Bátorfi Csilla: most jön a tizedik aranyérem?

Bár a "sohase mondd, hogy soha" örök igazsága ezúttal is érvényes, ám ettől függetlenül a Németországban profiskodó Bátorfi amondó, most vagy soha: vagy meglesz a jubileumi, tizedik Eb-címe, vagy minden bizonnyal kilencszeres Európa-bajnokként vonul majd vissza.
- Nem gondoltam meg magam, túlságosan is hosszúnak érzem azt a két évet, ami a következő kontinensbajnokságig előttem van - mondta az ezek szerint a búcsú Eb-jére készülődő Bátorfi. - Már nem szeretnék még egy ilyen hosszú időszaknak nekifutni, nem beszélve a következő olimpiáról, amely ugye több mint három év múlva lesz. Szóval nem változott az elhatározásom: Európa-bajnokságon most, világbajnokságon pedig egy hónap múlva, Sanghajban indulok utoljára, azután már csak klubszinten versenyzek majd, no meg alkalmanként a Pro Tour-versenyeken is elindulok. Elmúltam harminchat, meg kellett hoznom ezt a döntést.
- Bizonyára szép búcsúban reménykedik…

- Hát persze. Nagyon jó lenne éremmel, aranyéremmel lezárni ezt az időszakot, s azt kell mondanom, hogy ebben talán nem alaptalanul reménykedem, Tóth Krisztivel párosban, no meg csapatban is esélyesnek érzem magunkat.
- Kezdjük a csapattal, annál is inkább, mert időben is az lesz előbb. A női válogatott hagyományosan éremért utazik, ám ezt egyre nehezebb megszerezni, ugyanis mind nagyobb a konkurencia. Kitől tartanak leginkább?
- Ha szigorúan a világranglista-helyezéseket nézzük, akkor a románok mögött egyértelműen mi vagyunk Európa második legjobb csapata. De ez nem ilyen egyszerű, rengeteg minden befolyásolja a szereplést. Az asztalitenisz egyre inkább egyéni sportággá válik, kevés a csapatverseny, ezért sok függ attól, az egyénekből sikerül-e egységes társulatot kovácsolni. Fontosnak tartom, hogy mindannyian tegyünk hozzá valamit ehhez az egységhez, beszéljük meg, ki mit érez, ki az, aki egyik vagy másik ellenfél ellen azért nem játszana, mert úgy gondolja, az ő stílusa nem megfelelő, vagy egyszerűen csak tart valakitől. Mi éppen a napokban ültünk le egy ilyesfajta beszélgetésre, s ez nagyon pozitívan sült el. Szerintem erre mindenképpen lehet alapozni.

- Ha ön lenne Tarján András szövetségi kapitány helyében, milyen szerepet szánna saját magának?
- Furcsa helyzet, korábban még sohasem fordult elő, hogy nem meghatározó emberként vágtam neki egy ilyen versenynek. Most viszont én vagyok a negyedik számú játékos, amit el kell fogadnom, így van rendjén. Amikor a kapitány számít rám, játszom, de az is elképzelhető, hogy egyszer sem kapok lehetőséget. Ha érmet nyerünk, megköszönöm a többieknek, mert ehhez valószínűleg nekem már kevesebb közöm lesz.
- Érzése szerint nyerhet a csapat?
- Ott vagyunk azok között, akik joggal pályáznak az aranyéremre. A románokon és rajtunk kívül az olaszokat és a németeket tartom erre esélyesnek, de az osztrákok, a fehéroroszok és a horvátok is veszélyesek.

- Ha a csapatnak nem is mindig, de a női párosnak feltétlenül fontos szereplője lehet…
- Azt gondolom, ebben a számban még mindig nagyon komolyan kell számolni velünk. Nemrégiben a katari nemzetközi bajnokságon másodikok lettünk úgy, hogy előtte legyőztük az olimpiai bajnok kínai kettőst, de nem csak erre a alapozom a véleményemet. Jók vagyunk együtt, esélyesnek számítunk.
- Az túlságosan is leegyszerűsített matematika lenne, hogy ha a kínaiak ellen ilyen jók, akkor az európaiakkal szemben favoritnak számítanak. Vagy talán mégiscsak ez következik a katari sikerből?
- Természetesen nem. Fontosak a stílusbeli különbségek is. A kínaiak játéka nagyon hasonlít a férfiakéhoz, és mi sokat edzünk fiúkkal, tehát ezért tudunk az ázsiaiak ellen jobban szerepelni. Európában viszont vannak olyan stílusú játékosok, akiket inkább elkerülnénk.

- Például?
- A román Badescu és a litván Garkauskaité kettőse életveszélyes, de az osztrák Liu Jia, Heine duó is rendkívül jó, bár ez utóbbi ellen legutóbb nyerni tudtunk. Az elmúlt két Európa-bajnokságon a román Steff és a horvát Boros alkotta egység végzett az élen, szerintem a realitások alapján velük kellene csatáznunk az aranyéremért.
- Eddig nem beszélt az egyesről. Ott már nem is számít jó szereplésre?
- Arra nem tudom, mit mondjak. Már nem leszek a tizenhat között kiemelve, így sok függ a sorsolástól. Szerintem ott Tóth Krisztinek vannak komoly sanszai, érzem rajta, hogy sokat fejlődött, rutinosabb lett, szerintem minden számban aranyeséllyel indul. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy négy arannyal jön majd haza Dániából, csak azt, hogy rá minden számban érdemes lesz figyelni. Természetesen nem lennék szomorú, ha a női párosban igazolódna is, amit az előbb mondtam…