50 esztendő: kerek, mint a labda

Palotai Károlyt az idén valamelyik nagy müncheni templomban éri majd az éjfél karácsonyeste: az ünnepeket fiatalabbik fiánál, Lászlónál tölti. A forradalom után Palotai Károly is élt és futballozott az NSZK-ban majd' két esztendeig, maga Hidegkuti Nándor (későbbi győri edzője) segített neki csapatot találni az '56-os forgatagban, amikor több mint tízezer igazolt futballista hagyta el az országot. 1958-ban aztán hazatért Győrbe a csapatához, illetve karácsonyra Békéscsabára, a szüleihez. Részben a német kitérőnek köszönhető a hajdani olimpiai bajnok játékos, majd sztárbíró kitűnő német nyelvtudása.

Jó játékosból lesz a jó játékvezető

"Az én hibám, hogy az angolt elhanyagoltam, régen mindenhez elegendő volt a német, már ami a sportdiplomáciát, a külföldi mecscseket, ellenőrzéseket illeti. Az utóbbi években azonban minden angolul zajlik, s bár egy jelentést persze ki tudok tölteni ezen a nyelven is, de nem az igazi az angolom…" – mondja önkritikusan a pályafutásához képest lenyűgözően szerény Palotai Károly.
Nincs még egy ember a világon, aki játékosként, játékvezetőként és sportdiplomataként egyaránt ilyen magasra jutott volna. Akkor lett az élvonalbeli Győri (Vasas) ETO játékosa (1955-ben, ötven esztendeje), amikor a magyar futball uralta a világot (abban az esztendőben például a nemzeti csapat egész éven át nem kapott ki), s bár a kor nagy magyar válogatottaiban nem kapott helyet, korántsem csupán egy volt a sok NB I-es futballista közül (bátyja, János egyébként egyszeres válogatott kapus). Csapatkapitányként vett részt a tokiói olimpián, amelyet a döntő kivételével végigjátszott Lakat Károly tornagyőztes együttesében. És annak a Győrnek is csapatkapitánya volt, amely a Nagyvárad után elsőként lett vidékről magyar bajnok, s amely páratlan meglepetést szerezve a legjobb négyig menetelt a BEK-ben, kétszer Magyar Kupát is nyert.

Ilyen játékosmúlttal állt játékvezetőnek harminckét esztendősen. Futballistaként szerzett nevet, s az akkori iskola – nagy játékosokból lesznek a jó bírók – segítette az előrejutásban, négy év múlva már nemzetközi meccset vezetett. Kezdetét vette második karrierje, amelyben, ha lehet, még magasabb csúcsokat hódított meg: részt vett három olimpián (1972, 1976, 1980), három világbajnokságon (1974, 1978, 1982), egy Európa-bajnokságon (1980), vezetett két BEK-döntőt (1976, 1981), egy KEK-döntőt (1979), egy UEFA-kupa-döntőt (1975), egy európai Szuperkupa-döntőt (1978), tizenhét éven át bíráskodott, s ahol még esetleg nem fordult meg játékosként, oda eljutott játékvezetőként. Az 1984-es búcsú után csak egy esztendőt kellett várnia, hogy megkapja első feladatát nemzetközi ellenőrként. Húsz éven át járta a világ futballpályáit, s közben négy évig a FIFA játékvezetői bizottságának is tagja volt. Megbízatása éppen Puhl Sándor fénykorára esett, így nagyban segíthette magyar kollégája munkáját, sporttörténelmi tény, hogy a Palotai Károly nevével is fémjelzett FIFA JB volt az, amely 1994-ben Puhl Sándorra, az első és eleddig utolsó magyarra bízta a világbajnoki döntő dirigálását, a legnagyobb feladatot, amelyet futballbíró kaphat.

Halottak napján, ha lehet, Békéscsabára

Lenyűgöző pályafutása ellenére soha senki sem látta Palotai Károlyt önteltnek, nagyképűnek, harsánynak, mindvégig kedves, mosolygós, udvarias úriember maradt, aki nem tolakodott a feladatokért, ezek éppen ezért megtalálták őt.
"Sohasem kértem, hogy ide vagy oda ne küldjenek, hogy ezzel vagy azzal a kollégával szeretnék dolgozni. Minden feladatnak örültem, mert a futball közelében lehettem. Nem irigykedtem senkire. Ellenőrként sem válogattam a meccsek között. Egyetlen kérésem volt csak a küldőkhöz minden évben: ha lehet, halottak napja környékén hadd menjek valahova Békéscsaba környékére ellenőrizni, hogy meglátogathassam a szüleim sírját…"
Az MLSZ és az UEFA is örömmel venné, ha a hetvenesztendős Palotai Károly még folytatná a munkát, ő azonban most látja jónak azt mondani: elég volt. Úgy véli, jobb, ha most ő mondja, mint ha később neki mondják.

"A legfőbb ok az egészségi állapotom. Volt egy csípőműtétem, és most úgy tetszik, a másik oldalon is operálni kell. Elég volt a folytonos utazásból. Persze, a megyei szövetségnek máris megígértem, hogy járok majd a meccsekre, és segítek a tehetséges helyi játékvezetőknek. A megyei sporthivatalban, ahonnan nyugdíjba mentem, is megvan még az íróasztalom, ha szükség van rám, elintézek ezt-azt, főleg nemzetközi ügyeket."

