Deák Bárdos: Egyetlen pillanaton múlt

Az ötkarikás játékokon azonban sehogyan sem jön ki neki a lépés: négy éve a 11., most pedig a 10. helyen végzett. Deák Bárdos Mihály mindent az olimpiai arany megnyerésének rendelt alá, sokszor sok helyen nyilatkozta, az aranyért utazik Athénba.
Nem sikerült.
Második csoportmeccsén, az iráni Barzi ellen egyetlen pillanat alatt szertefoszlottak álmai. Lehorgasztott fejjel "tűrte", ahogyan a szőnyegbíró magasba emeli ellefele kezét.

- Feldolgozta már az olimpiai kudarcot?
- Ha akarnám sem tudnám megváltoztatni a múltat…
- Mi történt?
- Akkor és ott úgy éreztem, el kell indítanom azt a fogást.
- Komáromi Tibor szakágvezető azt nyilatkozta, hogy ezt az akciót nem lett volna szabad megpróbálnia.
- Ilyenkor nincs idő mérlegelésre, tétovázásra, a pillanat töredéke alatt dönteni kell. Igaz, hogy versenyen nem csináltam még, de edzésen rendre sikerült ez az akció, és úgy éreztem, most ez kell a győzelemhez.
- Nem sikerült…
- Egyetlen pillanaton múlt. Az iráni már térdre rogyott, szinte megvolt az akció, ekkor azonban áthúzott.
- Ha másképp alakul, akkor a négy közé jutásért egy francia várt volna önre, azaz odaérhetett volna a négy közé, így azonban az iráni jutott elődöntőbe.
- Volna, ha - ilyen szavak használata teljesen felesleges a sportban.
- Nem lehet, hogy a finn Ahokas utáni győzelem után a papíron könnyebb iráni ellen kicsit lazábban vette a küzdelmet?
- Egyáltalán nem. Az idén Bulgáriában már összekerültem Barzival, és akkor is nehezen nyertem, tudtam, hogy nehéz ellenfél.
- Milyen formában volt Athénban? Az olimpia előtt a Magyar Nagydíjon kikapott a döntőben a kubai Lópeztől, a román versenyen pedig Patrikejevtől.
- Elismerem, volt egy hullámvölgyem, de szerintem a formaidőzítésemmel, edzésmunkával nem volt baj. Viszont két éve minden áldott nap az olimpia járt az eszemben, szerintem túl görcsösen akartam a sikert. A birkózás nem olyan, mint az úszás, ahol ha az ember mindent belead a felkészülésbe, már csak az óra ellen kell megküzdenie, nálunk itt van még egy óriási tényező: az ellenfél.
- Hányszor pörgette vissza ezt a néhány másodpercet?
- Néhány napig mardostam magam, átgondoltam ezerszer, hol hibázhattam. A meccs után nagyon el voltam kenődve, csak ültem magamba roskadva az öltözőben. A körbeverésben már nem igazán hittem. Ha nem a saját kezemben van a sorsom, ha adományokban kell bízni, az már nem az igazi. Aztán rájöttem, nincs értelme ennyit rágódni rajta. Ez a kávé már lefőtt. A jövővel kell foglalkoznom.
- Térjünk is rá a jövőre! Budapest? Peking?
- Először nyaralok egy jót, októberben lépek először szőnyegre. Januárban kezdődik a felkészülés az Eb-re, szeptember végén meg szeretnék jól szerepelni a vb-n, hazai közönség előtt. Érzek még magamban annyi erőt, hogy Pekingig kitartsak. Ki tudja, lehet, hogy az a sorsom, hogy a harmadik olimpiámon alkossak maradandót.
- Jól érzékelem, már nem azt tűzi ki célul, hogy mindenáron aranyat nyerjen, hanem csak hogy jól szerepeljen?
- Persze nagyon szeretnék világ- és olimpiai bajnok lenni, de már nem akarom annyira görcsösen a sikert. Mindent beleadva felkészülök, aztán amit a Jóisten ad. A siker - ezt jól megtanultam Athénban - nüanszokon múlik… ---- …hogy Deák Bárdos Mihály a két olimpia között hat világversenyen vett részt, mind a hat alkalommal döntőbe jutott. Egy arany és öt ezüst a mérlege, a nemzetközi élvonalból senki nem volt képes ilyen egyenletes teljesítményre

…hogy a Deák Bárdos öt legyőzője (a fenti világversenyek döntőjében) öt különböző birkózó: Patraszban az amerikai Gardner, Seinäjokiban az orosz Patrikejev, Moszkvában az amerikai Byers, Belgrádban a finn Ahokas, Créteil-ben az orosz Barojev nyert a fináléban

…hogy Deák Bárdos 1997 óta mindig ugyanabban a piros-fehér-zöld csíkos kabalazokniban lép szőnyegre, még a hazai versenyein is. Athénben az igencsak viharvert ruhadarab nem hozott szerencsét… ---- Majoros István döntője előtt Deák Bárdos és Virág Lajos megbeszélték, hogy ha Pisti nyer, a lelátóról berohannak a küzdőtérre. A döntő pont után Virág azonnal "behatolt", a nehézsúlyú viszont kissé lelassult a kerítés átugrása közben: belegabalyodott egy Athén 2004 feliratú drapériába. Mire odaért a szőnyegre, Virág már a nyakában hordozta Majorost, majd Deák Bárdos - szinte egyedül - magasba dobálta az újdonsült bajnokot. Később egy biztonsági őr vette üldözőbe Deák Bárdost. "El akarta kobozni az akkreditációs kártyámat, mert vétettem a biztonsági előírások ellen, egy olimpián nem lehet csak úgy beugrálni. A rendőrséggel fenyegetőzött, alig tudtam meglógni előle. Amikor elhagytuk a csarnokot, odaköszöntem neki, erre ő megkérdezte, lesz-e holnap magyar a döntőben. Amikor megtudta, hogy nem, csak annyit nyögött ki fáradtan, hogy hála Istennek."
Az olimpia utolsó napján Deák Bárdos a vízilabda-döntőt vette célba. "Nagyon dühített, hogy az egész olimpiából nem láttam semmit. Felháborító, hogy a sportolók más sportágak küzdelmeire nem mehetnek be. De azért engem sem kell félteni: az akkreditációs kártyán a sportág-megjelölésnél a WR a birkózást jelöli, a wrestling rövidítéseként, a vízilabda, pedig WP, mint waterpolo. Már csak annyi volt a dolgom, hogy belépéskor az egyik ujjamal letakarjam az R-betű szárát. Sikerült."
A záróünnepségen Deák Bárdos ismét főszerephez jutott, az utolsó napra már lezárt magában mindent, és élvezni akarta, hogy ott lehet az olimpián. "Éppen Janics Natasa mellé kerültem, összeismerkedtünk, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve - közös megegyezéssel - a nyakamba kaptam. Megérdemelte, hogy kimagasodjon közülünk."