Annus elveszítette a hitét

"Egy dolog az igazság, és egy másik a bírói ítélet."
jogászmondás

Ják. Korábban a román stílusú templomáról volt híres. Szép, méltóságteljes épület, amely évszázadok óta nyugodtan áll a helyén. Annus Adrián, a kalapácsvetés athéni győztese - akit egy héttel a versenyszám döntője után a Nemzetközi Olimpiai Bizottság illetékesei megfosztottak aranyérmétől - végképp nem nyugodt. Fel-alá járkál jáki házában, rettenetes keserűséggel a lelkében. Néha leül, aztán rögtön fölpattan, elővesz egy sört, rágyújt.
- Már tíz éve cigizem - mondja. - Na de az nem normális dolog, hogy naponta három-négy dobozzal szívok. Esténként nem tudok rendesen aludni. Lassan megnyugszom, de sok időnek kell még eltelnie.
A család otthon van. Andrea, a feleség, Zsuzsa, az édesanya és Andor, az apja. A kislánya a szomszédban játszik.

Négy napig érezhette magáénak az aranyat

- Holnap megy először iskolába - sóhajt Andrea.
- Reméljük, azért nem bántják majd a többiek. Ô semmiről sem tehet - így Adrián. Aztán kifakad. - Miért? Mondja meg, miért tették ezt velünk?!
Egy dühös, indulatos emberrel állok szemben. Pöröl a kutyáival, persze nem rájuk mérges. Azok csak ugatnak, de nem harapnak. Főleg nem belé. Szemben a NOB és a WADA uraival, akik kimarták a hitet a - most már csak egykori - versenyzőből. Négy napig olimpiai bajnoknak tudhatta magát, ám megfosztották olimpiai aranyérmétől, holott sohasem produkált pozitív doppingmintát. Annus Adrián az egészet nem érti.
- Tudta jól, hogy kíméletlen harcot hirdettek a csalók ellen. Bejelentették előre.
- Hány alkalommal kell bebizonyítanom, hogy ártatlan vagyok?! Számtalan esetben mentem keresztül doppingellenőrzésen. Volt, hogy az évzáró bankettről rángattak el, a polgármester mellől. De előfordult, hogy interjút kértek tőlem, és mielőtt elkezdtük volna, akkor fedték fel kilétüket. Miért nem elég nekik a két athéni teszt? Verseny előtt vért is vettek. Semmi sem elég nekik?
- Arne Ljungqvist, a NOB orvosi bizottságának vezetője szerint Fazekas Róbert gyanúsan viselkedett, ezért került képbe ön is. Abban igaza van a svédnek, hogy mindketten vétettek a doppingszabályzat ellen.
- Ez kétségtelen. A jog mellettük szól, ezzel én is tisztában vagyok. De amikor autóztunk hazafelé, és értesültünk arról, hogy a WADA emberei vadásznak rám, egy világ omlott össze bennem. Elveszítettem a hitemet, ezért jelentettem be, hogy visszavonulok. Minden sportoló vágya, hogy felérjen a csúcsra. Nekem hihetetlenül kemény munkával sikerült, erre jönnek a vádaskodásaikkal. Egyszerűen elegem lett, érti, elegem. Tudom, hogy a szabályzatban az áll: bármikor rendelkezésükre kell állnom. De az nem normális dolog, hogy ide-oda akarnak rángatni. Könyörgök, ez nem embernek való. Ezért mondtam, hogy elég. Ha ez az ára egy olimpiai bajnoki címnek, akkor nem kérek belőle. Most mindenki azzal jön, hogy mekkora kártérítést kérek majd a sportdöntőbíróságon a NOB-tól. Nem tudom. Még meg kell beszélnem a jogászokkal. Miután kirobbant az ügy, több ügyvédi iroda ajánlotta fel a segítségét, ráadásul ingyen.
- Ez olyan eset, amelyet ha valaki sikerre visz, egy életre megalapozza a hírnevét.
- Természetesen ezt mi is tudjuk. De velük szemben egy sportoló nem a pénzért csinálja, amit csinál. Persze az is fontos. Mondjuk egy Grand Prix-versenyen a pénz, de egy olimpia esetén a dicsőség a lényeg. Ez maga a halhatatlanság, ha úgy tetszik.
Balczó András, Kelemen Péter, Hegedüs Csaba, Csapó Géza, Magyar Zoltán, Hargitay András, Németh Miklós, Gerevich Pál, Wichmann Tamás, Wladár Sándor, Pap Jenő, Guczoghy György, Gáspár Tamás, Mizsér Attila, Darnyi Tamás, Fábián László, Kovács István, Kovács Antal, Rózsa Norbert, Pulai Imre, Storcz Botond, Gécsek Tibor, Balogh Gábor és Csollány Szilveszter neve mellett szerepel Annus Adriáné mint a múlt év legjobb magyar férfi sportolójáé. Szép, nagy, díszes kupa, veretes névsorral.
- Ezt csak nem veszik vissza - bök felé.
- És az olimpiai aranyat?
- Még ha meg is fosztanak mindentől, legalább ezt az egyet hagyják meg - néz a medáliára. - Eddig azt sem tudtam, hol van. Csak most szedtem elő a csomagjaim közül.
- A svéd diplomata elmondta, hogy egy névtelen levél után terelődött a gyanú kettejükre. Tudja, ki tette ezt önökkel?
- Nem. És nem akarom kideríteni. Tudja, úgy gondolom, hogy az élet előbb-utóbb mindenkinek visszaadja, ami jár neki. Ha megtudnám, akkor sem nyúlnék hozzá egy ujjal sem.
A falon egy "Életszabály" lóg.

