Az olimpiai bajnoknő megkönnyezte segítőit

Igaly Diána cipekedik a Margitsziget északi csúcsán lévő, szórakozóhelybe oltott koronglőtérre. Athén bajnoknőjének fél kezében kicsi, de izgága teher: egy folyvást csörgő mobiltelefon. Jönnek a hívások, mindenki segíteni vagy legalább vigaszt nyújtani akar a „vándorlövővé” vált Diának.

„Köszönöm, nem is tudom, mit mondjak… – csuklik el szinte minden beszélgetés végén a skeetlövő klasszis hangja. – Nem gondoltam, hogy ennyien akarnak segíteni. Mindenhonnan érkeznek a felajánlások, köztük olyanok is, hogy hinni sem akartam a fülemnek. Nem akarok semmit elkiabálni, de kezdek bízni abban, hogy folytatni tudom a pályafutásomat. Egyelőre megelégszem annyival, hogy újra tudok mosolyogni.”

Harmincöt esztendőn át békésen lövöldöztek a budaörsi lőtéren, a szomszédos Törökbálinton lakó Igaly Diána is ezt tette 26 évig. A helyzet a lakók panaszáradata miatt vált mostohává. A lőteret külön is megemlítő csendrendelet értelmében a hétköznaponként kétórányira csökkentett edzésidő egy olimpiai bajnokhoz méltatlan és nevetségesen kevés.

Az okok? Például a szétlőtt korongok darabjai állítólag berepülnek a környékbeli kertekbe. Csakhogy nincsenek környékbeli kertek, ugyanis a lőtér több száz méterre fekszik a lakott ingatlanoktól, közöttük még egy autóút is húzódik. Ja, és mindez a hegyoldalnak néző lőtér háta mögött! A korongdarabok egyébként legfeljebb 60 méterre szóródnak szét…

Természetesen megszólaltak a lövésektől szenvedő település illetékesei és polgárai is. Előbbiek semmi jóval nem biztatták Igaly Dianát, utóbbiak némelyike pedig fantasztikus történetekkel állt elő.
„Állítólag reggel hét óra tájban is lőttem…” – idézi fel a vádakat olimpiai bajnokunk.

Ilyen korán már régen tilos ott lőni – jelenleg 10-től 12-ig lehetne használni a lőteret, ha valaki tönkre nem tette volna az áramellátást –, meg butaság is lenne, mert a versenyek reggel kilenckor kezdődnek, botorság volna két órával korábbi fényviszonyok között lőni.

„Most fel-alá szaladgálok az országban, ott lövök, ahol éppen befogadnak. Balatonfűzfő, Sarlóspuszta, Margitsziget, többek között” – teszi hozzá Igaly, akinek az idei éve tönkrement. A könyöke is megsérült, mert amikor lehetősége volt, mindent be akart pótolni, de a nehéz sörétes puskának és az erőltetett tréningmunkának az ízület látta kárát. Mindazonáltal nem adja fel – felfegyverkezik a tréninghez.

„A jövő hétfőn irány a maribori Európa-bajnokság! Nem tudom, mit várhatok magamtól. A múlt héten, a sarlóspusztai bajnokságon beállított országos csúcsom is jelzi, jelenlegi állapotomban bármilyen eredményre képes lehetek. A kontinensbajnokság után rohanok haza, hátha sikerül a hirtelen jött helyszínek közül valamelyiket koronglőtérré változtatni. Az Európa-bajnokságon és ősszel már nem lehet ötkarikás kvótához jutni, 2007-re szeretnék végre rendesen felkészülni” – mondta az eddigi utolsó magyar sportlövő olimpiai bajnok. Közben a kis mobil percenként ciripel, Igaly pedig egyre jobban hasonlít elragadó önmagára.

Úgy tűnik, Budaörsnek köszönhetően Igaly Diánát lassan hasonló szeretet és figyelem övezi, mint 2004-es olimpiai aranyérme után, és remény is van rá, hogy új otthonra lel. A budaörsiek pedig megnyugodhatnak, a csönd lehet az úr az autópálya, repülőtér, vasudvar és fatelep tőszomszédságában lévő településen. Meg a város még beépítetlen szélén lévő, festői környéken árválkodó lőtéren.