A Fehérvár az utolsó pillanatban lőtt gólt

Az LGT-klasszikust idézve: „Mindenki másképp csinálja” – mármint az edzéseket. Ahány ház, ahány náció, annyi szokás. Még a Belekben tartózkodó öt magyar gárda (DVSC-AVE, Fehérvár, Győr, Kaposvár, BFC Siófok) portáját körüljárva is felfedezhet apróbb különbségeket az ember a gyakorlásokat figyelve, ám amit az Eintracht Frankfurt amatőrjei műveltek (szadista jellemvonásokat egyébként nem mutató) edzőjük parancsára, az még a sokat látott öreg rókákat is meglepte. A németek a minap 80 perces futóedzést tartottak, a tizenhatostól tizenhatosig terjedő területen. Laza futamok és sprintek váltották egymást, hogy aztán a tréning koronájaként a két (ránézésre három-négy kilós) medicinlabdával nehezedve tegyék meg a játékosok egyszer, kétszer, tízszer a távot. A tekintélyes folyadékvesztést ellensúlyozandó, a szálloda bárját kék egyenmelegítőben megszálló németek még este 11-kor is töltötték magukba a sörök itteni fejedelmét, az all inclusive szolgáltatás velejárójaként korlátlan mennyiségben fogyasztható Efest. A derék germánok persze másnap is úgy gürcöltek az edzésen, mint a kisangyal – naná, németekről van szó.

Ezt azonban az itt túrázó magyar gárdák kapcsán is elmondhatjuk, mármint azt, hogy becsülettel dolgoznak, a profizmus szóval azonban óvatosan kell bánni. Mert mennyiben hivatásosnak minősíthető – a szó igazi értelmében – az a társaság, amely csak azért tudott Törökországba utazni, mert az U21-es válogatott középpályását eladva, az árba a túra költségeit (időtartamtól függően 5.5–7.5 millió forintot kóstál a kiruccanás) is bekalkulálta. Ha Bank Istvánt nem veszi meg az ETO, a Kaposvár – talán – a közelébe sem jut a földközi-tengeri edzőtábornak.

Pénteken – értelemszerűen – nem csupán a somogyiak, hanem az előző nap meccselő debreceniek és győriek is csak edzettek, ki egyet, ki kettőt. A bajnok speciel nem „duplázott”, a Sturm Graz elleni mérkőzés levezetéseként regeneráló futófeladatok és játékok szerepeltek a programban, amelyekből az osztrákokkal vívott partin a medencecsontjára ütést kapó Dzsudzsák Balázs, valamint a DVSC masszőrével, Dankó Mihállyal rehabilitációs munkát végző Ibrahim Sidibe és Mészáros Norbert maradt ki. A tavaly augusztusban műtött Ronald Habi is beszállt a kétkapuzásba, amelyen a „pirosak” 5–3-ra győztek a „jelzőtrikósok” ellen, a vörösök végzetét a négyszer is betaláló Igor Bogdanovics, valamint a szerb csatárt többször is remekül kiszolgáló Nikolov Balázs jelentette.

Büszke lehet pénteki eredményére a Fehérvár, amely jobbára a fiataljait csatasorba állítva, akárcsak egy hete, ezúttal is legyőzte a dél-koreai első ligás SK Bucsont. Megemlítendő, a megállapodás értelmében az ázsiaiak sem az első sorukat vetették be. Nem csak a fair play, a meccs miatt is jár köszönet a távol-keletieknek, hiszen a fehérváriaknak pénteken az osztrák St. Pöltennel lett volna randevújuk, ám a sógorok mondvacsinált okokból lemondták a felmérőt.

Tekintettel arra, hogy a Bucsonnal hasonló „baleset” történt, akár kézenfekvő megoldásként is felfoghatnánk, hogy egymással mérkőztek a fent nevezettek, de a gyors megoldásért egy elismerő fejbólintás azért minimum dukál a dunántúliakat gardírozó túraszervezőnek, Szűcs Mihálynak is. Csertői Aurél csikócsapata az olykor paprikás hangulatú mérkőzésen az utolsó pillanatban lőtte a találkozót eldöntő találatot. A gól a harcos, de Fortuna kezét is markoló Nagy Dániel, illetve az akciót kísérő Horváth Ferenc érdeme volt, de dicsérendő a teljes fehérvári csapat, amely egyetlen árva helyzetig sem engedte jutni a messziről érkező riválist.

FC FEHÉRVÁR-SK BUCSON (dél-koreai) 1–0 (0–0)
Belek, 100 néző. V: Dogan
FEHÉRVÁR: Sebők Zs. – Vadász, Fehér, Horváth G., Mohl – Schwarcz (Bozsics, Alumona) – Farkas B., Kocsis, Nagy D. – Lattenstein, Horváth F.
G: Horváth F.

---- A ---- A