Több mint ötezer résztvevő

Mint például kedden, amikor előfordult, hogy a nagy sorok miatt egy órán keresztül nem lehetett bejutni az étterembe a 23. nyári universiade lakófalujában. Szerdára viszont már orvosolták a problémát a helyiek, és mintha az utaztatásba is kezdenének belejönni - buszok százai várnak bevetésre készen a parkolókban, hogy ha kell, embereket, ha a szükség úgy hozza, csomagokat szállítsanak.

Mint például a magyarokét szerda este, amikor Izmirbe ért a sportolói küldöttségünk második kisebb csoportja. Vívók, vízilabdázók és úszók - utóbbi sportágban a komplett csapat - ülték-állták-várták végig a ferihegyi indulástól számítva csaknem nyolc órás, egy átszállással tarkított repülőzést, aztán amikor elfoglalták helyüket a magyarok szálláshelyéül kijelölt 34-es épületben, egyből elmentek vacsorázni. "Meglátjuk. Annak jó, aki korábban jön, mert emeletes ágyak vannak" - felelte a szokásos "Na, milyen?" - kérdésre Kolczonay Gábor párbajtőröző, utalva arra, hogy bizony a később érkezőknek már csak felül jut hely, ahol köztudomású, viszonylag kevesen szeretnek aludni. Hiába, a kényelmi szempontok fontosak - meg persze az étel minősége is az, hiszen mégiscsak annak köszönhetjük erőnk java részét. "Ehető azért" - mondta mosolyogva a vacsorából visszaérkező tornaedző, Vereckei István, miközben az úszó lányok, Kiss Annamária, Lipcsei Krisztina és Papp Renáta egy kis terepszemléhez készülődtek.

Volt is mit feltérképezniük, mert a falu nagy területen terül el, és szép, új sportlétesítményből sincs hiány. Pedig eleinte, ahogy az az ilyen nagy világversenyek rendezési jogának elnyerése után nem sokkal lenni szokott, nagyon nem álltak jól a szervezők: úgy tűnt, nem lesznek készen időben az építkezésekkel, különösen azt követően, hogy az universiadét forszírozó helyi polgármester elhunyt, és ezáltal elzáródtak az anyagi források is, mígnem az állam felkarolta a sporteseményt, és nagy hajrával sikerült mostanára mindent befejezni.

Végül leltározzunk egy kicsit, ha már magyar versenyzőkért nem szurkolhattunk a nulladik versenynapon: a nevezések szerint 131 ország 5394 sportolója méri össze tudását abban a 15 sportágban, amely felkerült az izmiri vetélkedés műsorára. Ha tényleg megjönnek mindannyian, akkor rekordközeli résztvevőt regisztrálhatunk, mert ennél mindössze az 1987-es zágrábi, és az 1995-ös fukuokai nyári universiadén indultak többen. Ami pedig a magyarokat illeti, számunkra mindenképpen az 1963-as Porto Alegre-i megmérettetés a legemlékezetesebb, akkor ugyanis valósággal taroltak a mieink, legalábbis az összmérleg, a 19 arany-, a 13 ezüst-, és a hat bronzérem erre enged következtetni. Nem mondjuk, hogy ezt kellene felülmúlni, mert nagyon magasra tennénk a mércét, de azért néhány győzelem jó lenne, és akkor magyar egyetemisták és főiskolások kedvéért is szólhatna a Gaudeamus Igitur. Bár szólt az már jó hangosan az amúgy roppant szigorúan őrzött faluban szerdán is, pedig aznap még nem is volt éremosztás.

Már fociztak és kosaraztak

Bár a megnyitóünnepséget csak 11-én, tehát csütörtökön tartják meg a helyi Atatürk-stadionban, az universiade voltaképpen már szerdán elkezdődött. Miközben még javában jöttek a fiatal sportolók a világ minden tájáról - késő este egyébként vitorlázóink is befutottak -, pályára szólították a labdarúgókat, illetve a kosarashölgyeket, és összesen 44 csapat esett át a tűzkeresztségen a nulladik napon. Ha már kosárlabda: valamelyest magyar vonatkozású érdekesség, hogy a nemrégiben a mi felnőttválogatottunkat edzőpartnernek választó szerbek fölényes, 94-56-os győzelemmel mutatkoztak be Nagy-Britannia ellen.