Az újdonsült hátvéd támadna

– Feltételezem, rajong az ex-jugoszláv, illetve balkáni csapatok elleni fellépésekért.
– Miért is? – kérdezett vissza Halmosi Péter, a DVSC-TEVA bal oldali középpályása. – Biztosan nincs rám írva.

– DVSC–Varteks három kettő, egy gólpassz; DVSC– PAOK Szaloniki nulla nulla, de azért összehozott egy kapufát; DVSC–Hajduk Split három nulla és „másfél” assziszt; végül, de nem utolsósorban Hajduk–DVSC nulla öt, két-két gól és gólpassz. Mellesleg kivétel nélkül továbbjutás. Stimmel?
– Emlékeim szerint igen.

– Szóval?
– Nem földrajzi hovatartozás, a rivális játékának stílusa alapján osztályozok. Vannak rakkolós csapatok, mások a támadó futballt favorizálják, és akad néhány száz olyan együttes, amelyek a védekezésre fektetik a hangsúlyt. Ha már „szeret, nem szeret”-et játszunk, akkor a középsőt választom. Bár a videózás még előttünk áll, úgy tudom, a Rabotnicski az első kalapba tartozik, e tekintetben tehát „rokona” a Fehérvárnak. Márpedig a Magyar Kupa győzteséért, mint ellenfélért, cseppet sem vagyok oda. Jobban örülnék egy Hajduk jellegű brigádnak.

– Merthogy?
– A splitiek Debrecenben is támadólag léptek fel, a hajrában is gólt akartak szerezni, pedig talán kifizetődőbb lett volna, ha visszaállnak, és elbarikádozzák a kapujukat. Ők azonban jöttek előre, mi pedig újabb gólt szereztünk, amivel többé-kevésbé el is döntöttük a selejtező sorsát.

– Csapattársa, Igor Bogdanovics a háromvédős szisztémát említette kedvező támadási „felületként”.
– Ebben kétségkívül hasonlít egymásra a tavalyi és a mostani ellenfél. Nekünk, szélsőknek és támadóknak jóval több variációs lehetőséget biztosít, ha csupán három bekket alkalmaz a szembenálló fél. Maradva a fehérvári példánál: Csizmadia Csaba és Horváth Gábor a Szuperkupa-döntő debreceni felvonásának első félidejében véletlenül sem lépett el az oldalvonalak mellől, így legfeljebb fogcsikorgatásra maradt helyünk.

– „Nekünk, szélsőknek és támadóknak...” Meg sem fordul a fejében, hogy az említett csütörtöki találkozóhoz hasonlóan ezúttal is a hátsó sorba rendeli Supka Attila? Nem mellesleg hatékonyabbnak is tetszett mélységből indulva.
– Relatív a hatékonyság megítélése, mert bár a lelátóról úgy tűnhetett, védőként hasznosabb a játékom, a pályán én másként éreztem. Ráadásul a tavasszal, amikor az utolsó kilenc bajnoki mérkőzés mindegyikét megnyertük, középpályásként tíz gólpasszt adtam és négy gólt lőttem. Egyébként ha én kerülök a védelem bal szélére, az azt is jelenti egyben, hogy még offenzívebb taktikát választott a csapat.

– Miért berzenkedik enynyire a balhátvédposzttól?
– Mert sokakkal ellentétben engem nem elégít ki, ha megállítom az ellenfél támadóját. Persze ott futballozom, ahol az edző kéri. Legjobb tudásom szerint igyekszem megoldani a feladatot, de nem csinálok belőle titkot: nem repesek az örömtől, ha védőnek neveznek.

– Egyszer megpróbálhatná. Örüljön a lehetőségnek!
– A vérem is lázadozik ellene, mit tegyek?

– Ezzel a mentalitással a Rabotnicskiből sem lógna ki. Robotolónak nevezte a szkopjei kompániát, s ez az attitűd nemcsak önnek, a DVSC-nek sem a kedvence. Miben múlhatják felül a macedónokat?
– A kapusunk, Sandro Tomic úgy jellemezte őket, mint sokat futó, dolgos, de egyéniségek nélküli csapat. Megítélésem szerint ezen a téren mi jobban állunk, tehát ez is lehet a siker kulcsa. Egy masszívan bekkelő gárda megtöréséhez olykor jó adag szerencsére is szükség van. Vegyük elő példaként még egyszer a Fehérvárt: nem egy ziccert dolgoztunk ki a két találkozón, gólt mégis két távoli lövésből és egy furcsán megpattanó beadásból értünk el. De hogy visszatérjek a váratlan megoldásokra, az egyéniségekre: Igor Bogdanovics és Dzsudzsák Balázs találata egyaránt kivételes megoldás volt. Amúgy viszont beszélhetünk különbségekről, hasonlóságokról, a lényeg kétszer kilencven percbe sűríthető. A továbbjutás ennyi idő alatt dől el.

– Az esélyek?
– Maradjunk annyiban: borzasztó csalódott lennék, ha nem mi lépnénk tovább a párharcból. Most kivételesen a papírforma is mellettünk szól. ---- Éjfél körülre várták, ehhez képest több mint fél nappal a megbeszélt időpont előtt Debrecenbe érkezett a Rabotnicski, amely hétfő este már edzett is a BL-selejtező helyszínén, az Oláh Gábor utcai stadionban – pontosabban az atlétikai központban. A könnyűszerkezetes lelátók látványa, de a rugalmas debreceni problémakezelés sem lephette meg Georgi Jovanovszkit, a szkopjeiek mesterét, lévén mindkettőhöz volt már szerencséje csütörtökön, a Fehérvár elleni Szuperkupa-döntőn.

A korábbi válogatott labdarúgót egyébként lenyűgözte a stadion, illetve annak atmoszférája.

„A közönség támogatása szemmel láthatóan sokat jelent a Debrecennek – nyilatkozta a macedón szakvezető. – A látottak alapján a vendéglátó a párharc a favoritja, Sándor Tamás és Igor Bogdanovics személyében két kiemelkedő tudású futballista is kollégám rendelkezésére áll. A csapat nélkülük sem gyenge, mentális erejét mutatja, hogy a hátrány ellenére egyetlen pillanatra sem ingott meg. Nehezíti a helyzetünket, hogy Ardijan Nuhiji és Sztojancse Ignyatov sérült. A visszavágón mindamellett már számíthatok rájuk, ami biztató, mivel esetükben kulcsfigurákról van szó. ---- Az utolsó pillanatban megoldás született a DVSC-TEVA Rabotnicski elleni BL-selejtezőjének közvetítése ügyében. A DVSC nemzetközi mérkőzéseinek sugárzását intéző SportFive magyarországi képviselője, Esterházy Márton hétfőn a kora esti órákban egyezségre jutott a Duna Televízió illetékeseivel. A találkozó és a közvetítés kezdési időpontja egyaránt szerda, 20.45.