Bottal sem üthetik a nyomunkat

A postás kétszer csengetett. A másodikat már meghallották. A Novotel Hotel recepciósa nagyot nézett, midőn meglátta a küldeményt, a három hokibotot… A hölgy aláírta az ajánlott szelvényt, majd a jobb kezébe vette az ütőket – mondani sem kell: afféle partvisfogás volt ez… –, és laza mozdulattal a sufniba tette. „Az izraeli együttesnek jött” – magyarázta, majd tárcsázta is a csapatvezető számát; öt perc múlva már a címzett birtokába kerültek a botok.

Hoki-vb, izraeli módra…

Valahogy nehéz őket komolyan venni. Több részletben érkeztek meg a városba, némelyikük felszerelése a szertár (ha van ilyen…) mélyéről előhúzott ütött-kopott darab, az egység legkisebb jelét sem mutatják, a honosított oroszok csak egymással beszélnek, a Montreal Canadiensszel 1986-ban Stanley-kupát nyerő szövetségi kapitányt, Jean Peront alig-alig látni játékosai közelében.

Bezzeg a külön hangmérnökkel érkező televíziós stáb rendre ott sürög-forog az Izrael válogatottját a sportág második vonalbéli világbajnokságán első ízben képviselő fiatalemberek (szó szerint: 1988-as születésű gyerek is tagja a csapatnak) között, lesik minden mozdulatukat, sztárolják őket. Miután kedden a szomorkás időben egy félórás sétát kivéve nem mozdult ki a társaság az Amiens belvárosától tíz kilométerre eső, az országút szélén található hotelből (a németeket bajosan helyezték volna el ebben a szállóban a szervezők…), így az étkezésekre, a PlayStation-versenyekre fókuszált a kamera.

Mindeközben a Colosseum Csarnokban tréninget vezényelt Pat Cortina. A magyar válogatott tagjai hatalmas elánnal, jókedvvel vetették bele magukat a munkába, élvezték az edzés minden pillanatát, a 70 perces foglalkozást követően némelyiküknek alig akaródzott lemenni a jégről.

„Jó látni őket, bizonyítani akarják, hogy kár velük packázni. A fejünk felett hozták meg a döntést, hogy egy nappal később lesz a mecscsünk, amit egyébként kikérünk magunknak, egy kis tiszteletet talán megérdemelnénk” – mondta a szakember, utalva a világbajnokságok történetének egyik legfurcsább döntésére. Azt tiszteletben tartja itt is mindenki, hogy Izraelben a holokauszt emléknapját tartják, ám arra senki sem talál magyarázatot, hogy mindez miért egy nappal a kiírt mérkőzés előtt derült ki. A program több mint fél éve órára lebontva ismert, a csapatok vezetői, így az izraeliek is jóváhagyták, így derült égből villámcsapással ért fel a hétfő délutáni hír: Izrael válogatottja kedden nem hajlandó jégre lépni.

René Fasel, a nemzetközi szövetség elnöke Zürichből konzultált a Budapesten lévő magyar szövetség vezetőivel, valamint a helyi szervezőkkel, mindenképpen a közös megegyezésre buzdította a feleket. Három verzió vetődött fel: a kizárás, az összecsapás 5–0-val történő abszolválása, valamint a halasztás. Hosszas huzavona, telefonálgatás után végül a hat részt vevő együttes vezetői a halasztás mellett döntöttek – mi tagadás, felettébb megmosolyogtató, hogy például a franciák szavaztak arról, a mieink elleni mérkőzést megelőző napon pihenő helyett tétmeccset vívjon – a vetélytárs…

Mindazonáltal jobb híján túltette magát csapatunk a történteken (este visszanézte a britek elleni 4–3-as siker fontos pillanatait), ahhoz viszont erősen ragaszkodik, hogy szerdán csak azok az izraeli hokisok húzhatnak szerelést, akik az eredetileg kiírt időpontot megelőző órákban, azaz kedd délelőtt akkreditálva voltak. Nem árt az óvatosság: a németek ellen a 22 nevezhető játékos helyett csupán 18-an voltak, így ki tudja, megeshet, szerda reggel újra csengetnek majd a Novotel Hotel ajtaján…

