Elég volt a mellébeszélésből!

– Amikor készültem erre a beszélgetésre, nagy meglepetésemre, alig találtam nyilatkozatot öntől az utóbbi hónapokból. Aztán hallottam olyan véleményt, hogy kivárt, mi történik majd. Tényleg kivárt?
– Mire vártam volna ki?

– Fogalmam sincs.
– A helyzet sokkal egyszerűbb: nem kérdeztek. Ha mégis, akkor válaszoltam is, igaz, mindig szűkszavúan és tömören, mert nem a lényegről, azaz a futballról, illetve a futballunk jövőjéről, hanem pozíciók szerzéséről, illetve megtartásáról folyt a vita. Márpedig én kizárólag tartalmas és értelmes célok érdekében akarok szerepelni a nyilvánosság előtt.


A vádakat még senki sem tisztázta

– A honlapján írt erről a háborúskodásról egy háromrészes sorozatot Szembesítés címmel. Ebben a ligaelnök mögött sokak által gyanított ismert üzletembert nem nevezi meg, ugyanakkor a volt elnökség egyik tagjáról, Horváth Cs. Attiláról kertelés nélkül leírja, hogy a saját pecsenyéjét sütögeti, és az alelnöki poszt megszerzése érdekében tette, amit tett. Miért tett különbséget?
– Azért, mert az elsőről csak hallomásból értesültem, ami viszont az elnökségben zajlott, az a szemem előtt történt. De higgye el nekem, ezek a lényeget tekintve jelentéktelen epizódok és kérdések!

– Rendben, beszéljünk a lényegről! Mi történt és történik valójában ön szerint a magyar labdarúgásban?
– Először is felrúgtak egy MLSZ-t azzal a váddal, hogy a vezetői, elsősorban Bozóky Imre, anyagi visszaéléseket követtek el, és olyan helyzetbe hozták a szövetséget, hogy annak a gazdálkodása összeroppant. Ezt a vádat azóta senki sem tisztázta a nyilvánosság előtt, márpedig igen nehéz, szerintem lehetetlen tekintélyes embereket megnyerni az új vezetőségbe, amíg ez a kérdés a levegőben lóg, és ez a felügyelőbizottság felelőssége. Másrészt nyilvánvaló, hogy azt az alapszabályt, amelynek demokratikus elvei alapján működik ma a magyar futball, a jelenlegi körülmények között nem lehet megváltoztatni. Ezért elengedhetetlenül fontos egy karizmatikus, jelentős morális és anyagi bázissal rendelkező ember megválasztása az elnöki posztra, mert az ilyen vezető keresztülvihetné a nagy béklyót jelentő alapszabály módosítását. Nem lobbizással, hanem az ő kérésének megfelelően.

– Ez miért annyira jelentős kérdés?
– Mondok konkrét példát. Korábban valakik a maguk szempontjából bölcsen elintézték, hogy az MLSZ beosztott szervezetének, a profiligának tíz adminisztratív alkalmazottja is küldöttként szerepelhet a közgyűlésen, szavazhat az elnök személyéről, ami egész egyszerűen képtelenség, és önmagában is indokolná az alapszabály megváltoztatását. Ám lényegesebb, hogy ma azt láthatjuk, a háttérben kisszerű játszadozás zajlik, és az amatőröket képviselő megyei elnökök zöme elsősorban arra összpontosít, hogy szerepe legyen az MLSZ következő vezetőségében. Márpedig az előbb említett új vezetőnek meg kell adni a jogot, hogy a rendcsinálás kényes fázisában a döntéseinek maradéktalanul érvényt szerezhessen, és a jelenlegi helyzetben erre nincs garancia.

– Arra céloz, hogy a munkatársai kiválasztása mellett az elnökség összetételébe is beleszólhasson?
– Igen, az a fontos, hogy a vezetőségbe olyan emberek kerüljenek be, akik az élet egyéb területein már megkérdőjelezhetetlen tekintélyt szerző elnök elképzeléseit megvalósítják. Ezen a ponton pedig logikus lépés lenne az amatőrök és a profik képviseletét csökkenteni az elnökségben, mondjuk három-három tagra, ami kizárná a személyes ambíciók tobzódását.

– Tudomásom szerint ez a koncepció megfogalmazódott az utóbbi hetekben.
– És el is kezdték azonnal fúrni, ami nyilván elgondolkoztatta a döntéshozót, hogy elvállalja-e a pozíciót vagy sem, hiszen az mégiscsak nonszensz, hogy elvárják tőle a rendcsinálást, de az akaratát nem érvényesítheti. Mert mi is folyik most? A posztok osztogatása: ha te megszavazol engem, akkor én megszavazlak téged. Ennek viszont semmi köze nincs a magyar futballhoz, illetve kizárólag annak a tönkretételére alkalmas.

– Ne beszéljünk rébuszokban: Csányi Sándorra gondolt a döntéshozóról szólva?
– Ő az, aki az elmúlt héten nemet mondott…

– Az elnök után térjünk át a kapitányra, az ő személye alighanem jobban érdekli a szurkolókat. Ön…
– Bocsásson meg, mielőtt megkérdezné, hogy kit favorizálnék, muszáj kimondanom, hogy felháborít, amit az önök lapjában rendszeresen olvasok a lehetséges kapitányokról. Nevetséges, hogy milyen neveket emlegetnek a jelöltek között. Ez a magyar labdarúgás lekicsinylése! Külföldi tapasztalataim alapján határozottan állíthatom, ennyire nincs lebecsülve a futballunk.

