Kis magyar olimpiai játékok

Zavarok tapasztalhatók a Magyar Olimpiai Bizottság körül. Tükrözi ezt a főtitkárválság, és ennek következményeként a küszöbön álló közgyűlés előtt kialakult ellentmondásos helyzet.
Aján Tamás főtitkárt, mint ismeretes, az alábbi elnöki kinyilatkozás értelmében rendelték október 21-én az elnökség elé: "Nem lehet szó nélkül elmenni amellett, ami a súlyemelősportban történt… Indokolt, adjon részletes tájékoztatást az ügyről." Aján eredetileg tehát az athéni doppingbotrány miatt került célkeresztbe. Az ülés után kiadott közlemény ellenben a doppingesetről csupán annyit jegyez meg, hogy "új információk nem hangzottak el". A beszámolót követően a MOB elnöksége bizalmi szavazást tartott, amelynek eredményeként egyhangúlag javasolta: a közgyűlés válasszon új főtitkárt.
De hát a doppingtémában semmiféle változás sem történt!
Mindegy, mennie kell!

Már nem a doppingügy a menesztés indoka

Aján november 4-én kényszerült lemondani, és ez alkalomból a MOB nyilatkozatot adott ki. Ebben már – utólag – merőben új megközelítést olvashattunk: "Aján Tamás számos nemzetközi feladatot tölt be (sic!), sokirányú elfoglaltsága újabban megnehezítette a főtitkári teendők maradéktalan ellátását."
Nevezett immár másfél évtizede tölti be csaknem változatlan számban ugyanazokat a nemzetközi pozíciókat, mint 2005-ben. Ezt a MOB is pontosan tudta, így fogadta el, semmiféle kifogást sem támasztva, amikor az idén májusban a közgyűlés – megszakítás nélkül ötödször – ismét főtitkárnak választotta. Egyébiránt nem kivételes gyakorlat az övé a MOB vezetőségében, hiszen a szervezet elnöke, Schmitt Pál kétszer négy esztendeig diplomataként dolgozott külföldön, majd belépésünk óta európai parlamenti képviselőként ideje tetemes részét Brüsszelben és Strasbourgban tölti ma is. Igaz, ő elnök, nem pedig főtitkár. Márpedig egy főtitkárnak valóban számos operatív feladatot kell(ene) folyamatosan ellátnia, ehhez pedig teljes ember kell.
Vagy mégsem?

Egy másik furcsa kérdés ez, és azon most átsiklunk, hogy Aján helyét pályázat útján igyekezett betölteni a szervezet, formális pályázati kiírás azonban nem készült. A jelentkezőknek nem lehetett más támpontja, csak az, ahogyan Aján végezte a munkáját.

Aján Tamás lenne az ideális jelölt?

A MOB-elnökség november 25-i ülése újabb meglepetéssel szolgált, nemcsak a közvélemény, hanem mindenekelőtt egyik-másik jelentkező számára is. A vezérkar úgy döntött, hogy a főtitkári teendőket a jövőben fizetség nélkül, nem fő-, nem is mellékállásban, hanem csupán társadalmi tevékenységként lehet ellátni. De ha ez így van, a posztra a lehető legkiválóbb jelölt maga az eltávolított Aján lenne, nem? Rendkívüli tapasztalatával – kisujjában van az egész –, vitathatatlan nemzetközi tekintélyével, népszerűségével, nyelvtudásával, NOB-tagságával ideálisabb jelöltet nála elképzelni sem lehet – már persze, ha társadalmi tevékenységként is vállalná. (Mint ahogyan májusban erre már felkérték egyszer, sikertelenül – a szerk.) Miért hát az egész cécó?

És még nincs vége! A testület egyúttal arról is döntött, hogy a pályázatból kizárja azokat, akik hazai sportszövetségükben elnöki vagy főtitkári tisztséget viselnek.
Farkas Zoltán, Tiszaújváros sportrajongó SZDSZ-es polgármestere, MOB-tag, megelégelte a manipulálást, alapszabály-módosításokkal igyekezett tisztázni a zavarokat. A főtitkári beosztást illetően főállást javasolt. Megítélése szerint az a kritérium pedig, amely a főtitkári posztra kizárólag az idézett tisztségeket be nem töltő személyeket tartja alkalmasnak – "álságos és diszkriminatív". A továbbiakban (a szervezet vezetése pártsemlegességének szavatolása jegyében) azt is proponálta, hogy a MOB elnökségébe állami vezető, valamint politikai párt vezetője, tisztségviselője ne kerülhessen be.
Erről, valamint a további módosító indítványokról a MOB elnöksége szombat reggeli, a közgyűlést megelőző ülésén fog tárgyalni. (Az alapszabály értelmében csak az a javaslat kerül a plénum elé, amelyet az elnökség jóváhagy – vagy amelyet a közgyűlés kétharmados többséggel a napirendjére vesz – a szerk.) Olimpiai "játékok".