Feltűnés nélkül megy a lelátói zrika

És abban is biztosak lehetünk, hogy ha az ETO meccse otthon, Győrött találja ("Máig büszke vagyok rá, hogy az ETO-val annak idején visszajutottunk az NB I-be, s a csapat azóta sem esett ki"), akkor feltűnés nélkül ott ül majd a lelátón, többnyire öreg barátja, a Nemzeti Sportot több mint fél évszázada tudósító Havasréti Béla mellett, és csípős megjegyzésekkel zrikálják egymást.
Az örökös győri tudósító és a világ egyik legnagyobb játékvezető egyénisége… ---- Palotai Károly futballistaként, játékvezetőként és aztán bíróellenőrként is a csúcsfutball közegében mozgott, több generáció világsztárjait tudja jó ismerősei között. Játékosként természetesen a tokiói olimpia az egyik legnagyobb élmény, még úgy is, hogy a döntőn egy sajnálatos húzódás miatt nem játszhatott. Ott volt aztán az 1964-es magyar bajnoki cím és az azt követő BEK-menetelés egészen a Benficáig, az elődöntőig. Ha egy meccset kellene kiemelni, akkor Palotai a Fiorentina elleni KEK-csatát, az ETO 4:2-es győzelmét eleveníti fel.

Játékvezetőként nem a számtalan európai kupafinálé vagy a vb-döntők történetének első tartalék játékvezetői megbízatása (1974-ben a feledhetetlen holland–németen) jut eszébe, nem is az a párizsi BEK-döntő 1981-ben (Liverpool–Real Madrid), amely után egy géppel jött Budapestre a 25 év után hazatérő Puskás Ferenccel, hanem az 1978-as világbajnokság Argentína–Brazília (0–0) mérkőzése, amelyet sokan valóban máig a történelem egyik legnagyszerűbb játékvezetői teljesítményének tartanak. Palotai Károly egyébként 47 európai kupameccset vezetett, és 31 A-válogatott találkozót, s ehhez jöttek a partjelzőként kapott megbízatások és a kisebb jelentőségű nemzetközi meccsek, no meg több mint 200 NB I-es összecsapás.

Sportdiplomataként önzetlen módon azt tartja a legszebb élménynek, hogy közelről élhette meg (segíthette elő…): ami neki nem sikerült, az Puhl Sándornak igen: világbajnoki döntőt kapott 1994-ben Amerikában. Az egyik legemlékezetesebb meccseként a néhány évvel ezelőtti Németország– Anglia világbajnoki selejtezőt említi, amelyen 5–1-re nyertek az angolok, de a legutóbbi megbízatása alkalmával is olyan világhírű játékvezetőt ellenőrzött, a Portugália–Szlovákia vb-pótselejtezőn, mint Pierluigi Collina. ---- Külön-külön mindketten nagyon ismertek, a szakmájukban külföldön is elismertek, ám olyannyira különböző műfajban, hogy csak kevesen tudják, ők bizony apa és fia: Palotai Károly és dj. Palotai, azaz Palotai Zsolt (képünkön).
"Vártam már, hogy mikor lesz olyan cikk, amelyben rákérdeznek erre… – mondta az egyik legnevesebb magyar lemezlovas. – Az öregek apámat ismerik, a fiatalok pedig inkább engem. Hogy milyen mint apa? Ideális. Mert nem túl sokat láttuk otthon… Persze ez csak vicc. Valójában tényleg ideális körülmények között nevelkedtünk, a szüleimet sohasem láttuk veszekedni, szerintem a mai napig szerelemben élnek. Mi, a két fiú persze martuk egymást, de igyekeztünk a csatákat csöndben, titokban intézni."

Némi köze azért van Palotai Károlynak ahhoz, hogy nagyobbik fia lemezlovas lett, hiszen ő volt az, aki az első, idehaza hozzáférhetetlen lemezeket, orsós hangszalagokat hazahordta külföldi útjairól.
"Persze nagy szerepe volt az osztrák rádiónak és tévének is, Győrött ezeket tudtuk fogni, s mindenki az osztrák adásokat nézte, hallgatta…"
Bármilyen hihetetlen, Palotai Károly egyszer sem hallotta a fiát zenélni, sem a műfaj, sem a bulik időpontja nem igazán "jön be" neki.
"A lágyabb, dallamosabb melódiákat szeretem, mondjuk a Keresztapa filmzenéje vagy a Love story dallamai tartoznak a kedvenceim közé. A fiam fellépett már Győrött is, de többnyire éjfél után kezdődnek ezek a bulik, s én olyankor már alszom…" – mondta a világhírű játékvezető.
Persze a családi béke ettől még nem csorbul, Palotaiék összetartanak, karácsony másodnapján Zsolték is találkoznak a szülőkkel. Dj. Palotainak a térdproblémái miatt le kellett mondania egy lyoni fellépést, de a két ünnep között már újra dolgozni készül, s persze szilveszterkor egy perc pihenője sem lesz: egyetlen éjjelen három szórakozóhelyre várják.

A nagyobbik unoka, Zsolt leánya, a tízéves Palotai Mona már tagja az Operaház énekkarának, a kisebbik, László fia, Palotai Olivér hétesztendős.