Tiszta sor: ha az ember hibázik - vallja be! No meg kérjen elnézést, ahogyan erre most e sorok írója is kényszerül: megkövetek minden (mérsékelt) görög nacionalistát, az olimpiai játékok maratoni versenye kapcsán ugyanis azt írtam, hogy feltehetően egy idióta görög nacionalista lökte a nézők közé a mezőnyt vezető brazil Vanderlei de Limát.
Az idióta jelző fenntartása mellett is helyesbítenem kell: a szemüveges, álszakállt ragasztó és nyilvánvalóan idült feltűnőségi viszketegségben szenvedő egyén görög népviseletbe öltözött, bizonyára ez tévesztett meg - miközben valójában ír, a neve Cornelius Horan. Az 57 esztendős, reverendájától megfosztott pap (októberben tíz évvel ezelőtti gyermekmolesztálások miatt bíróság elé áll) a Formula-1-ben sem ismeretlen, tavaly a brit Grand Prix-n verseny közben berohant a pályára, hajmeresztő manőverezésekre késztette Schumacheréket, amíg a biztonságiak el nem kapták a grabancát. Két hónapnyi börtönre ítélte az illetékes bíróság - birtokháborításért. Horan a játékok utolsó napjára érkezett Görögországba, mondhatni, kifejezetten a maratoni "cirkusza" miatt, amikor a görög rendezők már-már felszabadultan sóhajthattak fel: incidens nélkül úsztuk meg az olimpiát. A történet igazi főszereplője a brazil atléta, és esete kapcsán ismét rá kell döbbennünk, hogy a ha-val kezdődő és kérdőjellel befejezett mondatokra sohasem kaphatunk választ. De azért bujkál bennünk a kíváncsiság, a feltételes módban zajló latolgatás szórakoztató, sőt bizonyos tekintetben tanulsággal is szolgál. Ebben az esetben mindenekelőtt a biztonságot, a rendezést illetően, bár belátható: ilyen és ehhez hasonlóan kiszámíthatatlan őrültségeket aligha lehet megelőzni. A kérdés: vajon nyert volna-e a brazil "zerge", ha az eset idején történetesen részeg Cornelius Horan (a görögök gyorsított eljárással egyéves felfüggesztett börtönre ítélték, és kiutasították az országból), tegyük fel még Londonban lekési a repülőt, meg sem érkezik Athénba? Az olvasók és a sportújságírók számára a pusztán elméleti játék haszontalan, ám a pórul járt De Lima úgy vélte: mégse zárjuk le végérvényesen az ügyet. Netán létezhetnek még benne bizonyos lehetőségek, természetesen azon kívül, hogy az ötkarikás maratonit nem fogják újrafutni, és az eredmény marad, ahogyan kihirdették: a győztes az olasz Stefano Baldini, a második az eritreai - bocsánat, közben amerikai állampolgárságot kapó - Mebrahtom Keflezighi lett, és ha már itt tartunk, az olimpiai honosítási láz külön cikket érdemelhet majd később. De Lima bronzot vehetett át, és mellé, mivel sem neki, sem hazája olimpiai bizottságának nem jutott eszébe a zavaró közjáték miatt óvni, sportszerűségét méltányolva megkapta a Pierre de Coubertinről elnevezett sportszerűségi díjat is. Mi több, otthon gáláns főszponzorától felveheti azt a nagyvonalú jutalmat - hozzávetőlegesen hatvanezer dollárt -, amely eredetileg csak akkor ütötte volna a markát, ha bajnok lesz. A helyszínen a nagy ünneplés közepette a brazil azt mondta - őt fogadta egyébiránt a leghangosabb üdvrivalgás a dobogón -, hogy elszigetelt jelenségnek tekinthető az akadályoztatása, ne fecséreljünk sok szót rá, nem óv. A hírügynökségek értesülése szerint azóta De Lima - mint ezzel a néhány sorral e sorok szerzője teszi - szintén helyesbített, korrigált, és ennek következtében feljelenti a görög rendezőket, mert - úgymond - nem garantálták számára a zavartalan versenyzést. Meggyőződése, hogy nyert volna. Fizikailag ugyan nem esett bántódása, és az affér csupán néhány másodpercig tartott, de megrémült, hogy az őt a tömegbe tuszkoló zavart egyénnél esetleg fegyver is van. Megrettent, teljességgel kiesett a ritmusból, és lelkileg nem volt már képes igazán összeszedni magát. A ha és a kérdőjelek már örökre megmaradnak… Legfeljebb néhány tényszerűséget illesszünk a szokatlan fináléhoz: Horan idétlen beavatkozásakor a brazil csaknem harminc másodperccel vezetett üldözői előtt, a céltól öt kilométerre. A Panathinaiko-stadionba frissen érkező Baldini 2:10:55 órát ért el - az utolsó tíz kilométert igazán imponáló módon 29 perc alatt (!) teljesítette -, Keflezighi 2:11:29-et futott, De Lima 2:12:11-et. Beszédes számok, mégsem lehetünk sokkal okosabbak, már ami visszamenőleg az akkori eshetőségeket illeti. A Nemzetközi Sportdöntőbíróság idevágó határozatát mindenesetre érdeklődéssel várjuk - a sajnálatos és esetleges magyar ügyek fejleményeivel együtt -, de hát ez, ugye, már merőben más téma.