Mi várható a közgyűléstől?
A legfelső fórumnak legelőbb is arról kell döntenie, hogy egyáltalán elfogadja-e a főtitkár lemondását. Ha igen, akkor arról, hogy a főtitkár főállású legyen-e vagy társadalmi munkában dolgozó tisztségviselő. Arról szintén a közgyűlés határoz, ki lehet-e zárni a pályázatból a szakszövetségi elnököket, főtitkárokat.
Nem tudni, hányan tűnődnek el azon, hogy a nagy múltú társadalmi szervezet miként veszített tekintélyéből, befolyásából az utóbbi években, és miért jelentkeztek ellentmondások a működésében. Az Olimpiai Charta és a Magyar Olimpiai Bizottság alapszabálya egyaránt kiemeli a politikamentességet. A mi sajátos és botladozó demokráciánkban – ebben a sajnos végletekig megosztott országban – a legnagyobb ellenzéki párt, a Fidesz alelnöke nem lehet egyben áldásos elnöke a MOB-nak is.

A nagypolitika rátelepedett a mob-ra

A kettős funkció ellátása, belátható, időnként kikerülhetetlen ellentmondásokhoz vezet, és a tagság egy részének rokonszenvétől kísérve sem lehet egészséges és működőképes. De ugyanez vonatkozik az alelnökök közül a gödöllői MDF-es polgármester Gémesi Györgyre és az MSZP-s főpolgármester-helyettes, parlamenti ifjúsági és sportbizottsági elnök Bakonyi Tiborra, továbbá több más politikai, egyben sportvezetőre is.

A MOB-elnökség 2002-ben figyelmeztette elnökét a veszélyekre, Gyenesei István (akkoriban a Centrum Párt frontembere) ezt mondta: "Elnök úr! Eddig híd voltál – ezután választófal leszel."
A prófécia beteljesült.
Gyenesei már nem alelnök, sőt az elnökségnek sem tagja.



A szponzorok kitartanak

A Magyar Olimpai Bizottság három forrásból tartja fenn magát: az állami támogatásból, a szponzori bevételekből, valamint a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által évente folyósított apanázsból. A MOB működési költségeihez elvben 50 millió forinttal járul hozzá az állam, de ebből az idén a 10 százalékos kötelező tartalékképzés címén visszatartottak 5 milliót, további 17 milliót a székházbérletre vontak le, azaz a teljes állami támogatásnak csak a fele folyt be a MOB kasszájába. Ezen túlmenően az állam – a MOB-on keresztül – 25 millióval támogatja a budapesti központtal működő nemzetközi sportszervezetek itteni tevékenységét (Nemzetközi Súlyemelő-szövetség, Nemzetközi Fair Play Bizottság, Világ Olimpikonjainak Szövetsége).

A MOB ez évre – félve az athéni "utóhatásoktól" – csupán 161 milliós szponzori bevétellel számolt, ám egyetlen támogatója sem fordult el tőle, mi több, újabbak jelentkeztek, így ebben a rubrikában már 200 millió feletti összeg szerepel (a bizottság ebből igyekszik a maga visszafogott módján támogatni az egyre súlyosabb helyzetbe kerülő honi sportszervezeteket). A NOB az idén körülbelül 31 millió forintot utal át a MOB-nak.

A büdzsé éves volumene megközelíti a 300 milliót, ez a tizede annak, ami Athén évében volt: akkor a MOB osztotta el az állami pénzeket, manapság ez nem így van – a MOB-ban ezért döntöttek létszámleépítés mellett, és ezért látszik egyértelműnek, hogy az eddig négyévente 90 millióba kerülő főtitkári posztot a helyzet változásáig társadalmi munkában töltse be a kiválasztott.