Csak az ételektől csömörlöttek meg

A vb rendezői nem alkottak tökéleteset, de már eddig is nagyon barátságosan fáradoztak azon, hogy kiküszöböljék a kisebb-nagyobb hibákat, hiányosságokat, amelyek kellemetlenné tették (teszik) többek között a magyarok napjait is. Igaz, a gondokat könynyebben feledték a mieink, hiszen a vb-n már eddig is elért káprázatos sikereik közepette nem is mindig figyeltek a kellemetlenségekre.

Németh András szövetségi kapitány sem a problémák sorolásával kezdte a szünnapi értékelését, hanem azzal, hogy nagyon elégedett együttesével, mert eddig a kisebb hullámvölgyei ellenére nagyon sokat, talán még a vártnál is többet kihozott magából.
– A világbajnokság előtt azt mondta, a vágyunk az arany, de ismerjük a realitásokat. Pillanatnyilag miként látja csapata esélyeit?
– A helyzet elemzését a csoportküzdelmekben nyújtott teljesítményünkkel kell kezdenem – mondta Németh András. – Ez adott erőt, hitet és bátorságot a lányoknak a további csatározásokra. Nem titkoltam a vébé előtt, hogy az első célunk a továbbjutás a csoportból. Amikor ezt elértük, elégedettek voltunk, de éreztük, van még tartalék az együttesben, hiszen megtanultunk úrrá lenni a kritikus pillanatokon és helyzeteken. Ezt tartom az egyik jelentős erényünknek.
– A középdöntő eddigi két találkozóján is ugyanezt tapasztalta?
– Ezek a mérkőzések sok szempontból mások voltak. Ugyanakkor a horvátok elleni, illetve a korábban a norvégokkal vívott összecsapások egyaránt a végjátékban dőltek el. Méghozzá a mi javunkra. Ezt pedig egyértelműen a kedvező jelek közé sorolom.

– A hollandok ellen már az elődöntőbe jutás volt a tét.
– Akár egy pont is elegendő lett volna a bravúrhoz, de a csapat kitett magáért, és tudom, milyen nagy örömet szerzett ezzel otthon a szurkolóknak.
– Mire gondolt, amikor arról beszélt: a világbajnokság sok szempontból nehéz a játékosoknak, de a vezetőknek is?
– Nem a szakmai problémákra utaltam, bár néha ilyenek is akadnak, hanem a torna szervezésével kapcsolatos nehézségekre. Elismerem, hogy az orosz rendezők lelkesek és igyekeznek, ám ettől még naponta három-négy órát töltünk buszozással, ha edzésre és mérkőzésre is jövünk a Jégcsarnokba. Ez példátlan! Emiatt rendre felborul a programunk, vagyis nem tudjuk az elképzelésünk szerint szervezni az életünket. A másik gyenge pont az étkezés. Tíz napja ugyanazt az ötféle ételt teszik elénk. Ezek nem rosszak, de már megcsömörlöttek tőlük a játékosok.
– Mi a megoldás?
– Elmentek a lányok a környék pizzériáiba, éttermeibe.
– Az oroszok elleni csütörtöki mérkőzésen mit vár a csapattól?
– Mivel a továbbjutást már kiharcoltuk, nyugodtan, felszabadultan kézilabdázhatnak azok, akik eddig valamivel kevesebbet játszottak. Akikre nagyobb teher hárult a korábbiakban, azok megérdemlik a pihenést, hiszen nekik frissnek kell lenniük szombaton. Emellett persze fontos lenne a győzelem is, hiszen a csoportelsőség a tét, amelyhez nekünk elegendő a döntetlen, ugyanis jobb a gólkülönbségünk, mint az oroszoké.
– A másik ágon a dán és a román csapat viszont már a mi eredményünk tudatában vívhatja a csoportdöntőt…
– Ezzel nem kell foglalkoznunk. Még korai az elődöntőről beszélni, bár vannak információink a románokról és a dánokról is. Azt sem tagadom, hogy az oroszok elleni találkozóval már az elődöntőre hangolunk.
– Milyen pluszterhet jelent a játékosoknak a végjáték?
– A középdöntőben a horvátok és a hollandok ellen esélyesebbek voltunk, és a lányok ennek a terhét elviselték. Remélem, a folytatásban sem remegnek meg a kezek. A vébé szakmai tanulsága, hogy a legjobbaknál dominál a beállósjáték, amelyben nekünk még javulnunk kell. Emellett védekezésünket is erősítenünk kell.

