A szurkolókat kiborították…

Ha a bajnokságot és a Magyar Kupát is figyelembe vesszük, négy tétmérkőzés óta volt veretlen a Honvéd (és ekkor még nem számoltuk hozzá a Fehérvár és FTC elleni elmaradt meccsét...), ám ennél is többet mondó adat az, hogy ezen idő alatt gólt sem kapott Aldo Dolcetti csapata. Az olasz mester rögeszméje a zárt védekezés, és bizony hajlandó ennek mindent alárendelni – a gond az, hogy nemcsak idegenben jobb, hanem hazai pályán valamely gyengébb együttessel szemben is. A négy bekk előtt rendszeresen két szűrő középpályás játszik, akik szintúgy a védekezéssel vannak elfoglalva, és ez a hatos fal általában elég az ellenfél támadásainak visszaverésére. Igaz, a rendszer hátránya, hogy így kevés játékos próbálkozhat a góllövéssel: az egy szem csatár mögött ugyan hárman igyekeznek felérni a támadások befejezéséhez, de általában ezek egyikénél van a labda, így viszont elég behatárolt a megjátszásra váró játékosok száma. Azt ugyanis nyilván dőreség lenne elképzelni, hogy egyszerre tíz ember támad, és tíz ember védekezik...

Az elért eredmények (kupatovábbjutás, valamint harc az ötödik helyért) alapján viszont igencsak sikeres ez a taktika, csak ugye enyhén megmosolyogtató, hogy öt meccs alatt a Honvéd két gólt (és nagyjából ugyanennyi helyzetet) tudott összehozni. Persze, Aldo Dolcetti kényszerhelyzetben van, hiszen kevés a jó képességű futballistája, ugyanakkor minden hétre két találkozó jut. Ezért csakúgy, mint tizenöt éve a Milannal Arrigo Sacchi, ő is két csapatot szerepeltet (csak amíg a BL-győztes edző megtehette, Dolcetti kénytelen megtenni), igen ám, de Milánóban az egyik héten Ruud Gullit, Marco van Basten és Frank Rijkaard maradt ki, itt a Kaposvár ellen Takács Zoltán, Kovács Norbert és Bozori Balázs a kispadon kezdett.

A jobb és bal oldali frontemberét elveszítő védelem viszont csupán öt percig volt átjátszhatatlan, utána egy nagy hibát követően Zsolnai Róbert okos góllal előnyhöz juttatta a Kaposvárt. Ez az állás persze tökéletesen megfelelt a tavaszi szezonban még nyeretlen vendégegyüttesnek, Prukner László azt sem bánta volna, ha ebben a pillanatban lefújják a mérkőzést. Fájdalom, még hátravolt nyolcvanöt perc, és ez idő alatt a két csapat játékosai sok mindent tettek azért, hogy az embernek elmenjen a kedve a futballtól. Gyenge megoldások, nevetséges átadási hibák, sok-sok bosszantó apróság jellemezte a Honvéd és a Kaposvár játékát, ám a félidő nagy részében a kispestiek még mindig jobban futballoztak, mint az elmúlt meccsek némelyikén – el lehet képzelni a Pápa és a Sopron elleni teljesítményt... Bár Dancs Roland és Eric egy-egy szép lövése tapsra késztette a hazai híveket, azért a szünetben mégis kiábrándultan tekintettek a második félidő viszontagságai elé.

Ahogy az a Honvéd-meccsek többségén lenni szokott, mérkőzés közben Aldo Dolcetti megcserélte a két szélső játékosát, így a szünet után már Dobos Attila ment ki a bal, míg Schrancz Balázs a jobb oldalra. Igaz, csupán néhány percre, hiszen általános meglepetésre az olasz tréner lecserélte a Honvéd egyik legjobbjának számító Dobost, amiért már a szurkolók is megtalálták Dolcettit. Na meg a tulajdonos Piero Pinit is, aki a szokásos olasz nyelvű transzparenssel szembesülhetett, hogy mennyire imádják a Bozsik-stadionban...

A Kaposvár taktikusan futballozott, őrizte vékonyka előnyét, majd Zahorecz Krisztián szemfülessége révén meg is duplázta, és akkor már biztos volt, hogy hova kerül a három pont. A kispestiek ugyanis képtelenek voltak ezen a meccsen megfelelni az első osztály követelményeinek. Elképesztően sokat és nagyokat hibáztak, nagyon csúnyán játszottak, tönkretették az ősz munkáját – pedig balszerencséjükre éppen ezen a találkozón volt tavaszi nézőcsúcs a Bozsik-stadionban. A találkozó végére mindenki közellenség lett a szurkolók szemében, még a játékvezető is, aki négy teljes percet merészelt hosszabbítani – szörnyű négy perc volt, éppen olyan szörnyű, mint a megelőző kilencven.

A lefújás után Aldo Dolcetti a kezdőkörbe hívta a játékosait (ahol információink szerint magára vállalta a vereséget), majd kizavarta a futballistákat az ultrák szektorához, hogy legalább köszönjék meg az egész meccset végigkísérő buzdítást. A szurkolók többi része nem volt ilyen béketűrő, már-már úgy tűnt, hogy a vezetők ellen tettlegességig fajul az elégedetlenség.

A Kaposvár ezzel a győzelmével nyugodt tavaszi folytatásban reménykedhet, hiszen kizártnak tűnik, hogy kiesési gondjai legyenek. A Honvéd ugyanakkor mély válságban van, ez a szombati teljesítmény nem volt más, mint április elsejei tréfa.

Vagy fogalmazzunk úgy: vicc. ---- M ---- &