Így játszanak

A-csoport, Amiens, 1. forduló
Április 24., hétfő
Izrael–Németország 2–11
Magyarország–Nagy-Britannia 4–3
Franciaország–Japán 4–1

2. forduló
Április 25., kedd
Németország–Japán 4–0
Franciaország–Nagy-Britannia 1–0
Április 26., szerda
Magyarország–Izrael 16.30
3. forduló
Április 27., csütörtök
Izrael–Japán 13.00
Németország–Nagy-Britannia 16.30
Franciaország–Magyarország 20.00

4. forduló
Április 29., szombat
Japán–Nagy-Britannia 13.00
Franciaország–Izrael 16.30
Magyarország–Németország 20.00
5. forduló
Április 30., vasárnap
Nagy-Britannia–Izrael 13.00
Magyarország–Japán 16.30
Franciaország–Németország 20.00B-csoport, Tallinn , 2. forduló
Észtország–Ausztria 1–3 ---- – Alaposabban megizzadtak, mintha meccset kellett volna vívniuk az izraeliekkel?
– Gonosz, de jó kérdés… – mosolyodott el Ocskay Gábor, a britek elleni mérkőzés legjobbja a keddi edzést követően. – Erre térjünk majd vissza a szerdai találkozó után.

– Mit szól a halasztáshoz?
– Semmibe veszik a magyar hokit, szórakoznak velünk az izraeliek. De sebaj, ha ez kell, majd újra megmutatjuk, hogy több, sokkal több tiszteletet érdemlünk mi is!

– Hirtelen milyen tüzes lett.
– Csodálkozik?! A szerdai napot csak a franciák elleni találkozó jegyében akartuk eltölteni, így készültünk, de hiába. Nem feltétlenül az idegesít egyébként, hogy játszanunk kell, hiszen ez még akár jól is elsülhet, hanem pusztán a tény: úgy érzem, bennünket most semmibe vettek.

– Szegény izraeli hokisok, jól felpaprikázták önöket…
– Lenyugszunk, le kell nyugodnunk, de az biztos, hogy most még jobban meg akarjuk mutatni. Afféle plusztöltetet kaptunk.

– Jó lenne ebből tartalékolni, nem?
– Gyorsan gólt, gólokat kell lőnünk Izraelnek, hogy aztán higgadtan, talán kicsit tartalékolva játszhassunk. A remélhető győzelem után ugyanis nagy baj már nem történhet velünk, rámehetünk az éremre. Csak a jég, az volna jobb…

– Az olyan technikás játékosok, mint ön, sokat szenvedhetnek rajta.
– A britek ellen volt egy olyan luftütésem, hogy kis híján kiment a vállam. Borzasztó. Meleg van, olvad a jég, ha ezt annak lehet nevezni. Ha poénra akarom venni, akkor azt mondom: Zalaegerszegen, az utolsó felkészülési mérkőzésünkön éppen a vébé jegyében játszottunk ilyen jégen. Ha viszont nem viccelődöm, felteszem a kérdést: tényleg világbajnokságon vagyunk? ---- Végig úgy készültünk, hogy kedden mérkőzést játszunk, aztán csak edzés lett belőle. A társaim nevében is mondhatom: fel vagyunk háborodva. Megértjük, persze hogy megértjük, hogy gyásznapot tartanak Izraelben, de arra igazán adhatna valaki választ, hogy mindez miért a világbajnokság első napján derül ki… A program hónapok óta ismert, de hiába. Kíváncsi volnék arra, hogy ha ez a gyásznap a németek elleni összecsapásra esik, akkor mi történik. Valami azt súgja, akkor lejátszották volna a derbit. A magyar jégkorongot továbbra sem övezi annyi tisztelet, mint amennyit megérdemelne, hiába voltunk a divízió egyes világbajnokságon másodikok és harmadikok, nem tisztelnek bennünket. Mi azon dolgozunk itt, Franciaországban is, hogy megmutassuk a világnak, mit tudunk. A keddi tréningen amúgy egy fokkal jobban éreztem magam, mint a britek elleni mecscsen, és ez már valami. Kezdek hozzászokni az embertelen körülményekhez, a hőséghez, a rossz jéghez. Szóval, bízom benne, lesz ez még jobb is.