Paliknak már vannak babonái

TÓTH ANITATÓTH ANITA
Vágólapra másolva!
2005.01.18. 22:20
Címkék
Palik László és Darázsi Gábor másodszor győzte le a sivatagot, méghozzá nem is akármilyen eredménnyel - a legjobb húsz közé (18.) került a világ legnehezebb terepraliviadalán. A páros végezhetett volna két helyezéssel előrébb is, ám a végig tökéletes Nissanban a Dakar célja előtt 15 kilométerrel (vagyis majdnem kilencezer kilométer megtétele után) megadta magát az első hajtás. Szerencsére ez nem akadályozta meg Palikékat a célba érkezésben, sőt abban sem, hogy a legjobb magyar autós kettősként zárják a viadalt. A Dakar magyar résztvevőiről szóló sorozatunk első részében Palik Lászlóval beszélgettünk.
- Hány gratulációt, hátbaveregetést kapott, amióta itthon van?
- Nem győzök válaszolni az sms-ekre, pedig csak fél napja él a számom, mivel a célban ellopták a telefonomat - mondta Palik.
- Az a záró nap nem csak emiatt volt rázós.
- Hát nem, de azóta már vidám vagyok. Megértettem, hogy a Dakaron nem akkor van problémád, amikor szeretnéd, hanem amikor a technika ördöge úgy akarja. Így is elvergődtünk a célig, és ebben rengeteget segített a magyarok összetartása. Gyönyörű élmény volt, hogy a báty, Darázsi Zsolt segít az öccsének, az én navigátoromnak. Még úgy is, hogy ő egy másik csapat tagja. Mi, magyarok remek versenyt vívtunk egymással a szakaszokon, ám amikor valakinek segítségre volt szüksége, akkor egyikünk sem habozott. Az elmúlt három hétben jó volt magyarnak lenni Afrikában.
- Mennyire volt fontos az ön számára, hogy a legjobb magyar legyen az autósok közül?
- Ez így nem fogalmazódott meg bennem. Szerintem Kis Sanyi, Szalay Balu és én jó hatással voltunk egymásra a versenyben - egymást inspiráltuk. Voltak napok, amikor nekik jött ki jobban a lépés, volt, amikor nekem.

Jót tett a hat nemzetközi verseny

- Végül ez a tizennyolcadik helyet eredményezte az ön számára. Most már elárulhatja, milyen taktikát követett.
- Ehhez vissza kell mennem egy évet az időben. Akkor a Dakaron én hibáztam, ennek pedig az lett a következménye, hogy sok ember munkája lett semmivé, én pedig a kórházból néztem végig a befutót. Sanyiéknak ugyancsak gondjuk volt azon a napon - bár nekik technikai -, és azután elhatároztuk, hogy együtt folytatjuk. Rengeteget versenyeztünk az idén, és kiderült, hogy jól döntöttünk, amikor a közös munka mellett határoztunk. Hat nemzetközi versenyen indultunk, ebből háromszor dobogóra álltunk, rengeteg tapasztalatot gyűjtöttünk.
- A Dakar azonban más.
- Igen. Egyrészt a résztvevők száma miatt, másrészt pedig azért, mert ott már mindenki előáll a legjobb technikával, ilyen típusú taktikának ott már nincs helye. Huszonegy gyári autó volt ott a rajtnál, továbbá még legalább negyven olyan autó, amely nyálcsorgatásra ad okot. Ôk mind a nehezen verhető kategóriába tartoztak, ezért elkezdtünk a saját tempónkban közlekedni. Eltelt néhány hét, és úgy éreztük, nagyon szoros a meccs. Akkor lépésről lépésre gyorsulni kezdtünk, bekerültünk a legjobb húsz közé, akkor pedig már nem akartunk kockáztatni.
- A záró napon mégis megtörtént a baj. Nagyon idegesnek tűnt a Dakar-Dakar szakasz rajtja előtt.
- Igen, az egész verseny során ez volt az egyetlen olyan nap, amikor ideges voltam. Én ugyanis nem szeretem a harminc kilométeres, legyintős szakaszokat. Amikor megérkeztünk Dakarba, sok magyar volt ott, gratuláltak, örültek nekünk. Én pedig igyekeztem minél hamarabb félrevonulni, mert bennem nem oldódott a feszültség, tudtam, hogy még nincs vége a küzdelemnek. ---- A ---- -
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik