Zavadszky Gábor hazatért

Szerda hajnal, fél hat. Még teljesen sötét volt az ég, Ferihegy felett csak a repülőgépek lámpái adtak némi fényt.

Mínusz öt Celsius-fok volt.

A menetrendhez képest némi késéssel, körülbelül fél hétkor landolt a Malév larnacai járata, amely súlyos terhet cipelt: ezzel szállították haza Zavadszky Gábor földi maradványait.

Nézve az embereket, arra gondol az ember, hogy ebben a rohanó világban tényleg csak a percnek élünk, itt nincs idő emlékezésre…

Valóban nincs?

A mi felelősségünk, persze, hogy miként, mennyire emlékezünk majd Zavadszky Gáborra. Most – szörnyű a szó, ám kifejező – a halála a téma, de családjának, meglehet, két hét, két hónap, két év múlva lesz igazán nehéz; amikor az új, a Gábor nélküli életüket kell élniük…

Mi vajon akkor is mellettük leszünk? Mi, akik most olyan nagyon gyászolunk? Eleget törődünk a Zsiborás ikrekkel, Fodor Imre, Nagy Norbert, Simon Tibor és a többiek emlékével?

Az Apollon Limassol négyszeres válogatott játékosa (aki a Ferencvárosban lett első osztályú futballista, később, akárcsak a zöld-fehérekkel, bajnok lett a Dunaferr és az MTK tagjaként is), a múlt pénteken, 2006. január 6-án hunyt el. Az első diagnózis szerint tüdőembólia és szívinfarktus együttesen okozta a tragédiát, más források kizárják, hogy e két kór egy időben támadjon, és van, aki a tünetek, a lakáson talált nyomok alapján tüdőembóliára gyanakszik.

A hivatalos igazolások átvéte-lét követően – a tisztifőorvos engedélyével – Zavadszky Gábor földi maradványait a reptérről az Új köztemetőbe szállították.
Nyolc óra is elmúlt már, Budapest még álmosan nyújtózkodott, új nap kezdődött…