Kitiltották Athén olimpiájáról

Több mint valószínű, "A nagy átverés" kiötlői szándékosan időzítették akciójukat tudatosan így. A BBC1 televízió augusztus 4-én este főidőben sugározta a Panoráma műsorában azt az adást, amely titkos kamerák segítségével arra szándékozott rávilágítani, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjainak szavazatai megvásárolhatók a 2012-es olimpia színhelyének eldöntése ügyében. A Panoráma stábja egy évet szentelt az előkészítésre, riporterei egy fiktív cég - a New London Venture - álcázott alkalmazottaiként jártak el, s igyekeztek a londoni rendezés érdekében megtudni, mennyire befolyásolhatók, illetve megvesztegethetők a NOB tagjai. Az adást követően a NOB elnöke, Jacques Rogge Athénban a testület zéró tolarenciát kifejező felfogása értelmében, a szervezet etikai bizottságára hivatkozva, azonnali hatállyal felfüggesztette a bolgár Ivan Szlavkov NOB-tagságát, és további négy "ügynöktől" vonta meg az olimpiai akkreditációt, illetve tiltotta meg valamennyi nemzeti bizottság számára a velük való mindennemű kapcsolattartást.

Szakértőként szerzett tekintélyt magának

A "száműzöttek", a szerb Goran Takacs, az egyiptomi Mahmud el-Farnavani és a kuvaiti Abdul Mutalleb Ahmad mellett bennünket elsősorban Komjáthy (amerikaiasan Komyathy) Gábor szerepe érdekel a leginkább.
A most hatvanesztendős Komjáthy az 1970-es évek végén távozott az országból. Az Egyesült Államokban, San Diegóban telepedett le. Hamarosan a nemzetközi olimpiai mozgalom szolgálatába szegődött, és szakértőként nem mindennapos tekintélyt szerzett magának. Peter Ueberroth, az 1984-es, Los Angeles-i olimpiai játékok első embere, a LAOOC elnöke a nemzetközi ügyek osztályán helyezte el vezetőként. Jelentős szerepet játszott a 90-es években, amikor Sydney előkészítő bizottságát segítette tanácsadóként, és nyerte el a várossal 1993-ban a 2000-es játékok rendezési jogát. Ezt követően az atlantai rendezőknek segített, mindenekelőtt az olimpiai faluval kapcsolatos teendőkben, és a játékok idején a falu helyettes polgármestereként tevékenykedett. (Nem véletlenül kapták meg a mieink azt általuk kiválasztott lakrészt és szomszédokat.) A magyar-amerikai kettős állampolgárságú sportszakértő 1996 és 2001 között tanácsadóként segített egy-egy olimpiára kandidáló várost, 2001-óta azonban ezt a tevékenységét szüneteltette. ---- Sportos kozmopolitánk készséggel állt rendelkezésünkre a meglehetősen kényes ügyben, és adott exkluzív interjút lapunknak.
- Esetében talán az a legfeltűnőbb, Komjáthy úr, hogy önt, a tapasztalatokban gazdag, a témát kívülről-belülről ismerő szakértőt miként volt képes lépre csalni, valljuk be, meglehetősen olcsó trükkel a Panoráma stábja?
- Miután telefonon arra kértek, elmondanám-e a véleményemet London kandidálásáról a 2012-es játékokra, és vállalnék-e esetleg szerepet, nem zárkóztam el - miért is tettem volna? Amikor ezt követően megérkeztem a megadott szálló halljába, ahol már vártak, és egy ülőgarnitúrához vezettek, a fickó velem szemben, mintha zavartnak tűnt volna, és láttam, a nadrágja mellől mintha egy kis lencse fénylett volna elő. Éreztem, hogy itt valami nincs rendben, meg is kérdeztem a riportert, ismeri-e a férfit? Azt mondta, nem, aztán felvezettek egy szobába a beszélgetésre. Pontosan nem sejthettem, mire megy ki a játék, de éber voltam.

