Nem értek össze összezárva

A vártnál szerényebben szereplő szerb-montenegrói csapat legjobbjai közé tartozik Milorad Krivokapics (Pick-Szeged) és bátyja, Marko Krivokapics (Granollers).
– Az Eb előtt gondokkal birkózott a keret. Nem sikerült kilábalniuk belőle?
– A kapitány már karácsony óta együtt tartott bennünket, és az összezártságot nem egyformán viseljük – mondta a szegediek kitűnősége. – Csupán szilveszterre és a pravoszláv karácsonyra kaptunk egy-két nap pluszpihenőt, különben minden idegszálunkkal az Európa-bajnokságra összpontosítottunk.

– A belgrádi edzőtáborban szigor uralkodott, ön mégis külön szabadságot kapott.
– Igen, mert január elején megszületett második gyermekünk, feleségem kislányt hozott a világra. Akkor hazaengedett a kapitány egy napra.

– Több meccsen is egységes csapat benyomását keltette a gárda, holott ez korábban nem volt mindig így.
– Kizárólag Veszelin Vujovicsnak köszönhető, hogy a korábbi, öt-hat évvel ezelőtti ellentétek elsimultak, megszűnt a széthúzás. A mester kétezerben vette át a csapat irányítását, Sydneyben a negyedik helyre vezette, tavaly pedig világbajnoki ötödik lett a gárda. Mintegy három éve gyakorlatilag ugyanazzal a kerettel dolgozik, szerettük volna, ha a munka gyümölcse Svájcban érik be.

– Mi volt a véleménye a csoportellenfelekről?
– Izland ellen vereséggel kezdtünk, pedig azt a csatát különösen fontosnak tartottuk. Az oroszokat simán legyőzték, és megizzasztották a némi szerencsével nyerő horvátokat. A magyarokkal óriási meccset vívtunk, és kijavítottuk a dánok elleni hibáinkat. Ezen a mérkőzésen a végjátékban kerekedtünk ellenfelünk fölé. A dánokról már beszéltem, de hozzáteszem, hogy a részben általunk is naggyá tett Kasper Hvidt kapusra sokáig fogunk emlékezni. Akárcsak az oroszok elleni öszszeroppanásunkra, amelynek még keressük az okát.

– Mi a legfontosabb, amit Markóról tudni kell?
– Nagyon szorgalmas, erős, ügyes és tehetséges. Ennek köszönheti, hogy sikerült a legjobbak közé kerülnie. Megállta a helyét a portugál bajnokságban, most a spanyol első ligában szomorítja a kapusokat.

– Könnyebb vele együtt játszani, mint a többiekkel?
– Sokkal könnyebb, hiszen jó testvérekhez illően ismerjük egymás gondolatát is.
Öccse szavait sűrűn bólogatva hallgatta Marko Krivokapics, majd hozzáfűzte: nagyon örül, hogy vállsérülése meggyógyult, és – a szabályok adta lehetőséggel élve

– a középdöntőben bekapcsolódhatott az Európa-bajnokság küzdelmeibe.
„Amíg bizonytalan volt a felépülésem, magam sem mertem azt mondani Veszelin Vujovicsnak, hogy vállalom a játékos – mondta a Granollers jobbkezes átlövője. – A világ legerősebb tornáján ki kell használni minden bizonyítási lehetőséget. Kár, hogy kicsit későn csatlakozhattam társaimhoz, mert mire megérkeztem, a csoportmérkőzéseken elszenvedett vereségek néhányuk önbizalmát kikezdték. Főleg Izlandtól nem lett volna szabad kikapnunk. A dánok egyenletesebb, jobb teljesítményt nyújtottak, az oroszok ellen viszont mélyponton voltunk. A családi kézilabdáról annyit, nagyon szívesen játszom együtt az öcsémmel, aki a maga posztján már klasszis, és a karrierje csúcsát még nem is érte el. Jól megértjük és kiegészítjük egymást a pályán és a magánéletben is. Mindig nagyon élvezzük, ha egy csapatban szerepelhetünk.”

A nap meccse
A középdöntő II. csoportjában a szerb–horvát összecsapással kezdődött az utolsó forduló. Érdekes volt a két barát, Sterbik és Dzomba párharca. A szünet előtti percben átvette a vezetést Horvátország, amely addig csak futott az eredmény után, aztán 16-16-tal mentek pihenni a csapatok. Szünet után a szerbeknél hiába parádéztak a Krivokapics testvérek, mert társaik nem tudták felvenni a versenyt az olimpiai bajnokkal, amely 34–30-as megérdemelt sikerével bejutott az elődöntőbe. Lino Cervar meghatottan beszélt csapata sikeréről. „Az elődöntőbe kerüléssel fontos lépést tettünk nagy célunk, az éremszerzés felé – mondta. – Hála Istennek és a horvát mentalitásnak, hogy ezt elértük. ”
A lefújás után összeverekedtek a szerb és a horvát szurkolók, csak a rohamrendőrök tudtak rendet teremeteni. ---- A ---- &