Túljutottaka holtponton - Szakértő: Róth Kálmán, a Győr edzője

A középdöntőben eddig két olyan mérkőzést játszott a magyar válogatott, amilyenre előzetesen számítani lehetett. Tudtuk, hogy nem lesz könnyű megszerezni a négy pontot, s főleg a horvátok ellen kellett megszenvedni a sikerért. Igaz, magunknak tettük nehézzé a mecscset, mert rossz tempóban, a szokottnál lassabban kézilabdázott a csapat, s ez kedvezett az ellenfélnek. Ráadásul ez volt az a nap, amikor a játékosokon látszott a sorozatterhelés miatti egyébként természetes fáradtság. A hollandok ellen egészen más ritmusban kézilabdáztak a lányok, s ez meg is látszott az eredményen, hiszen mindjárt az elején sikerült jelentős előnyt szerezni. Szerencsére úgy tűnt, hogy néhányan már átestek a holtponton, újra frissebben és eredményesebben játszottak, s így bár többször is felzárkóztak a hollandok, nem volt benne a meccsben, hogy fordítsanak, mert magabiztos volt a magyar együttes. Így csütörtökön az oroszok ellen már biztos elődöntősként léphetünk pályára, s mivel a másik ág két továbbjutója, a dán és a román válogatott később játszik, tulajdonképpen csak presztízsjelentősége van a meccsnek, hiszen ők eldönthetik, kivel akarnak mérkőzni a négy között. Minden játékos más és más. Van, akire ráfér a pihentetés, van, akinek jobb, ha játékban marad. Németh András ismeri a lányokat, tudja, hogy kinek mi a jó. A legfontosabb azonban, hogy az alakulófélben levő, megfiatalított magyar csapat eddig felülmúlt minden reményt, megőrizte helyét a világ közvetlen élvonalában, s még játszhat a világbajnokságon három olyan mérkőzést, amely nagyon fontos a fejlődése szempontjából.

----
Mozgalmas és érdekes napja volt a magyar válogatottnak a vb csütörtöki szünnapján, amelyet – az oroszok, a dánok és a románok társaságában – immár elődöntősként tölthetett el. Németh András szövetségi kapitány csapata az edzés előtt meglátogatta a Téli Palotában a legendás Ermitázst, a világ egyik legnagyobb és legértékesebb műgyűjteményét, amely egyedülálló áttekintést nyújt szinte valamennyi európai ország művészeti fejlődéséről. Aki például Rembrandt képeire kíváncsi, annak érdemes ide jönnie, mert a múzeumóriásban 22 festményt láthat tőle.

Az ötmillió lakosú Szentpétervárról, amelyet 1703-ban alapított I. Péter cár, vegyes kép alakult ki a magyarokban az utóbbi másfél hétben, hiszen Észak Velencéjéből láttak ilyet is, olyat is. A téli város biztosan szürkébb és piszkosabb, vagyis nem annyira barátságos, mint a nyári, ugyanakkor lenyűgözőek a történelmi negyedek mesés épületei, a terek, a sugárutak monumentális méretei. A magyar játékosokat is meglepték az itteni szembeötlő ellentétek. Fényűző paloták és lepusztult bérlakások állnak egymás szomszédságában, az utcán – miként a legtöbb helyütt a világon – találkozik az ember kirívóan viselkedő újgazdagokkal, elegánsan öltözött értelmiségiekkel és különböző korú, rongyos alkoholistákkal és alighanem kábítószerre kolduló tizenévesekkel.

