Nem csak a busz robbant le

A Barcika busza útközben újfent lerobbant, de vajon így tesz maga a csapat is? A bajnoki alap- majd a középszakaszt is megingások nélkül, hibátlan mérleggel megnyerő, idehaza verhetetlennek hitt, 2003-ban is, 2004-ben is megkoronázott társulat. Mi történhetett vele? Avagy a titok nyitja "csupán" abból állna, hogy a vetélytárs kaposváriak jobban időzítették a csúcsformát?

Utóbbit remélte a belügyminiszter asszonnyal, Lampert Mónikával "megerősített", a csarnokot dugig töltő szurkolótábor - no, kivéve persze a pénzt a kedvencekért sohasem sajnáló, kék-sárga mezeket és sálakat viselő vendégdrukkerhadat (a nem létező szurkolói aranyérem odaítélése ez egyszer egy matematikai művelettel egyenértékű nehézségű volna…), amely bízott abban, nem ez a harc lesz a végső.
Az lett… - na de ne szaladjunk ennyire előre!
A történet úgy kezdődött ugyanis, hogy előnybe került az Orevec-csapat. A szlovák mester tanult a hibából, "elfelejtette" a szerkezeti változást, visszaállt a megszokott, régi, eredményes rend: Geiger Andrásnak nem kellett felhúznia a liberómezét, üthetett bátran kedvére, a védekező szerepkör ismét Szántai Balázsra hárult. No, nem feltétlenül ennek köszönhette szakaszgyőzelmét a címvédő, hiszen ekkor a kaposvári születésű, a Somogyban nevelkedő exkométás, Geiger nem villogott, és bizony Szántai teljesítménye sem az eget verdeste. Speciel ő volt az, aki 21:21-nél lenyelte Gelencsér Balázs nyitását - nagy szerencséje, hogy társai jobban koncentráltak egy olyan menet végén, amely a hullámzásról marad emlékezetes: előbb a Kaposvár hozott össze egy 4:0-s etapot, a Vegyész 5:0-val kontrázott rá, majd a 3:0-s rekontrára is felelni tudott (25:27).
A szubkontra után tiszta lappal indult a második felvonás, amelyben Gubik János keverte jól a kártyákat: a 32 esztendős feladó mértani pontosságú labdákkal szolgálta ki társait, a széleken Dávid Zoltán, Németh Szabolcs, középen a sáncolásban is jeleskedő Pásztor Attila, Gelencsér Balázs duót, a barcikai menők ezt nem tudták ellensúlyozni. Játékukat meghatározta, hogy nehéztüzérük, Tomanóczy Tibor töltényei közül sok beragadt, Olekszandr Szafronovnak, Szalai Szabolcsnak és Kárpáti Zoltánnak sem ment igazán, hiába igyekezett Schildkraut Krisztián válogatni közülük, szinte mindegy volt, kit hoz játékba. A lélektani előnyük így minősült át lélektani hát-ránnyá… (25:19).



Voltaképpen ezt meglovagolva bombázták a Mikasát a lendületbe kerülő kék-mezesek a folytatásban - ugyan küzdöttek, utolsó vérükig zakatoltak a barcikaiak, ám a Laszczik Iván edzette, a szerencsével sem hadilábon álló, láthatóan óriási önbizalommal felvértezett, rendre előbbre járó egylet már megállíthatatlannak bizonyult (25:21).

Iménti állítás a negyedik szettre csak hatványozódott. Extázisban röplabdáztak a somogyi urak, Gubik, Németh, Dávid és a liberó, Molnár Dávid is fenomenális volt, Mózer Zoltán a fizika törvényeit meghazudtolva mentett elérhetetlennek tűnő labdát, a Kométa összes játékosa a legjobbját nyújtotta. A vendégek (akiknél ekkorra Schildkraut helyett Toronyai Miklós kezébe került a karmesteri pálca) becsületére legyen mondva, nem zuhantak össze, talán érezték ugyan legbelül, ez a rivális napja, mégis szakadatlanul, fogcsikorgatva igyekeztek. Megakadályozni viszont nem tudták a somogyi születésű újpesti focista, Rajczi Péter által előre megjósolt hazai fiestát, pezsgőzést, a Kaposvár nyolcadik bajnoki címét (25:14).
Szó se róla, nem irigyeltük a barcikai társulat buszútját - és nem feltétlenül a négykere-kű motorjának köhécselése miatt…

A bajnokság végeredménye

Bajnok: Kométa-Kaposvár (Bánhegyi István, Dávid Zoltán, Gelencsér Balázs, Gubik János, Kovács Balázs, ifj. Laszczik Iván, Mészáros Péter, Molnár Dávid, Mózer Zoltán, Németh Gergely, Németh Szabolcs, Pampuch Csaba, Pásztor Attila, edző: id. Laszczik Iván), 2. Vegyész RC-Kazincbarcika, 3. Phoenix Mecano-Kecskeméti RC, 4. Dunaferr, 5. Dági SE, 6. Szolnoki RK-SI, 7. 1.MCM RC-Kaposvár, 8. DEAC-Keletterv


Minek tulajdonítja a főnixmadárszerű feltámadást?

Id. Laszczik Iván:
A döntő megkezdése előtt is éreztem, hogy mindenki nagyon áhítja a sikert, s tudtam, meg is tesznek érte mindent. Az akarással a vesztes mérkőzésen sem volt baj. Lám, bebizonyítottuk, hogy amikor mindenki rendelkezésünkre áll, milyen egységes, jó csapatunk van.

Nem volt túl kockázatos újra szerkezetet váltani?

Daniel Oravec:
Az az igazság, hogy nem volt más választási lehetőségünk. Muszáj volt kockáztatnunk, sajnos az elképzelésünk nem vált be. El kell ismernünk, a Kaposvár a döntőben egységesebb csapat benyomását keltette. Győzelme jogosságát elismerjük, gratulálunk a somogyiaknak. ---- R ---- &