A Dakar-rali résztvevői közül talán ők azok, akik a legkevésbé kerülnek reflektorfénybe - rögtön hozzá kell tenni: pedig nagyon megérdemelnék, hogy többet szerepeljenek.
Hiszen például az autós csapataink nekik (is) köszönhették, hogy nyugodtan versenyezhettek, mert a pilóták tudták, bármi baj van, a versenykamion ott jön mögöttük biztosítéknak. Sokan a mai napig nincsenek tisztában azzal, hogy ezek a böhöm nagy versenygépek ugyanazon az útvonalon közlekednek, ugyanazokat a dűnéket másszák meg, mint a viadal többi résztvevője.
Saját erőből is csak kamionnal indulnának
Afféle "hátvédként" működnek ők, ha nincs gond, versenyeznek, ha van, akkor az esetleges kiváló részidejük ellenére kénytelenek megállni és segíteni. Kettősség jellemzi tehát az életüket, de elfogadják, belenyugszanak. Bár sok mindenben különböznek, Darázsi Zsolt (Szalay Dakar Team) és Szaller Zoltán (Palik&Kis Dakar Team) is egyetért abban, ha egyszer saját erőből tudnának indulni a Dakaron, akkor csakis kamionnal tennék. Kezdjük a bemutatást az összetett 17. helyen végző Darázsi Zsolt, Tagai Róbert, Szalai Norbert trióval, amelynek első két tagja már tavaly is teljesítette a világ legnehezebb terepraliversenyének távját, Szalai viszont csak az idén csatlakozott az alakulathoz.
Darázsi Zsolt figyelemre méltó részeredményeket produkált a MAN-nal
A hármas legjobb részeredménye egy negyedik hely volt (ez minden idők legjobb magyar részeredménye a Dakaron), de lehetett volna még jobb is, hiszen volt hogy mindenkit megelőzve már a második helyen száguldottak, amikor meg kellett állniuk húsz-egynéhány percre, hogy segítsenek a bajba jutott pilótájuknak, Szalay Balázsnak. "Nagyon megleptek a jó részeredményeink, mivel sok kiváló versenyző van a mezőnyben - mondta Darázsi. - A Dakar egyébként afféle próbatételt jelent számomra, hogy mit bírok, hogy mit bír a kamion. A négy közül számomra ez volt a legkönnyebb, persze ez talán a sikereknek is köszönhető." ----
Szalay Balázson ezúttal nem fogott ki a homoktenger, honfitársunk utolsó napi szerelése ellenére gyôztesként érkezett a célba
A zöld kamion nemcsak azért volt feltűnő jelenség a sivatagban, mert nincs még egy csapat, amelyik ezt a színt választotta volna magának, hanem azért is, mert a legénysége igazán vidám versenyzőkből állt. A MAN hűtőrácsán egy gumicsirke utazott (néha, amikor a fiúk behajtottak a bokrok közé, azzal viccelődtek, hogy etetik a baromfit), és a fülkében mindig szólt a zene. Amikor megérkeztek egy-egy időellenőrző állomásra, a sportbírók már előre vigyorogtak, kíváncsian várva, hogy most éppen milyen muzsika üvölt majd a CD-játszóból. Persze voltak olyan esetek is, amelyek inkább a külső szemlélő számára voltak viccesek: amikor például egy teljes napot szélvédő nélkül közlekedtek, és amikor kiszálltak a kamionból, a vörös homoktól úgy néztek ki, mint a rézbőrű indiánok. S hogy Darázsi miért vágyik vissza minden évben a Szaharába? "Jóformán egész évben erre a versenyre készülünk, építgetjük az autót, a kamiont, úgyhogy afféle jutalomjáték, amikor beleülhetünk és versenyezhetünk vele. Bevallom, ha most azt mondanák, hogy induljak el Dakar irányába, nem biztos, hogy mennék, viszont tudom, hogy szeptember környékén már irtóra fogom várni a rajtot." Szaller Zoltán, Farkas Nándor és Keresztesi Péter a "kollégáinál" jóval gyengébb kamionnal vágott neki a távnak, és a Mercedes laprugóit az utolsó néhány napban már csak a szentlélek tartotta össze. De a trió nem engedhette meg magának, hogy kiessen, így minden este hegesztettek, szereltek a fiúk - és végül leküzdötték az összes akadályt.
A Mercedes mindenre képes a dűnéken
Noha a saját csapatuk két versenyzőjének (Palik Lászlónak és Kis Sándornak) nem kellett túl sokat segíteniük, azért így is volt dolguk bőven: Liszi Lászlót például többször is kihúzták a slamasztikából. "Nekünk az a dolgunk, hogy a lehetőségekhez mérten gyorsan menjünk végig a szakaszon, de közben ne kockáztassunk - mondta Szaller. - Elsődleges feladatunk ugyanis az, hogy minden este ott legyünk a táborban, a legkevesebb sérülést okozva a kamionnak. Persze én is követtem el apróbb hibákat, de azt például sohasem bocsátottam volna meg magamnak, ha az én hibámból esünk ki." Szaller is egyetért azzal, hogy kamionnal versenyezni a legjobb dolog a világon. Nem tudja, mit kezdene egy autóval a dűnék között, a Mercedest viszont jól ismeri, bármire képes vele. Tudja, hogy akár négyszázas fordulatnál sem fullad le, tudja, ha folyamatosan nyüstöli, bármilyen dűnére fel tud menni vele. No és nem utolsósorban az a jó a kamionban, hogy 19 tonnásra méretezték, ezzel szemben a versenyváltozat 12 tonnás, úgyhogy jól bírja a kiképzést. "Ôszintén szólva a Világkupa-versenyeket jobban szeretem, mint a Dakart, mert azokon valahogy könnyedebben teljesítjük a szakaszokat - így Szaller. - Persze örülök neki, hogy teljesítettem a kilencezer kilométeres távot, és nagy becsben tartom az ezért kapott medáliát, de ez a múlt, már a következő viadalra kell koncentrálni. Ezért aztán nem bánnám, ha végre Európába érne a hajó, amely a versenygépeket hozza, hogy elkezdhessük a felkészülést." ---- A terepralisport természetesen nemcsak a Dakarból és a Világkupa-viadalokból áll, a hazai bajnoki sorozat néhány héten belül elkezdődik, és a sivatagi show jó néhány szereplőjével is találkozhatnak a nézők például a február végi idénynyitón.
A tereprali ob tervezett programja. Február 25-27.: 5. Adrienn-Gombi-kupa (Budapest), április 9-10.: Murczin Pajero-kupa (Komárom), május 6-8.: 3. BF Goodrich-kupa (Budapest - 2-es szorzó), június 9-12.: Baja Szlovákia (Malacky - 2-es szorzó), július 2-3.: Ács-Gép-kupa, szeptember 2-4.: az ob 6. futama, október 6-9.: Hungarian Baja (Tihany, Veszprém - 2-es szorzó), november 11-13.: Liszi-Bau-kupa (2-es szorzó)