Egyszerűen hihetetlen, hogy négy nap alatt mekkorát képes fordulni a világ.Tetszenek még emlékezni az aarhusi Európa-bajnokság csapatversenyeire? Akkor bizonyára az is "megvan", hogy ott bizony árnyaltan fogalmazva is mélyponton volt Tóth Krisztina, aki a szlovákok, majd a horvátok ellen is betlizett, s egyértelműen rajta úszott el a női válogatott érme.Akkor egyetlen mérkőzést sem tudott megnyerni.
Tóth Krisztina két érmet már nyert Dániában, ám a harmadik sem lehetetlen… (Fotó: Reuters/Claus Fisker)
Tóth Krisztina két érmet már nyert Dániában, ám a harmadik sem lehetetlen… (Fotó: Reuters/Claus Fisker)
Azóta eltelt négy nap, s ugyanaz a Tóth Krisztina, ugyanabban a csarnokban, ugyanazon a kontinensbajnokságon, az egyéni küzdelmek során eddig mindössze egyetlen mérkőzést veszített: női egyesben, női párosban százszázalékos a mérlege, s vegyes párosban is csak egy zakó csúszott be: 12 meccsből 11 győzelem, emellé pedig egy döbbenetes, 39:12-es szettarány. Na, most ezen igazodjék ki az ember. Bár tudják, mit? Ahelyett, hogy most ezen tűnődnék, inkább ünnepeljük meg az ötszörös Európa-bajnoknő menetelését, már csak azért is, mert időközben már két érmet is begyűjtött, s a harmadiktól is csak egyetlen lépésnyire áll. Egyesben előbb az olaszok csapatban Eb-aranyérmesén, Laura Negrisolon gyalogolt keresztül, majd az amúgy klasszis védőjátékosnak tekinthető orosz Szvetlana Ganyina legyőzése sem okozott számára különösebb gondot, így a negyeddöntőben - immár éremért - a román Steff ellen folytathatja. Kétség ne férjen hozzá, nagy meccs lesz. Talán még annál is nagyobb, mint amilyen volt a női páros negyeddöntő. Bátorfi Csillával az oldalán a német Hain-Hoffman, Wosik duó ellen küzdöttek, helyenként szó szerint értve: voltak ugyanis pillanatok, amikor mintha nem lett volna olyan olajozott a gépezet, ahogyan azt már megszokhattuk tőlük, de összességében így is magabiztosan jutottak be az elődöntőbe.
A dobogós hely tehát már biztos, az elődöntőt pedig a Ganyina, Palina duó ellen vívják a mieink. Még véletlenül sem szeretnék semmit sem elkiabálni, de tekintve, hogy az orosz kettős védőstílusú, s az ilyenek ellen köztudomásúan kiválóak Bátorfiék. Na jó, inkább nem mondok semmit, maradjunk annyiban, hogy a mondatot majd az elődöntő után folytatom. Nem szóltam még a vegyes párosról, pedig talán ezzel illett volna kezdenem. Annál is inkább, mert ebben a számban elképesztően nagy menetelésre voltak kényszerítve a legjobbak, s örömmel jelentem, hogy a Szmirnov, Tóth egység állta a sarat: péntek reggel a legjobb 32-ből indult a mezőny, estére pedig már az is kiderült, hogy az orosz-magyar kooperáció bronzérmet szerzett Aarhusban. A magabiztosságukra mi sem jellemzőbb, mint hogy az elődöntőig mindössze két szettet hullajtottak el. Kár, hogy az elődöntő már nem sikerült igazán, mintha Szmirnov és Tóth is fáradtnak tűnt volna - ami egyébként egyáltalán nem lenne meglepetés -, így a Chen Weixing, Viktórija Pavlovics osztrák-fehérorosz kettőst gyakorlatilag még megszorítani sem tudták. De azért annál nagyobb baj sose legyen, mint hogy valaki egy Európa-bajnoki elődöntőben kap ki, és ezzel bronzérmet szerez.
És ne feledjük, ezzel még messze nincs vége a Tóth-napoknak, mert ugyebár női párosban is tuti az érem, csak a színe kérdéses, ráadásul még egyesben is nyitva az út. Mindez azok után, hogy a csapatversenyek során… Hiába no, a klasszis attól is klasszis, hogy a mélypontról is képes pillanatok alatt felkapaszkodni. S ha már ennél a kategóriánál tartunk, ne feledkezzünk meg Bátorfi Csilláról sem, akinek egyfelől a női páros menetelésében ugyancsak elévülhetetlen érdemei vannak, másrészt pedig egyesben és vegyes párosban hozzá méltó módon búcsúzott, mégpedig valószínűleg nemcsak ettől az Eb-től, hanem az Európa-bajnokságoktól úgy általában: a nála 15 esztendővel fiatalabb Zwickl Dániellel alkotott vegyes párosa csak óriási csatában maradt alul a román Filimon, Samara duóval szemben, egyesben pedig a német Wosikkal a végletekig kiélezett meccs végén szenvedett vereséget. Maradt tehát számára a női páros, amely így most már különös jelentőséggel is bír: vagy itt sikerül megszereznie a jubileumi, tizedik Európa-bajnoki címét, vagy kilencszeres Eb-aranyérmesként lép le a nemzetközi színtérről. Ami, ha így marad, akkor is szenzációs, de az ember azért reménykedik, hátha sikerül.
Nem sikerült viszont a többi magyarnak a talpon maradás, péntek estére mindannyian búcsúztak. A bravúrhoz Fazekas Péter volt a legközelebb, aki a döntő játszmában még 7:5-re vezetett a világbajnoki címvédő osztrák Schlager ellen, végül mégsem tudott élni az eséllyel. Ezt leszámítva csupa papírforma-, bekalkulálható vereséget könyvelhettek el a mieink, a tudósító pedig azt, hogy a verseny utolsó két napjára most is csak Tóth Krisztina és Bátorfi Csilla maradt versenyben. Éppen úgy, mint az utóbbi hat Európa-bajnokságon mindannyiszor.