Vásárlásról nem volt szó

- A Panoráma az önnel folytatott beszélgetésből nyomatékkal azt a részt emelte ki, amikor a NOB-tagságról szólt, és legalább húsz szavazat megvásárlását, illetve megszerzését ígérte London javára. Az előzmények ismeretében nem volt ez könnyelműség?
- Vigyázzunk a szavakra, a megfogalmazásra! A Panorámának elküldött levelemben megírtam, és ezúttal is egyértelműen leszögezem: ez a kifejezés, hogy szavazatot vásárolni - nem hangzott el a részemről, és ennek következtében az adásban sem. A műsorszerkesztés manipulációinak köszönhetően lehet ellenben olyan környezetbe helyezni a megszerzés szót, amely esetleg társulhat a néző gondolkodásában a megvásárlással, ismerjük a trükköket, de még egyszer nyomatékosítom, ilyen kifejezést nem használtam. Nem azért, mert túlságosan az elkerülésére koncentráltam volna, hanem egyszerűen azért, mert szavazatmegvásárlással pályafutásom során sohasem foglalkoztam. Elvből, a mozgalom iránti elkötelezettség és tisztelet miatt.
- Sydney sikerében oroszlánrésze volt. Hogyan előzték meg a sokkal esélyesebb Pekinget, igaz, csupán két szavazattal, 1993-ban Monte-Carlóban?
- A pályázás és lobbizás bonyolult, sokrétű tevékenység. Nem mindennapos szakértelmet, gyakorlatot, kommunikációs készséget, meggyőző érveket, remekül elkészített terveket jelent. És sok-sok millió dollárt igényel. De persze nem megvesztegetésre! Maximális intenzitással lobbiztam Sydneyért. Az ausztráloknak mintegy húsz szavazatot hoztam ilyen módon. A lobbizás nem tiltott tevékenység, lásd kultúra, jótékonysági akciók, politika, sorolhatnám… És ezt lehet művészi fokon művelni. Amikor a Panoráma riporterével beszéltem, ezeket emeltem ki, és jelentős összeget, húszmilliót említettem egy-egy olimpiai pályázat kapcsán mint kiadást. Ez az összeg a NOB-tagság létszámára bontva - mondjuk durván száz szavazó tag a létező százhuszonnégyből - fejenként kétszázezer dolláros átlagot jelent. De nem zsebbe csúsztatott pénzről, hanem az egész kandidálás összköltségéről van szó, amit persze ki lehet forgatni, vagy rosszhiszeműen értelmezni. Itt jegyzem meg, hogy minden versenyhelyzetben kizárólag egyetlen pályázatért vállaltam munkát, feladatokat - természetesen tisztes havi tiszteletdíj fejében -, és egy időben más kandidáló várostól nem fogadtam el megbízást. Ilyenformán, átvitt értelemben, természetesen van ára a szavazatoknak, de nem úgy, ahogyan a szenzációhajhász tévések ezt beállítani igyekeztek.
- Önt végül is felkérték az ál üzleti vállalkozók, hogy segítse London pályázatát?
- Fel. Ez az egész látogatásukból - bármilyen csalfa módon történt is - elkerülhetetlenül kellett következzen… Azt válaszoltam, hogy ezen el kell gondolkodnom, majd egy hónap múlva térjünk vissza rá. ---- - Ön ebből él?
- Nem. Megszállottként, az olimpiai mozgalomért tettem mindent, és akik ismernek, ezt jól tudják. Egyébként a szállodaiparban a szakma csaknem minden térségét érintő tanácsadó ügynökséget működtetek.
- Mit szól a NOB elnökének szigorú szankciójához, ahhoz, hogy athéni sajtótájékoztatóján a többiek mellett önt is persona non gratának, nem kívánatos személynek nevezte meg az olimpiai mozgalomban?
- A helyzet és személye ismeretében bizonyos megértést kell tanúsítanom. Az olimpia előtt sem ideje, sem türelme nem maradt az ügy körültekintő, alapos vizsgálatára. Ô maga is bevallotta, dühből, indulatból döntött, mielőtt az etikai bizottság minden részletre tekintettel lezárta volna az esetet.
- Mit szándékozik tenni?
- Éppen egy nyilatkozatot fogalmazok a Panoráma-akcióról. Ebben tisztázom és igazolom magam, hivatkozva arra a több mint két évtizedre, amelyet az olimpiai mozgalom fejlesztése érdekében fejtettem ki. Bebizonyítom, hogy semmiféle helytelen vagy szabályellenes dolgot nem tettem. Elküldöm ezt az állásfoglalást azoknak az intézményeknek, amelyekkel együttműködtem s mind a mai napig kapcsolatban vagyok, a hírügynökségeknek, azután a barátaimnak is, és mindenekelőtt a NOB etikai bizottságának.

London ihatja meg a levét

- Az utolsó kérdés: véleménye szerint ez a botrány mennyiben használhat London 2012-es rendezési esélyének?
- Hát ez az… A szingapúri döntésig egy év van hátra. Ez alatt az idő alatt minden esetleges, Londonra szavazó NOB-tag fejében óhatatlanul felvetődik ennek a műbotránynak az emléke, és utóhatásként ennek révén a megvesztegethetőség lebegtetett gyanúja. Márpedig ez cseppet sem kedvez a brit fővárosnak, és meggyőződésem, inkább Párizs malmára hajtja elsősorban a vizet Moszkva, New York, illetve Madrid előtt. Öngól.