Óriási fölénnyel nyert a férfiváltónk

Hármas fogatunk elkeserítően kezdte a napot – a többiek számára. A kétszeres váltó Európa-bajnok trió megnyerte az első két számot, a lövészet egyszerűen jó volt, na de a vívás, az aztán szenzációs!

Emberemlékezet óta nem fordult elő, hogy a szakvezetők csak önfeledten ünnepelnek, és a szebbnél szebb találatokat úgy tárgyalják meg, mint a labdarúgó-világbajnokság góljait a szurkolók. Pedig most nem volt más dolguk. Kállai ugyanazt a koncentrált, finom vívást mutatta be, mint az egyéni döntőben, és Fülep is rácáfolt arra a vélekedésre, hogy bár remek vívó, versenyen ritkán éri el a kellő fordulatszámot. Most elérte, hogy edzője tágra nyílt szemmel figyelje, ahogy gondolatban és tettben is ellenfelei előtt járt, néha már-már megalázó helyzetbe hozva őket.

A riválisok réme azonban ezen a kedden Horváth Viktor volt... Ő a selejtezőben és az egyéni versenyben is küszködött, most azonban félelmetes energiával vibrált a páston, ellenfeleit változatos módon szurkálta, kedvenc akcióját, a lerohanó támadást szó szerint alkalmazta. Horváth lett a mezőny legjobbja, váltónk pedig mindenkit legyőzve tíz találattal szerzett többet a második helyezett ukránoknál, akik az ellenünk vívott záró összecsapás után ugyanúgy elképedve, tehetetlen vállvonogatás közepette jöttek le a pástról, mint a többi ellenfél.

Fülepék a lövészet és a vívás után már száznegyven ponttal vezettek az ukránok és majdnem kétszázzal a harmadik fehéroroszok előtt. Az úszás, azaz három szám után az ukránok és a fehéroroszok 192-192 ponttal álltak a mieink mögött, akik a lovaspálya homokjából már akár egyenesen a dobogó tetejére ugrathattak volna, ha ott is megtartják a tekintélyes előnyt.

A nehéz vonalvezetésű, laza talajú pálya, a meleg és az eltérő tudású versenyzők sokat kivettek a négylábúakból az elmúlt napokban. A lovak fáradtan, csökkenő lelkesedéssel teljesítgették a pályát. Némelyik külföldi szórványos füttyöt kapott azért, hogy a megállások miatti dühét pálcával a lován vezette le.

Közéjük tartozott a litván Edvinas Krungolcas. Az utóbbi három év egyéni Európa-bajnoka Budakalászon nem állt a helyzet magaslatán, ahogy világbajnok honfitársa, Andrejus Zadnieprovskis sem. Míg azonban utóbbi sportszerűen viselte a megpróbáltatásokat, Krungolcas már az egyéni döntő alatt is a sisakját dobálta a vereségek után, most pedig csúnyán megverte a lovát, utána ráadásul saját társát akadályozta a továbbhaladásban.

A mieink a magyar női váltó előző napi, remek lovaglását másolták le. Kállai Ákos Von Ginnel és Fülep Sándor Ifjúval egyet-egyet vert. Horváth Viktor Palermo nyergében hibátlan volt az utolsó akadályig, amellett viszont a ló ugrás helyett csak elosont.
„Túl sokat igazgattam az ugrás előtt, és ez megbosszulta magát” – mondta Horváth, miután leszállt, és a többiekkel együtt fogadta a már-már Eb-győzteseknek járó gratulációkat.

A záró számot a magyar hármas fogat 204 pontos, 51 másodperces előnnyel kezdhette a másodikként rajtoló ukránok előtt, és a hullámzó publikum szeme láttára örömfutással teljesítette a 3x1500 métert. Együtt már harmadik kontinensbajnoki címüket szerezték meg, a többieknek esélyt sem adva.
A budakalászi Európa-bajnokság véget ért, a rengeteg néző sok élménnyel, a magyar öttusasport pedig négy arany- és egy bronzéremmel lett gazdagabb.

EB A HVB BANK-KUPÁÉRT, BUDAKALÁSZ
Férfiváltó. Európa-bajnok: Magyarország (Kállai Ákos, Fülep Sándor, Horváth Viktor) 5476 pont (lövészet: 1192, vívás: 1000, úszás: 1288, lovaglás: 1148, futás: 848), 2. Ukrajna (Jevhen Borkin, Vitalij Budovszkij, Szerhij Kuksin) 5416 (1132, 920, 1236, 1136, 992), 3. Oroszország (Alekszej Turkin, Alekszej Velihodnij, Rusztem Szabirhuzin) 5366 (1048, 848, 1316, 1114, 1040) ---- Kállai Ákos: – Elégedett vagyok, a fantasztikus budakalászi közönség előtt simán nyertünk. A vívás nagy élmény volt, kezdő emberként abban a tudatban léphettem pástra, hogy ha gondom támad, a többiek biztos javítanak, ám szerencsére ez nem volt gyakori. A lovaglás a vártnál könnyebben sikerült, Von Gin az egyéni versenyen csúnya pályát ment, de most nem volt vele baj. A futás hatalmas élményt jelentett.

Fülep Sándor: – A vívóteremben nagyot léptünk a győzelem felé, elkaptuk a fonalat. Jó napot fogtunk ki, egyik számban sem voltak nehézségeink, a lovaglás is simán ment. A futás során végre nem a fáradtság volt a főszereplő, hanem az ünneplés. Köszönöm a közönség biztatását.

Horváth Viktor: – Az egyéni döntőben nem nagyon ment a vívás, de ez ma megváltozott. Mindent meg mertem csinálni, szinte minden sikerült is, kirobbanó formában éreztem magam. A lovaglásban elkövettem egy hibát, pedig ismerem Palermót, már a tavaszi, budapesti Világkupán is vele mentem, az utolsó akadály előtt azonban addig centizgettem, hogy végül nem ugrotta meg. A futás nagyon jólesett, főleg a közönség biztatása miatt. A csapatban és a váltóban szerzett aranyérem kárpótol az egyéniben elszalasztott lehetőségért. ---- Jók voltak. Nagyon jók! Ez a gárda szinte legyőzhetetlen. Amikor összeálltak, csak egyszer nem nyertek, de akkor Horváth Viktor sérült volt. Nagyon egységesek, ez a páston is látszott. Kállai vállán sok nyugszik a csapatteherből, de ha neki gondja akadt, akkor a többiek többszörösen segítettek. Lövészetben hozták magukat, ezzel már az élre álltak. A vívással kapcsolatos véleményemet nehezen tudnám szavakba önteni, én nem tudom, láttam-e így magyar csapatot fegyvert forgatni. A lovaglás során Kállai kapta a problémás lovat, megoldotta a feladatot, és a többiekkel se volt gond. Összességében az Eb-vel kapcsolatban jó elmondani: Balogh Gábor nyert egyéniben, Fülep Sándor bronzérmes lett, a többiek is a nyolcban voltak. Megnyertük a csapatversenyt és a váltót is.

NS szakértő: Pálvölgyi Miklós, a válogatott szövetségi kapitánya