Dicső múlt, méltatlan jelen

A héten Indianapolisba érkezik a Formula–1-es mezőny, amelynek van mit törlesztenie az amerikai közönséggel szemben. Tavaly ugyanis csúfosan alakult az Egyesült Államok Nagydíja, a Michelin rossz gumikat szállított csapatainak, és azt tanácsolta nekik, hogy a pilóták biztonsága érdekében lépjenek vissza a versenytől.

Az indianapolisi ring utolsó kanyarja ugyanis az oválpálya része, a döntött, teljes gázzal vett ív pedig az edzéseken nagymértékben faragta az abroncsokat, amelyek néhány kör alatt balesetveszélyessé váltak. A futamon így a michelinesek nem indultak el, a hat bridgestone-os autó pedig nem csinálhatott olyan show-t, mint amilyenre húsz autó képes versenyről versenyre. Azután, hogy hétévnyi szünetet követően, 2000-ben visszatért az Egyesült Államokba a Formula–1, tavaly ismét veszélybe került az ottani GP jövője.

A kilencvenes évek elején, 1992-ben került sor az első olyan szezonra, amelynek nem volt amerikai állomása, és Bernie Ecclestone, az F1 ura sokáig iparkodott, hogy visszavigye a száguldó cirkuszt az országba. Bár az Egyesült Államoknak több mint egy évtizedig nem volt köze a Formula–1-hez (pilótája és csapata sem szerepelt benne), mégiscsak gazdasági nagyhatalom, amelynek köze kell, hogy legyen a világ legdrágább sportágához.

Azóta megjelent Scott Speed, a Red Bull felfedezettje, aki egyelőre nem sokat tett le az asztalra, de a Toro Rossónál igazából nem is adódott lehetősége rá. Indianapolisban azonban végre olyan futamot rendeznek, amelyen már hazai pilótának is szurkolhatnak. Az Egyesült Államok Nagydíjának jövőjét azonban nem Speed szereplése fogja meghatározni, hanem azok a tárgyalások, amelyek Tony George pályatulajdonos és Ecclestone között zajlanak.
Az Indianapolis Motor Speedway szerződése ezzel a versennyel lejár, és nem biztos, hogy meghosszabbítják. Ahhoz képest ugyanis, hogy Ecclestone nemrég még Las Vegas-i utcai versenyről beszélt, már nem olyan lelkes az amerikai viadal ügyében.

„A Formula–1-nek nincs szüksége az Egyesült Államokra – mondta Ecclestone a Timesnak adott interjújában. – Ez az ország csak bosszantja az embereket, akiket rövid pórázon tartanak. Ha valaki délután negyed egykor jó reggelttel köszön, feljelentik, és fizethet egy halom pénzt. A szponzorok sem jönnek, és a nézettségi adatok is förtelmesek, Máltán többen nézik a versenyeket, mint itt. Arra büszkék, hogy van NASCAR-juk, de az igazság az, hogy Olaszországban többen nézik az F1-es futamokat, mint a NASCAR-t itt. Ha versenyt szeretnének, szívesen tárgyalok, csak ne akarjanak különleges bánásmódot.”
George állítólag már nem akar több F1-es futamot, az IRL és a Champ Car közelgő újraegyesülésével elég erősnek érzi a tengerentúli nyitott karosszériás autósportot ahhoz, hogy az Indianapolis Motor Speedway ellegyen a Formula–1 nélkül.

A régi Indy 500-akat leszámítva ez lesz az Egyesült Államok ötvenedik nagydíja, ám nem zárható ki, hogy egy időre búcsúzik az F1 az országtól. A legfontosabb most mégis az, hogy a hétvége botrány nélkül teljen, és a közönség elfelejtse a tavalyi fiaskót.

