Harc a sivataggal, magunkkal

- Nagy a nyüzsgés ön körül, mióta hazatért?
- Elképesztő. Próbálok a lehető legtöbb időt tölteni a két lányommal és a családommal, de egész nap csörög a telefon. Persze a rokonok nem bánják, mert nagyon büszkék rám.
- Akkor nem tudott túl sokat pihenni, igaz?
- Egy nap alatt egyébként sem lehet kipihenni a Dakar fáradalmait. Talán egy hét is kevés lesz hozzá.
- Fizikailag fáradt el?
- A verseny során nem éreztem kimerültséget, mert annyira komolyan készültem a Dakarra, hogy a rövid alvások elegek voltak a regenerálódáshoz. Ha kellett volna, még tudtam volna tovább motorozni.
- Könnyen be tudta osztani az erejét?
- Azt hiszem, hogy igen. Ha kétszáz kilométeres volt a szakasz, akkor száznyolcvannál fáradtam el, ha ötszáz, akkor meg négynyolcvannál.
- Ön szerint a gyári versenyzők hogyan tudnak ennyivel jobbak lenni az "amatőröknél"?
- Körülbelül huszonöt százalékkal jobb a motorjuk, és sokkal nagyobb a rutinjuk. No és az is rengeteget számít, hogy közülük majdnem mind gyerekkora óta motorozik, én meg már rég elmúltam húsz, amikor elkezdtem. Mindig versenyezni szerettem volna, de a családomnak nem volt rá pénze, úgyhogy akkor kezdtem el motorozni, amikor önerőből meg tudtam venni az első gépemet.

Nem volt ideje a nézelődésre

- Mindig az volt az álma, hogy elinduljon a Dakaron?
- Igen. Néztem a közvetítéseket, és arra gondoltam, hogy ez tényleg igazán nagy kihívás. Éreztem magamban hozzá erőt, hogy leküzdjem, ezért belevágtam.
- Megszerette Afrikát?
- A falvakban nagyon sok a szemét, ez nem nyűgözött le túlságosan, a sivatag azonban gyönyörű. Persze sokkal jobban tetszene, ha csak kirándulgatnék benne. Megmondom őszintén, száz kilométer per órás sebesség fölött nemigen tudtam élvezni a táj szépségét.
- Ön korábban még sohasem motorozott homokdűnéken. Tényleg olyan nehéz átmenni rajtuk?
- Igen, némelyik nagyon veszélyes. Mert az ember sohasem tudhatja, hogy melyik dűnében süllyed el a motor. Volt olyan nap, hogy háromszor is elestem.
- Ez nem szegte a kedvét?
- Inkább elfogyasztotta az erőmet. A sokadik nap után már amúgy is fáradt az ember, és akkor még álljon neki teljes menetfelszerelésben kihúzkodni a motort a homok alól…
- Ilyennek képzelte a Dakart?
- Igen, ilyennek. Alapvetően könnyen alkalmazkodom bármilyen körülményekhez, ha kapok enni és inni, akkor másnap szívesen ülök fel a motorra. ----