Már a rivaldafényben

Ki az, aki a híres iskolában, a Dinamo Moszkvában tanulta az alapokat? Ki az, akinek még az oroszok ifjú klasszisa, éppen a torinói olimpián tündöklő, a Kanada elleni negyeddöntőt voltaképpen eldöntő Alekszandr Ovecskin is a kapujára lövöldözött? Ki az, akire később a tengerentúlon is felfigyeltek? Nem sokan tudják a választ. Hiába, eddig nem tartozott az ismert sportolók közé. No de ha így fogalmazzuk meg a kérdést: ki az, aki beugróként kiválóan teljesít az Újpest színeiben a bajnoki elődöntőkön?
Sájevics András. Pillanatok alatt lépett a függöny mögül a rivaldafénybe. Csupán 23 esztendős, ami a kapusoknál különösen nem kor. A DAC-Invitel elleni meccseket követően talán kijelenthetjük: Szuper Levente, Budai Krisztián, Bernei Gergely, Hetényi Zoltán, Agárdy Ákos után egy újabb kapustehetség tűnt fel a színen.

„Megállta a helyét, nem vitás. Látszott rajta, hogy ég a bizonyítási vágytól, nem nagyon görcsölt, beállt a kapuba, és csak kapkodta a korongot. Sajnáltuk, hogy Bernei Gergő sérülése miatt kiesett, ám már egy cseppet sem izgulunk, hiszen már tudjuk, András is képes magas szinten teljesíteni” – mondta róla Ancsin János, az UTE egyik edzője, aki talán nem haragszik meg, ha elárulunk egy titkot: nem tudta kapusa telefonszámát. Ez az apró jel is azt mutatja, hogy eddig Sájevics András nem volt meghatározó játékosa az újpesti hokicsapatnak – mindazonáltal a változás érezhető. A szakvezető igyekszik is pótolni a hiányosságát…
„Valóban hirtelen előtérbe kerültem, sokan gratulálnak, biztatnak – mondta a kisebb felhajtásról maga az érintett, Sájevics András. – Először csupán azt hittem, injekcióval, orvosi segítséggel pillanatok alatt helyrehozható Gergő, ám az első meccs délelőttjén szóltak az edzők, hogy nekem kell védenem. Sajnálom a társam, hiszen ezekre a mérkőzésekre készült az egész évadban. Jó viszonyban vagyunk, várom vissza!”

A két összecsapáson a statisztikák szerint összesen 54 lövés zúdult a kapuja felé, ebből 52-t hatástalanított. A Dunaújvárosban kapott két gólról nem tehetett: az elsőnél hatalmas kavarodás után csorgott be a korong, a másodiknál pedig emberelőnyben lőtt védhetetlenül a kitűnő védő, Szélig Viktor. Szóval nem rajta múlik, hogy „csupán” 1–1-re áll a párharc. Tegyük gyorsan hozzá: újvárosi kollégája, Jaroslav Ferjo is remekel eddig!

Most értelemszerűen feldobott hangulatban van Sájevics András, de elmondása szerint néhány hete ellentétes utat járt be. Az alapszakasz utolsó két meccsén még a cserepadra sem ülhetett le, ami igencsak megviselte. „Hoztak a juniorba egy szlovák kapust, akit a felnőttek között is kipróbáltak. Nem kellett beöltöznöm, ami, bevallom, nem esett jól. A társaim tartották bennem a lelket, sokat köszönhetek nekik” – mondta a fiatalember, aki, mint fentebb is említettük, 15 évesen a Dinamo Moszkva hokisulijában tanult. Később Szamarában is próbára tette a tudását, a junioroknál védett, valamint a felnőttek között harmadik számú kapusnak számított. Ezután a sportág őshazája, Kanada következett, Ontarióban őt szemelték ki, ám az edző később az összes európai hokisától megvált. Két ifi- és két junior-világbajnokságon védte a magyar válogatott kapuját, a harmadik szezonját tölti Újpesten. Néhány Interliga- és bajnoki találkozón lehetőséget kapott, ám a kiugrás Bernei rakoncátlankodó hátának „köszönhetően” most jött el számára.

„Lehet, hogy későn érő típus lennék?” – tette fel magának a kérdést. Lehet, de mint mondja, „…a legjobb korban vagyok”. Utóbbi vitán felül áll, de vajon ezután miképpen éli meg, ha a válogatott harmadik számú kapusa, Bernei Gergely felépül, és újra a padra ültetik? Nehéz kérdés, kis csend, majd azért csak belekezd a válaszba: „Az edző szava mindig szent. Különben is, első a klubérdek. Ez az Újpest igazi csapat, jó közösség, úgyhogy ha kell, a padra ülök. Aztán meglátjuk, mit hoz a jövő. Most azonban a pénteki meccs jár a fejemben. Mindenképpen nyernünk kell!” ---- A ---- H