– Gondolja, hogy mi az ujjunkból szopjuk ezeket a neveket?
– Nem, ezt nem állítom. Itt megint egyéni ambíciókat látok az előtérbe furakodni, emberek szervezkednek, akik a saját esetleges hasznukat számítgatják, amikor bedobnak egy-egy nevet a köztudatba.

A kapitányon múlik az elnökök sorsa

– Ezek szerint ön magyar kapitányt választana?
– Ahhoz, hogy a válaszom tökéletesen érthető legyen, szólnom kell Lothar Matthäus szerepéről. Két éve én nemmel szavaztam, hiszen a szakma jelöltje Egervári Sándor volt, a nógrádi és a borsodi elnök tartózkodott, az elnökség többi tagja viszont feltétel nélkül igent mondott a kinevezésére. Nem tudtuk, mibe kerül majd az MLSZ-nek, igaz, erről egyetlen kérdés sem hangzott el azon az ülésen. A szűk vezetőség persze tudta, és szerintem hazárdjátékot játszott, viszont utólag megértem az indítékait. Az MLSZ-elnökök sorsa lényegében mindig azon múlt, hogy a szövetségi kapitányt szerette-e vagy sem a sajtó és a közvélemény, még az eredmény is másodlagos volt. Bizonyítja ezt Lothar Matthäus példája, aki gyengébb eredményeket ért el az elődeinél, de a népszerűsége óriási, és ez védernyőt vont a szövetség és a futballunk fölé. Ráadásul kimondva azt, hogy ilyen játékosokkal nem lehet többet elérni, a magyar edzőkre tolt minden felelősséget, akik így a magyar labdarúgás bűnbakjai lettek. Ennek ellenére egy ilyen szintű ember szerződtetése a kapitány posztjára magyarázható volt, és magyarázható most is, hiszen amíg nincs rend, nincs meg a szervezeti átrendeződés, hiányzik a karizmatikus vezető, addig kell valaki, aki ezt az ernyőt megadja a magyar futballnak. De hangsúlyozom: erre kizárólag Matthäus szintű ember alkalmas, és akiket ma a sajtó külföldi jelöltként emleget, azokat ebből a szempontból össze sem lehet hasonlítani vele. Ugyanakkor kiderült, hogy egy ilyen szintű embert az MLSZ nem tud megfizetni, és ez szerintem el is dönti a kérdést: ígéretes szakmai munkával próbálkozó magyar edzőt kell kinevezni.

– Csakhogy közvetlenül Lothar Matthäus után nem lenne már a kinevezése pillanatában bukásra ítélve?
– Ez lehetséges, de ha egyszer Matthäus-szintre nem telik, mást pedig nem érdemes importálni, akkor csak magyar szakember marad, aki a más külföldinél egyáltalán nem rosszabb, sőt. Ki kell mondani, hogy ma a válogatott eredményességében nem a szakmai munka játssza a főszerepet. Ha beérik a Bozsik-program első nemzedéke, a nyolcvankilences és a mögötte érkező többi korosztály, akkor lehet majd – színvonalas szakmai koncepció mentén – jó eredményekkel kecsegtető válogatottat felépíteni.

Az eb-pályázat nem a legfontosabb kérdés

– Végül még egy téma: a 2012-es Európa-bajnoki pályázatot méltató nyilatkozatot sem olvastam öntől. Erről sem kérdezték?
– Nemigen, de ezen a ponton csak azt mondhatom: elég volt a mellébeszélésből! Politikai és egyéb indíttatásokból olyan témákra irányítják az emberek figyelmét, amelyek elsősorban valakiknek, és nem a magyar labdarúgásnak hoznak hasznot, és ilyen az Eb-pályázat is, amely fontos, de nem a legfontosabb kérdése a futballunknak. A korábban említett szervezeti rend, amely most áldemokratikus csődtömeg, sokkal égetőbb gond, mint ahogyan a tömegbázis megteremtése is. Az utóbbi egyszerűen azért, mert nincsenek futballistáink! Európában a népességhez viszonyítva Magyarországon van a legkevesebb labdarúgó, az általunk elérhető nívójú futballal büszkélkedő országokban is minimum tízszer többen játszanak rendszeresen, mint nálunk. Ez a tény hitelteleníti a pályázatot, még akkor is, ha elismerésre méltó, hogy a pályázati bizottságban tekintélyes, sikeres emberek jöttek össze, és már csak PR-fogásból is jó szüntelenül hangoztatni, ki mindenki állt az ügy mögé.

– Tehát nem ért egyet azokkal, akik szerint az Eb-rendezés óriási esélyt ad, mert muszáj lenne megépíteni a régóta várt létesítményeket, a magyar futball pozitív színben tűnne fel, és így nagy lökést kapna?
– Ez mind igaz, de addig hat év telik el, és nekünk a ma kérdéseit is meg kell válaszolnunk. A megyék vezetői a pozícióharcokkal vannak elfoglalva, ahelyett, hogy amiatt főne a fejük, mi lesz a Bozsik-programmal, amely eltartja a megyék utánpótlásfutballját. Pedig, ha belátható időn belül nem lesz legkevesebb négyszázezer labdarúgónk, akkor lassan nem lesznek pozíciók, és nem lesz miről beszélnünk sem.