Nem úgy néz ki, mint amit csak erre az alkalomra tettek oda.
- Ahogy most beszél, nekem úgy tűnik, mint egy ábrándos lelkű kamasz, a maga romlatlan lelkével. Csakhogy ön már harmincegy éves, családja van, gyereke.
- Pontosan tudom, hogy mennyit buktam ezzel anyagilag. Itt a házunk, amelyen rengeteg kölcsön van, és az eddigi tisztes bevételeim pillanatokon belül elapadnak majd. De nem ez a legrosszabb az egészben. A kislányom most megy iskolába. Egyáltalán nem mindegy, hogyan néznek majd rá a többiek. Én emelt fővel akarok járni a jövőben is Szombathelyen, vagy itt, Jákon.
- Hetvenöt milliliternyi vizelet lett volna az ára az olimpiai bajnoki címnek. Bárhol, bármikor. Ha bírósági tárgyalásra kerül sor, a NOB emberei ezt mondják majd.
- Mi vagyok én, bűnöző, hogy a bucsui határátkelő osztrák oldalán a csendőrőrsre rendelnek?! Talán megérti, miért gondolom, hogy volt egy koncepciójuk velünk szemben. De az embernek vannak személyiségi jogai is, amelyeket illene tiszteletben tartani.
- Ôk meg nem bíznak önben. Lausanne-ban azt mondhatják majd, hogy nem fogadják el a magyarok által levett mintát, hiába vizsgálták meg azt a bécsi, NOB által akkreditált laboratóriumban.
- Biztosan nem hisznek nekünk. Ezt a tesztet egyébként nem mi kértük, hanem a honi szövetség. Olyanról még nem hallottam, hogy egy sportoló jelentkezett volna, hogy doppingvizsgálaton szeretne részt venni.

"Ha egy szép
élet vágyát őrzöd,
a múlttal nem szabad törődnöd,
s mindig úgy tégy,
ha veszteség ér,
mintha újjászülten élnél:
tetteidnek tudjál örülni,
más tetteit megbecsülni,
főként ne gyűlölj
egy embert se,
s a többit hagyd
az Úristenre." ---- - Az olimpia idejére érvényes doppingszabályzat azt mondja ki, hogyha egy sportoló megtagadja a doppingellenőrzésen való részvételt, az önmagában kizáró ok.
- De én rendelkezésre álltam a faluban.
- Egy másik cikkely szerint, ha két alkalommal nem találják önt a megadott helyen a kérdéses egy hónapban, akkor is doppingvétséget követ el, így kizárható a versenyekről. Önt nem találták meg Athénban.
- Hiszen a magyar csapat tudtával és beleegyezésével elindultam hazafelé. Nem az én hibám, hogy nem találtak meg.
- Felkeresték odahaza. Bár Friderikusz Sándornak azt nyilatkozta, nem is tudta, hogy ott jártak az ellenőrök.
- Mondták, hogy járt itt valami osztrák rendszámú kocsi. Na de könyörgök! Öt kilométer a határ. Itt rengeteg osztráknak van háza. Honnan tudhatnám én, hogy abban a kocsiban ellenőrök ültek! Ide nem csöngettek be.
- Elmehetett volna a határátkelőhelyhez.
- Nincs a szabályzatban olyan pont, hogy ők bárkit is bárhová rendelhetnek. Ha valahol versenyzem vagy edzőtáborozom, akkor odajöhetnek, megvizsgálhatnak. Ott voltam, ahol be voltam jelentve.
- Athénban is várták önt.
- Igen ám, de ott már nem doppingmintát akartak tőlem. A MOB faxa szerint a fegyelmi tárgyaláson kellett volna megjelennem. Akik ott voltak, egybehangzóan állítják, hogy Schmitt Pál úr olyan felkészülten és hozzáértő módon védte az érdekeimet, hogy annál jobban talán nem is lehetett volna. Gyulai Istvánnak is szeretném megköszönni a segítséget. A NOB meg lesöpörte az érveket tizenhat nullára. Kérdem én: hogyan lehet bizonyítékok nélkül elítélni valakit? Még egy többszörös gyerekgyilkosnak is jár annyi, hogy csak akkor ítélik el, ha a tettét rá tudják bizonyítani. A NOB és a WADA még most is nagyon próbálkozik, hogy bizonyítékokat hozzon fel ellenem. Előjöttek azzal, hogy nem egyezik a tesztoszteron- és a nikotinszintem. De ezt minden szakember nevetséges vádnak nevezte, hiszen az előbbi a férfiaknál óráról órára változik, míg az utóbbi ugye attól függ, éppen mennyi cigarettát szívtam el.
- Az egykori NDK sportolóira sem tudtak soha semmit rábizonyítani.
- Már az összevetés is sértő, de a jog szerint megilleti őket az ártatlanság vélelme. Csakúgy, mint engem. Hogy lehet feltételezések alapján elítélni valakit?!