Visszatérve az Ermitázs-látogatásra: a magyar játéosok elmondták, fantasztikus élmény volt a képtár legértékesebb darabjainak megtekintése (többre nem futotta a két órából, amelynek nagyobb részét az impreszszionista festők képei előtt töltötték), de lélekben már készültek az oroszok elleni csütörtöki találkozóra, valamint előre is tekintettek, hiszen szombaton már a fináléba jutásért küzdhetnek.

Pálinger Katalin az Ermitázsban megtalálta kedvenc képét, Van Gogh Szirének bokra című festményét, amely előtt le is fényképeztette magát.
"Eddig valamennyi mérkőzésünkön arra törekedtünk, hogy mindenki a lehető legtöbbet tegye a sikerért – mondta Pálinger Katalin, aki az eddig valamennyi mérkőzésen pályára lépő kapusok hatékonyságát mutató táblázaton a harmadik helyen áll. – Ez a csapatunk titka."
Vérten Orsolya szerint a csapat higgadtsága is nagyon fontos.
"A legforróbb pillanatokban sem veszítjük el a fejünket – vélekedett a győri balszélső. – Annak külön is örülünk, hogy az elődöntőbe jutást nem az utolsó középdöntős meccsen, az oroszok ellen kell kivívnunk. Ugyanakkor nem mindegy, hogy a románokkal vagy a dánokkal találkozunk-e szombaton." ---- A vb házigazdái hírnevükhöz méltóan szerepeltek az A-csoport küzdelmeiben, hiszen vetélytársaik többségét hatalmas fölénnyel győzték le, és négy ponttal érkeztek a középdöntőbe. Egyedül Horvátországgal szemben küszködtek egy kicsit (29–28), de ezen a találkozón is végig vezettek, olykor már öt-hat góllal is.
A középdöntőben eddig a már csak a tekintélyük megőrzéséért küzdő norvégok szorongatták meg a legjobban Jevgenyij Trefilov együttesét. A skandinávoknál volt az előny a 27. percig, és a második félidőben is sikerült visszavenniük a vezetést. A végjátékban azonban Irina Bliznova és Natalja Sipilova vezérletével ellenállhatatlanul támadtak az oroszok. Dél-Koreával szemben sokkal simábban nyertek, és ezen a találkozón is Bliznova volt a legjobbjuk.

Mire készülhetnek a magyarok?
Igen erőteljes, olykor a durvaságig kemény védekezésre, ragyogóan felkészült kapusokra, középen két méter körüli izom- és húshegyekre, pontosan kidolgozott és drákói szigorral megkövetelt taktikára. Támadásban az átlövők és a szélsők is roppant veszélyesek, s már testi adottságaik miatt sem állíthatóak meg könnyen. Gyakorlatilag valamennyi posztra két azonos tudású játékost választott Trefilov kapitány, akinek a vezetésével évek óta a világ legjobbjai közé tartozik a csapat.
Az együttes vezéregyénisége Ljudmila Bodnyeva (27 éves), aki Alizarral együtt a Krim Ljubljanában légiósodik. A fiatalabbak közül Emilija Turej (21) neve a BL-címvédő Slagelséből is ismerős. A keret tagjainak többségével a magyarok az európai kupákban a Lada Togliatti és a Rosztov elleni összecsapásokon találkoztak.
A magyarokkal hajdan a szovjet együttes hatalmas csatákat vívott, Oroszország válogatottjával pedig 1992. november 12-én Oslóban találkozott először (25-25). A szovjet együttessel szemben a magyar mérleg: 28 győzelem, nyolc döntetlen, 45 vereség. Oroszország ellen: öt győzelem, három döntetlen, tíz vereség.

Oroszország még nem szerepelt olimpián. Hatszor vett részt vb-n és 2001-ben aranyérmet szerzett. Öt Eb-fellépése közül a 2000-es volt a legeredményesebb, Bukarestben bronzérmet nyert. Legutóbb 2004 decemberében, az Eb budapesti bronzcsatájában 29–25-re győzött Kiss Szilárd csapata (Radulovics Bojana 12, Ferling Bernadett és Mehlmann Ibolya négy-négy gólt lőtt).