Hat éve ugyanaz a futam helyszíne

A Formula–1 első 11 idényében a világbajnokság kiírása szerint az egyesült államokbeli Indy 500 is a pontverseny része volt, ami igen fura helyzetet teremtett, hiszen nagyon ritka volt, hogy valaki részt vegyen az európai futamokon és a tengerentúli oválpályás viadalokon is. Ezért az indianapolisi győztes ugyan megkapta a maga nyolc pontját (1960-ig ennyi járt a győzelemért, plusz egyet lehetett szerezni a leggyorsabb körért), de a világbajnoki címre esélye sem lehetett. A statisztikusok az örökranglisták felállításakor általában nem veszik figyelembe ezeket az oválpályás viadalokat, amelyek révén amúgy máig az Egyesült Államok adta a legtöbb versenyzőt a Formula–1-be, igaz, pilótái száma (156) már csak hárommal nagyobb a brit résztvevőkénél.

Az F1-ben 1992 előtt minden évben rendeztek futamot az Egyesült Államokban. Az első kilenc szezonban ugyan csak az Indy 500 számított a menetrend tagjának, de ez nem is számított igazán F1-es futamnak, hiszen ha benne is volt a naptárban, minimális volt az átfedés az indianapolisi futam és a többi viadal mezőnye között. 1959-ben aztán Sebringben már olyan futamot rendeztek, amelyen a teljes F1-es mezőny megjelent, ez számított az Egyesült Államok első igazi nagydíjának. Azóta további kilenc helyszínen rendeztek amerikai GP-t, amelyből – az Indy 500-akat leszámítva – már 49 volt. Ezeket azonban nehéz sorszámozni, hiszen nem mindegyik volt hivatalosan az Egyesült Államok Nagydíja. 1976 és 1984 között ugyanis évente kettő, 1982-ban három amerikai futam volt, ezeket pedig úgy választották külön, hogy volt egy keleti és egy nyugati nagydíj (a Las Vegas-i viadalt 1981-ben és 1982-ben simán Amerikai GP-nek nevezték).

Két pilótájuk is világbajnok lett

Két világbajnokot adott az ország a Formula–1-nek, Phil Hill 1961-ben a „cápaorrú” Ferrarival, Mario Andretti 1978-ban a „szoknyás” Lotusszal nyert világbajnoki címet. Diadalmenetük között tragikus párhuzam húzódik: mindkettejük csapattársa (Wolfgang von Trips, illetve Ronnie Peterson) életét vesztette az adott év Olasz Nagydíján.

A két világbajnokon kívül három amerikai versenyző volt, aki futamot tudott nyerni a Formula–1-ben. Dan Gurney négyet is, de még így is csak egy világbajnoki összetett harmadik hely (holtversenyben) volt a legjobbja, éppen 1961-ben, amikor futamot sem nyert. Richie Ginther is egyszer végzett dobogón a vb-pontversenyben (szintén győzelem nélkül abban az idényben), 1963-ban Graham Hill-lel azonos pontszámmal zárt a világbajnok Jim Clark mögött. További hat versenyző állhatott még dobogóra, a legtöbbször elrajtoló Eddie Cheever kilencszer is anélkül, hogy nyert volna. A legutolsó amerikai pilóta a pódiumon a világbajnok Mario Andretti fia, Michael volt, aki az egyetlen idényét, az 1993-ast idő előtt befejezte; ő Monzában harmadik hellyel zárta le nyúlfarknyi F1-es karrierét.

Phil Hill
F1-es évei: 1958–1966
Rajtok: 48
Győzelmek: 3
Pole pozíciók: 6
Leggyorsabb körök: 6
Vb-pontok: 98
Világbajnok: 1961, Ferrari

Mario Andretti
F1-es évei: 1968–1982
Rajtok: 128
Győzelmek: 12
Pole pozíciók: 18
Leggyorsabb körök: 10
Vb-pontok: 180
Világbajnok: 1978, Lotus-Ford

További versenyzők, akik dobogóra állhattak ---- A ---- &