DVTK: zsigerből aggódnak

Na, annyira azért nem borús a helyzet.

Nem én mondom, hanem a tabella: a félidőben a DVTK 24 ponttal az ötödik helyen áll a Borsodi Ligában, ami önmagában dicséretes teljesítmény, hiszen a miskolciak a 15 bajnoki fellépésen éppen tizenegy ponttal gyűjtöttek többet, mint az előző szezonban azonos számú összecsapáson. 2004 decemberében a DVTK 13 pontja a 14. helyhez volt elegendő, ám a tavaly nyári hercehurca tudatában éppenséggel akkor is járt a süvegelés a borsodiaknak – szurkolóknak és játékosoknak –, hogy szellemi károsodás nélkül átvészelték a június és október közötti flúgos időszakot. Csupán emlékeztetőül: másfél éve likviditási és klublicencproblémák, tulajdonos-, befektető- (lásd még: megmentő-) keresés, a szlovák ligába költözés (ez volt talán ebben a periódusban a legdilettánsabb felvetés) jelentette a napról napra oldalas terjedelemet "kiharcoló" cikkek apropóját. A téboly tetőzéseként értékelhettük a kétcsapatos DVTK-t – az egyiknek, vagy ahogy akkoriban a helyiek emlegették, a "réginek" délelőtt Détári Lajos vezényelt edzést a felkészülési időszakban, a délután tréningező "újnak" pedig Kiprich József volt a főnöke –, ami után nyilvánvalóan csak jobb jöhetett. Jött is: a miskolciak végül zöld utat kaptak az illetékes bizottságoktól, azaz elindulhattak a bajnokságban, noha menet közben azért egyszer még beütött a ménkű. A villámosztó szerepét – nem feltétlenül jószántából – Sélley Zoltán licencmenedzser alakította, aki szeptemberben felfüggesztette a csapat játékjogát, mindez azonban csupán ideiglenes állapotnak bizonyult, a DVTK ugyanis folytathatta, mi több, be is fejezte a szezont. Sőt, az újnak – a mostaninak – már magasabb torlasz átugrása nélkül futhatott neki, ami konszolidációt sejtet.
Szóval annyira azért nem borús a helyzet.

Nem én mondom, hanem Misi, az egyik diósgyőri szurkolói oldal fórumában nyitott "Kocsma a Taknyos Varnyúhoz" elnevezésű topicban.

"Eddig mindig úgy vártuk a tavaszt, hogy a jövő héten vagy azután kapitulál a klub, és két osztállyal hátrébb kezdünk vagy a körzetiben… Ahhoz képest ez Kánaán" – így Misi, akinek a véleményével a többség valószínűleg egyetért, noha a december-januári játékoselvándorlást, továbbá az "edzőszakadást" illetően inkább tűnik tanácstalannak, mint mindentudónak.

A sikerek árnyékában a szurkolók úgy vélhették, a Gálhidi György helyét a Ferencváros elleni ütközet előtt átvevő Pajkos János, Zoran Kuntics szakmai tandem tagjai a Forrest Gump-i fordulattal élve úgy vannak egymással, mint tojás meg a héja. Tökéletesen kiegészítik egymást, ami a produkció tükrében fényesen bizonyítottnak tűnt, elvégre az általuk parancsnokolt DVTK mind a hét következő fellépésén veretlen maradt, s csupán két alkalommal volt "hajlandó" osztozni a pontokon. Túl a nehezén, decemberben aztán mégis szilánkokra tört a már-már valóságnak hitt illúzió, miszerint két dudás mégis megfér egy csárdában.

Persze a kissé elhúzódó, szélesebb nyilvánosságot kapó affér – ki is a főnök valójában? –, s annak végkifejlete miatt aligha ráncolódnának a homlokok BAZ megyében.

Pajkos János pozíciójában maradt, punktum. A piros-fehérek fanatikusai ugyanis a "nyalókás" helyett manapság már előszeretettel biggyesztik a "verhetetlen" jelzőt a neve elé, ami egyértelműen az elismerés jele. A drukkereket sokkal inkább foglalkoztató kérdés viszont mégiscsak szorosan kötődik a trénerhez, illetve új becenevéhez: meddig őrizheti meg makulátlanságát a gárda? A játékoskeretet érintő változások legalábbis nem affelé mutatnak, hogy az idők végezetéig, ráadásul a kiáramlás interpretálható egy újabb gazdasági krízis előszeleként is.

