Talmácsi Gábor pályafutása eddigi legjobb idénykezdetét produkálta a hét végén Jerezben - az ötödik gyorsasági motoros világbajnoki szezonját kezdő magyar pilótát ötödikként intette le a kockás zászló. Ennél mindössze egyszer végzett előrébb - három évvel ezelőtt Brazíliában, ahol negyedik volt. Nem meglepő tehát, hogy a 125 köbcentis kategóriában induló KTM-pilóta elégedett a teljesítményével, de az sem, hogy az idény hátralévő futamain többre vágyik.
Talmácsi elégedett a vasárnapi ötödik helyével, de a hét végén már elôrébb szeretne végezni
Talmácsi elégedett a vasárnapi ötödik helyével, de a hét végén már elôrébb szeretne végezni
- Hogyan értékeli a Jerezben történteket azután, hogy már aludt egyet az ötödik helyére? - Pozitívan, hiszen ez volt életem legjobb eredménye száraz körülmények között. Három éve ugyanis, amikor Brazíliában negyedik lettem, esett az eső. Tudom, hogy mindenki azt várja tőlem, hogy nyerjek, és én is azt várom magamtól, de ha arra gondolok, hogy néhány éve még ez az ötödik hely is világszenzációnak számított volna… - Nagy terhet raknak önre a szurkolók a nagy elvárással? - Magyar mentalitás, hogy csak a győzelem az elfogadható, az ezüstéremnek már nem is tudunk örülni. Én más vagyok, ezt az ötödik pozíciót is nagyra tartom, mert tudom, milyen jó pilóták vannak a mezőnyben, és tudom, honnan indulva jutottam el idáig. - Az idén először végre igazán ütőképes motoron ül. Hány százaléknyi különbség van a korábbi legjobb gépe és a KTM között? - Nehéz ezt így megmondani, mert ha csupán a köridőket nézzük, akkor megállapíthatjuk, hogy a Malagutival is elég jókat mentem. A legfőbb különbség talán az, hogy míg korábban csak egy-egy gyors köröm volt, a KTM-mel állandósulnak a jó eredmények. Főleg ha végrehajtják a motoron az általam kért változtatásokat. A hét végén ugyanis túl puha volt a motor eleje, emiatt nem tudtam szűken fordulni a kanyarokban. - Mennyire volt zavaró a por? - A viadal elején, amikor még együtt motoroztam az élbollyal, volt egy kanyar, amelyben semmit sem láttam. Ennek következményeként nem az aszfaltra, hanem a rázókövön belül a fűre érintettem a térdemet, és már éppen vissza akartam húzni, amikor a bőrruha térdén lévő kemény műanyagból készült protektor beleakadt a rázókőbe és szinte szétrobbant. A térdem szerencsére nem fordult ki, de ez csak annak köszönhető, hogy a ruhát pontosan rám szabták, és az nem engedte. Külön pech, hogy éppen Simon, a csapattársam jött mögöttem, úgyhogy a kitépett fűcsomó az ő arcába szállt. Nagyon sajnáltam, amikor utólag elmondta, annak viszont örültem, hogy a térdem nem sérült meg. - Mennyire volt fárasztó a hét végi viadal? - A csapat erőnléti felkészítő programja tökéletesen bevált: semmi bajom sem volt a verseny után, még csak izomlázam sincs. - A csapat hogyan értékelte a teljesítményét? - Megtapsoltak, amikor beértem a boxba. - A megítélése, a technikai háttere ugyanaz, mint a második helyen végző csapattársáé, Kallióé? - Igen, a KTM-nél nincs első és második számú pilóta. De nemcsak ez teszi vonzóvá a csapatot, hanem az is, hogy folyamatosan fejlődik. Miközben más gyárak három-négy versenyenként vetnek be új alkatrészeket, mi már a hét végi estorili viadalra is kapunk például egy vadonatúj kipufogócsövet. - Van különverseny a csapaton belül? - Jóban vagyunk Kallióval, és az edzéseken, ha tudjuk, segítjük egymást, de azt megbeszéltük: versenyen nincs barátság. Ha föllököm, mert úgy alakul, akkor föllököm, és ugyanez vonatkozik rá is. Nem zavart, hogy előttem végzett a viadalon, az utolsó körben bemutatott előzéséhez gratuláltam is, de persze az a célom, hogy legyőzzem őt. Ôt is…