Nem csak az ukránok voltak ellenünk

Ferling szép góljával kezdődött a találkozó, meg nagy kapkodással és rengeteg hibával. Mi sem jellemzőbb, hogy az ötödik percben még csak 1-1 volt az állás. Aztán egy újabb gólváltás után az ukránok szerezték meg a vezetést, majd 4-3-ra is ők mentek. Ekkor kapcsoltak a mieink, zsinórban Radulovics (büntetőből), Pigniczki, Kirsner, valamint Ferling kétszer is eredményes volt, 8-4, ide! Ezután csak egyszer adtuk alább a játékrész végéig három gólnál, Radulovics különösen elemében volt, öt gólt dobott az első harminc percben. A pihenőre 12-8-as magyar vezetéssel vonultak a csapatok, ekkor még nem éreztük, hogy bármilyen probléma is felmerülhet a mérkőzés során.

Leonyid Ratner valószínűleg tartott egy kis fejmosást a szünetben, mert a második félidőben sokkal agresszívebben, sőt inkább durván játszottak az ukránok. A norvég bírók ezt sajnos engedték, jellemző, hogy keleti szomszédaink durvaságai ellenére ugyannyi volt a két csapat kiállítási aránya. A jéghegy csúcsa a 45. percben Sinkarenko szabálytalansága volt, a nyakánál fogva rántotta le Görbiczet. No, ezt már ők sem nézhették tétlenül, villant is a piros lap a skandináv sípos kezében. Egy darabig még ilyen nyomás mellett is bírtuk a gólpárbajt, s maradt a három-négygólos előnyünk. Az utolsó öt percben azonban megállt a mieink tudománya: 21-18 után már csak egy gólt szereztünk, míg az ukránok először zsinórban hármat. 22-21-es magyar vezetés után Ljapina büntetőből egyenlített, majd Burmisztrova úgy szerzett gólt, hogy a labda a kapufáról az egyébként parádésan védő Pálingerre, majd róla a hálóba pattant.

Persze minderre azért kerülhetett sor, mert a norvég játékvezetők az utolsó előtti percben egy teljesen ártalmatlan szituációban ítéltek büntetőt, illetve állították ki Bohust két percre. Persze Kirsner a ziccert bedobhatta volna… Nagyon kellett volna a döntetlen (és ezzel a csoportelsőség), de görcsöltünk az utolsó percben. Ferling kapkodva fölélőtt és ezzel el is szállt minden reményünk az ikszre. Kikaptunk, mienk a csoport második helye, így szerdán a negyeddöntőben visszavághatunk a francia válogatottnak a tavalyi világbajnoki döntőben elszenvedett vereségért. Nem lesz könnyű… ---- Kaptunk egy pofont
Gyengén játszottak lányaink a csak közepesen erős Ukrajna ellen. Akkor is ezt mondanám, ha nyernek, mert ezúttal feltűnően hátráltatta a teljesítményüket, hogy nem akadt közöttük egy igazi vezéregyéniség, és alig-alig volt tartásuk. Idegesen, kapkodva kézilabdáztak, érződött a játékukon, különösen a védekezésükön, hogy valami nincs rendben. Nem sikerült széttördelniük az ukrán támadásokat, ráadásul emberelőnyben kaptak gólokat, miközben saját előnyüknél nem mindig tudták belőni a ziccereiket. A csoportküzdelmek végén kaptunk egy pofont, ami nem tragédia, s akár jókor is jöhetett, ha tanulunk belőle. Most még csak annyi a következménye, hogy a franciákkal kell mérkőzni a negyeddöntőben, s nem Angolával. Láttam a világbajnok franciák több mérkőzését, és mondhatom, ők sincsenek még csúcsformában.

Kovács Péter (vb-ezüstérmes, olimpiai negyedik, BEK-győztes, világválogatott, az évszázad magyar kézilabdázója) ---- Mocsai Lajos: - A csapat az alapvető célt teljesítette, hiszen a csoport második helyén végzett. Ami az ukránok elleni mérkőzést illeti, a második félidő hajrájáig uraltuk a játékot, és ezt elsősorban a védekezésünknek köszönhettük. Határozottan, jól mozogtak hátul a lányok, ezért vezethettünk három-négy góllal. Az utolsó tíz-tizenkét percben nagyot fordult a kép, véleményem szerint a játékvezetők sokszor olyan esetben ítéltek belemenést ellenünk, amelyért akár hétméterest is adhattak volna, s az így kialakult helyzetet a csapat nem tudta kontrollálni. A vereség miatt a franciákkal találkozunk a negyeddöntőben, így megismétlődik a tavalyi világbajnoki döntő. Nem őket vártuk ellenfélnek, de mindenképpen győznünk kell!

Leonid Ratner: - Hihetetlen! Hatalmas bravúrt hajtott végre együttesem a hajrában a rettentően erős magyarok ellen. Ha így folytatjuk, még nagyobb örömet szerezhetünk a csapat szurkolóinak.

Görbicz Anita: - A valós tudásunknak jó ha a felét nyújtottuk. Sokat tévedtek a kárunkra a játékvezetők. Magunkra hoztuk a bajt, de a franciáktól nem ijedünk meg.