Ami tény: Horváth Ferencnek, Tisza Tibornak, Tamási Zoltánnak, Gáspár Józsefnek, Marius Siminicnek, Pintér Zoltánnak, Mogyoródi Gábornak, és Ciprian Dianunak a tavasszal már nem kell utalni, legfeljebb az – elmaradt – őszi prémiumot, ami a gyűjtött pontokat figyelembe véve éppen nem kevés. Szakmailag sem olyan vicces a felállás, ugyanis azon túl, hogy a felsorolásban első három futballistával a kezdő támadóduó (Horváth, Tisza), valamint a védelem irányítója távozott Miskolcról, tovatűnt 14 gól is, ami az őszi 18-as össztermés függvényében vészjósló adat.

Mindezek tudatában sem olyan borús a helyzet. Nem én állítom, hanem Sallói István, a klubot működtető futballcég ügyvezető igazgatója.

"Ha csak be nem zárják a stadionunkat a következő kilenc bajnoki meccsre, nem lesz semmi gond, a lelakatolás azonban valóban felboríthatná a terveinket – vetíti előre a végítélettel egyenlő verziót a korábban Siófokon és Újpesten ügyvezetőként tevékenykedő diósgyőri kistulajdonos, azt is megjegyezve, hogy ennek, persze, nincs realitása. – Anakronisztikusnak hathat, de számunkra pillanatnyilag a gazdasági stabilitás a legfontosabb. Az a célunk, hogy a nyárra a káeftének a ligahitelen kívül (56 millió 250 ezer forint – a szerző) ne legyen tartozása, ezt pedig, ha lehetséges, átütemezzük. Horváth Ferenc elengedése is ennek a konszolidációnak a része volt. Menet közben derült ki: a tervezetthez képest harmincmilliós pluszköltsége lenne ennek az idénynek. A nyáron Tamási Zoltánnal, Pintér Zoltánnal és Horváth Ferenccel erősítettük meg a keretet, arra számítva, ha jobban szerepel a csapat, növekszik a bevétel, és sikerül további szponzorokat szereznünk. Az elszámoláskor be kellett látnunk, hogy tévedtünk. Szakmai oldalról beváltak az elképzeléseink, gazdasági részről viszont nem, igaz, az ősszel csak hatszor játszottunk hazai pályán. A jövő érdekében háttérbe kell szorítanunk az eredményeket, ám a zsigerekbe belekódolták az aggodalmat. Mindenki azt hiszi, megint krízishelyzet van a DVTK-nál. Ezzel ellentétben szerintem éppen jó úton járunk. Hatvani Olivér nyilatkozta a DKSK kapcsán egy nappal korábban: ťA józan közgazdász viaskodik a szívvel…Ť A DVTK-nál a józan ész diadalmaskodott."

Hogy mibe kerül a győzelem? Minimálisan az ötödik helybe. Mindazonáltal éppen ez a lényeg: a csapat az ősszel összeszedett annyi pontot, hogy a folytatásban – kilenc hazai meccsel biztosítékként – kiesési gondjai ne legyenek.

"Ezért tudtuk megtenni ezt a lépést" – vallja be zárszóként Sallói István, amihez egykori LGT-rajongóként annyit fűz hozzá: "…mindenki másként csinálja".
Diósgyőrben most éppen ez a módi: nyáron beszerzés, télen eresztés.

Ha miskolci fociszurkoló lennék, úgy egy találgatásoktól mentes, nyugodt első ligás idényt kérnék karácsonyra a Mindenhatótól. Mivel a kívánsággal elkéstem, jobb híján a Galaxis Útikalauz kulcsmondatát ismételgetném – az ügyvezető is ezt erőlteti –, úgymint: NE ESS PÁNIKBA! A racionalitás nevében, ne…

---- L ---- &