Öt évig is elhúzódhat a kínos ügy

- Mindezt elhiszem önnek. Szerencsémre nem nekem kell ítélkeznem ön fölött. Ezt megteszik majd a sportdöntőbíróságon. A nagy kérdés, hogy ott igazat adnak-e önnek.
- Ha elmegyek addig. Hiszen azt is mérlegelnem kell, ez mennyit ér meg. Akadt, aki azt mondta, hogy ez az ügy akár öt évig is elhúzódhat. Nem akarom, hogy a családom rámenjen erre az egészre. Fel kell nevelnünk a gyerekünket, és nekem sem szabad megőrülnöm. És akkor a perköltségről nem is beszéltünk.
- Rendkívül sportszerű nyilatkozat volt öntől, amikor arra biztatta a szombathelyieket, menjenek el a vasárnapi kalapácsvetés Világdöntőjére, és szurkoljanak sportszerűen, ne bántsák japán ellenfelét.
- Ha kimegyek a pályára, biztosan odamegyek hozzá gratulálni. Azt persze senki se várja tőlem, hogy odaadom neki az érmemet. Nemrég elmentem a stadion mellett, és belegondoltam, hogy mennyit edzettem ezért a sikerért. Akkor már teljesen biztos voltam benne, hogy nem tudom még egyszer elkezdeni.
- Mihez kezd majd az életével?
- Fogalmam sincs. Szerencsére néhány hónapig nem lesznek anyagi gondjaim. De azzal tisztában vagyok, hogy valamit csinálnom kell, mert ha egyik pillanatról a másikra leállok, annak súlyos egészségügyi következményei lehetnek. Majd eljárok kondizni… Futni mindig is utáltam, úgyhogy mondjuk a maratoni lefutása szóba se jöhet. Főleg ennyi cigi után.
- Itt az ideje, hogy felválts engem - veti közbe az édesanyja. - Én nyugdíjba megyek, te meg taníthatsz testnevelést itt, Jákon.
- De mit mondanék a tanítványaimnak? - teszi fel a kérdést Annus Adrián. - Hogy eddzetek keményen, hajtsatok, aztán ha szerencsétek van, akkor nem csinál belőletek bűnbakot valamelyik nemzetközi szervezet?! Korábban kérdezték, szeretném-e, ha a lányomból élsportoló lenne. Már akkor azt mondtam, hogy nem. Ez az eset végképp meggyőzött arról, hogy még csak véletlenül se erőltessem. Csak abban reménykedem, hogy sikerül talpon maradnunk, és emelt fővel mehetek végig az utcán a családommal együtt. ---- Annus Adrián kedden sajtótájékoztatón jelentette ki, nem adja vissza az aranyérmét (az orosz súlylökőnő, Irina Korzsanyenko is ugyanígy nyilatkozott). Mi lesz ennek a következménye? - kérdeztük Aján Tamástól, a MOB főtitkárától.
- Ilyen helyzetre még nem volt példa - kezdte a sportvezető. - A doppingvizsgálatokkal kapcsolatban már többször fosztottak meg sportolókat dobogós helyezésüktől, és a "vétkes" versenyzőnek vissza kellett adnia az érmét. Gyakran még ott, a verseny színhelyén. De arra is emlékszem, hogy hetvenhatban, amikor egy bolgár súlyemelőt diszkvalifikáltak, a bronzérmét utólag Baczakó Péter kapta. A bolgárok elküldték nekünk az érmet, és Csanádi Árpád a jelenlétemben adta át Baczakónak. Annus Adrián a helyszínen nem adhatta át az aranyát, mert már hazautazott Athénból. Szóval, hogy valaki nem adja vissza az érmet, erre még nem volt példa.
- Hogyan reagálhat erre a döntésre a NOB, amely kötelezte a MOB-ot, hogy adja vissza Annus érmét?
- Nem tudom, mi lesz a NOB döntése. Mivel a NOB a nemzeti olimpiai bizottságokkal és a versenyzőkkel áll kapcsolatban, ezért lehet, hogy a MOB-ot fogja szankcionálni. Az biztos, hogy egy klubot vagy egy várost nem büntethet.
- A MOB kapott valamilyen határidőt, amíg eleget kell tennie a felszólításnak?
- Nem, csak azt, hogy a "lehető leghamarabb".
- Mit tesz ezután a MOB? Megpróbál Annus lelkére beszélni?
- Pénteken elnökségi ülést tartunk, és akkor ezt a kérdést is előterjesztem, hogy mit tegyünk, hogyan döntsünk.