Gardner legyőzte a legendát

Kis túlzással azzal, hogy legyőzte a legendát, ő maga is egy kicsit legendává vált. A Gardner névről ugyanis világszerte mindenkinek az jut az eszébe, hogy ő az, aki legyőzte Karelint. Barokkos túlzás lenne azt állítani, hogy az amerikai nehézsúlyú technikai sokoldalúságának, birkózótudásának köszönhetően lopta be magát a világ élvonalába, minden idők legjobbjainak kőtáblájára sem érdemes rávésnünk nevét.

Szétcsúszott Karelin vasmarka

A sydneyi döntő az 1997-es, wroclawi vb visszavágója volt. Ekkor az amerikai belekóstolhatott az ereje teljében lévő Karelin rettegett fordított emelésébe, 5:0 arányban sima vereséget szenvedett. Sydneyben viszont már Gardner nyert, hosszabbítás után, 1:0-ra. Igaz, az egyetlen árva pontocskát sem akcióból szerezte, az összekapaszkodásnál szétcsúszott Karelin vasmarka. Persze az is szentigaz, hogy Karelin ellen már az is megsüvegelendő teljesítmény, ha az ember elszenvedett pont nélkül megússza, ha nem tapasztalja meg a fordított emelés maradandó traumáját, ha nem állítják röppályára vagy nem vergődik a szőnyegen partra vetett halként a hátán.

Hát Gardner csaknem 130 kilós korpusza nem vergődött. Pedig Juan Antonio Samaranch, a NOB akkori elnöke személyesen szerette volna átadni Karelinnek negyedik aranyérmét. Ehelyett a talpig ledöbbent világ Gardner ünneplésén ámulhatott. Maga az ünneplés sem volt piskóta: képzeljenek el egy 130 kilós testet cigánykereket vetni, nem kifejezetten nyújtott lábbal.
Gardnert szülővárosában hatalmas ünneplés fogadta, az emberek a vállukon hordozták, himnuszéneklés, lufik a magasban, este tűzijáték, amolyan "visszafogott" amerikai buli (szobrot nem kapott, de nagyon rezgett a léc). A következő évben, a 2001-es patraszi vb döntőjében újabb aranyérmet nyert - egyébiránt Deák Bárdos Mihályt múlta felül -, és bebizonyította a kétkedőknek, hogy a sydneyi olimpián nem egyszeri fellángolásról volt szó. Aztán két éve csaknem kettétört pályafutása, mi több, csaknem életét vesztette. Éppen motoros szánjával kalandozott a Salt River-völgyben, amikor becsúszott egy több méter mély, hó borította mélyedésbe. Nagy nehezen előmászott, majd gyalogosan próbált hazaindulni. Eltévedt. Tizenhét órát töltött a mínusz 20-30 fokos fagyban, de végül, másnap reggel teljesen kihűlve, félig megfagyva helikopterrel az Idaho Falls-i kórházba szállították. Alapjában véve megúszta a kalandot, igaz, jobb lábának kö-zépső ujját amputálni kellett. ---- "A testem rázkódott a hidegtől, és csak arra gondoltam, hogy nem szabad elaludnom. Ezért kényelmetlen testhelyzetekben töltöttem az éjszakát, és a legnehezebb pillanatokban az olimpiára gondoltam. Sydneyben csodás pillanatokat éltem át, muszáj ott lennem Athénban is" - vallotta később a bajnok.
Sokáig nem úgy tűnt, hogy az amerikai álom folytatódhat. A teljes 2002-es évadot ki kellett hagynia. Baj bajt követett. A Sydney után vásárolt Harley Davidson motorjáról ledöntötte egy autó. Néhány hónappal később kosárlabdázott, és olyan szerencsétlenül esett, hogy csuklója és három ujja bánta, de három maradandó acélkapoccsal helyrerakták. "Egy farmon nőttem fel - nyilatkozta Gardner. - Mindennap szereztem valamilyen sérülést, sebet. Ekevastól, locsolóberendezéstől, állatoktól. Megszoktam…"
Középiskolás korában példának okáért íjászkodott a barátaival, amikor lehajolt egy nyílvesszőért, s a kezében lévő másik nyíllal hasba döfte, szinte felnyársalta magát, de mázlija volt: egyetlen vitális szervet sem ért komoly károsodás.
A kis Rulon nyolc idősebb testvérével együtt egy tejtermelő farmon nőtt fel. Naponta kétszer tehenet fejt, fiatalon szénabálákat cipelt és takarmányos zsákokat rakodott teherautóra. Megerősödött. Két kedvenc szórakozása volt: azon ritka pillanatokban, amikor nem kellett dolgoznia, legszívesebben mártózkodott, no ne gondoljunk szűrős, vízcserés rendszerű családi medencére, a kis Rulon ugyanis előszeretettel a marhák itatómedencéjében ejtőzködött. Mégsem úszó lett belőle… ---- Másik kedvenc szórakozása döntött a sorsáról. Előszeretettel birkózott, edzőpartnere is akadt bőséggel születésétől kezdve, nyolc idősebb testvérével váltakozva kelt birokra. Noha az olvasással gondjai akadtak, és az általános iskolát alig fejezte be, később meglepően sokáig koptatta a padot, vagyis inkább a szőnyeget: a középiskolában és az egyetemen is birkózhatott. Méghozzá egyre jobban.
Állami, később országos bajnokságokat nyert. Élete első felnőttvilágversenye a fentebb emlegett wroclawi vb volt, a második megméretésen, Sydneyben felért a csúcsra. Sérülésözöne után mégis kiharcolta az athéni szereplés jogát: az amerikai házidöntőben három meccsből kétszer megverte Dremiel Byerst.
Szóval ismét ott lesz az olimpián, s ne tegyenek rá túl nagy pénzt, hogy nem jut el a végkifejletig. A tehenészfiú ugyanis minden megpróbáltatáshoz hozzászokott.