A vízen járás kockázatos

- Néhány óra elég volt ahhoz, hogy kiheverje a testi és lelki fájdalmakat?
- A lelkieken igyekszem túltenni magam, a hátam és a nyakam azonban annyira fáj, mintha átment volna rajtam egy úthenger. Anyukám nem győz különböző csodakrémekkel kenegetni.

- Megnézte azóta videóról a versenyt?
- Körülbelül tízszer.

- És mire jutott?
- Addig nem volt gond, amíg száraz volt a pálya, bár az utolsó előtti kanyart egyszer sem tudtam tökéletesen teljesíteni, az igazi nagy bajok azonban akkor kezdődtek, amikor leesett az eső. Bautista úgy ment, mint egy öngyilkos, el is esett annak rendje és módja szerint, és abban a pillanatban, amikor bemutatták a piros zászlót, Kallio és Simoncelli is bukott.

- Ön milyen hangulatban fogadta az eső hírét?
- A boxban még mosolyogtam, mert a reggeli bemelegítésen majdnem két másodperccel gyorsabb voltam mindenkinél vizes pályán. Úgy terveztem, hogy rögtön az elején ellépek a többiektől, és bár Lai féktávokon kekeckedett egy kicsit az elején, folyamatosan léptem el tőlük. Körülbelül két másodperc lehetett az előnyöm, amikor elestem.

- Azóta már tudja, hogy miért?
- Ugyanolyan tempóban mentem, mint az előző körben, csak éppen a pályaviszonyok teljesen megváltoztak, egészen más volt az aszfalt tapadása. Olyan hirtelen kiment alólam a motor hátulja, hogy nem is tudtam reagálni. Miközben csúsztam, azon gondolkodtam, milyen hülye vagyok, hova kellett ennyire rohanni. Aztán meg az járt a fejemben, hogy gyorsan felállok, és utánuk megyek, mert még így is van keresnivalóm.

- Csakhogy a motoron akkor már alig volt hátsó fék és a kormány is elgörbült.
- Na igen, szépen lassan jöttek elő a problémák. De még ez sem zavart, folyamatosan előzgettem a lassúbb pilótákat, és már a tizenkettedik voltam, amikor ismét elestem. Elkapott a hév, akkor már nem érdekelt, hogy elesek vagy sem. Ez óriási hiba volt, mert ha csak végigbotorkálok, akkor is simán lehettem volna tizedik, és az hat pont, ami lehet, hogy hiányozni fog az év végén.

- De még mindig vezeti a világbajnoki pontversenyt.
- Igen, de körülbelül további négy pilóta zárkózott fel ránk a már meglévő - és egyébként nagyon veszélyes - riválisokon kívül. De nem szabad búsulnunk, főleg azért nem, mert a csapatunk sikeres hétvégét tudhat maga mögött: Simon nyert, és a kettőötvenben West második lett a most bemutatkozó negyedliteres KTM-mel.

- Ez jó hír lehet a jövőre nézve…
- Igen, bár ahogy így elnéztem, a motor jelenleg körülbelül a tizedik-tizenötödik legjobb a mezőnyben. Más kérdés, hogy West fantasztikusan megy esőben, így be tudott érni a második helyen. Egyébként én is ráültem már a motorra, és bár nem mentem vele, nagyon tetszik. Az idomon ugyan kell még változtatni, hogy egy kicsit brutálisabb kinézete legyen, de az már csak részletkérdés.

- Visszatérve még a vasárnapra. Mondja, hogyan lehet egyáltalán felkészülni arra, hogy esetleg verseny közben elered az eső?
- A legtöbb élpilótának a mezőnyben két motorja van, és az egyiket vizes pályára állítják be, a másikat szárazra. Más kérdés, hogy én például nem ültem át a második gépemre, hanem azt állították át három perc alatt, amelylyel addig is mentem. Tudja, ez nem nagy munka, és a szerelőim javasolták, hogy ha az már bevált, akkor menjek azzal.

- Az összes kategóriában sok volt az esés, és az "áldozatok" között nagymenők is voltak bőven. Miből adódhatott ez?
- A vizes pályából. Persze nem mondom, hogy szárazon néha nem megyünk a csúszáshatáron, de ott csak akkor, amikor kockáztatunk. Esőben meg hiába nem rizikózik az ember, akkor is benne van az esés veszélye. Mert bármikor lehet a pályán egy vízátfolyás, amelyre nem tudsz felkészülni. Simoncelli sem béna, mégis elesett a leintés után, mert veszélyes volt a pálya. Persze akadtak olyanok, akik háromszor megcsúsztak, mégis rajta maradtak a motoron, de ez szerencse kérdése is. Persze Rossi nem tartozik ide, mert ő egy földön-kívüli lény, aki nem tud elesni, de a többiek számára veszélyes a víz.

- Hogyan tovább?
- Most már nem szabad hibázni, még jobban össze kell szedni magamat. Engem mindig a büszkeség hajt, mindig nyerni akarok, pedig néha nem ez a legfontosabb. Csak ezt verseny közben is tudatosítani kellene magamban.