Aki még álmában is az olimpiára készül

– Gonoszkodom egy kicsit: augusztus huszonötödike, este fél nyolc körül a nehézsúly döntőjében körülbelül kilencezer fanatikus szurkoló előtt az Ano Liosszia-csarnokban Deák Bárdos Mihály és a görög Xenofon Kuciubasz lép szőnyegre. Mit szólna hozzá?
– Ön most nekem szurkol, vagy ellenem?… De félre a tréfával, inkább Kuciubasz legyen az ellenfelem a döntőben, mint mondjuk az orosz vagy az amerikai.
– Nem tart attól, ami elő szokott fordulni a világversenyeken, különösen pontozásos sportágban, hogy a hazai pálya alaposan lejt majd?
– Ez benne van a pakliban, de nem tartok a közönségtől. Az isztambuli Eb döntőjében a török Bakirt vertem meg, és még körbe is futottam a csarnokban a magyar zászlóval, bár időnként repkedtek felém a tárgyak. Úgy érzem, Kuciubaszt akkor is könnyebben verném meg, mint Gardnert vagy Patrikejevet. Bár csak már ott tartanánk!…

– A Sydney óta eltelt években a döntőbe kerüléssel nem akadt gondja, a finálékban viszont egy arany, öt ezüst a mérlege. Sokan azt mondják önnel kapcsolatban, hogy az ezüstérem már szinte Athénban is biztos.
– Ne szaladjunk ennyire előre. Az emberek szeretnek viccesnek tűnni, hogy ha Deák Bárdos, akkor tuti döntő, a finálét meg biztos elbukja. Az első állítást igazolni, a másodikat viszont cáfolni szeretném Athénban. Mint már sokszor nyilatkoztam: az aranyért utazom az olimpiára.
– Hány százalék esélyt lát az első helyre?
– Százalékban ezt nem lehet, és nem is akarom kifejezni. Tény, hogy legalább hatan reális esélyekkel vágunk neki a versenynek. Az már említett oroszon és amerikain kívül a kubai López, a kazah Curcumija, a bolgár Murejko, a fehérorosz Debelka, a finn Ahokas, a török, az iráni, ez már több is, mint hat. Szóval egytől egyig remek birkózók, nincs azonban olyan a mezőnyben, akit ne tudnék legyőzni. Tehát csak az kell, hogy kijöjjön a lépés.
– Az aranyon kívül minden mással elégedetlen lenne? Dobogóval, pontszerzéssel is?
– Az is nagy dolog lenne ebben a mezőnyben, ha dobogón végeznék, én azonban nem elégedhetek meg ilyen célok kitűzésével. Maradjunk annyiban, hogy tényleg az aranyért utazom Athénbe.
– Úgy hallottam, emberfeletti munkát végzett a felkészülés eddigi szakaszában.
– Májusban kezdtük a közvetlen olimpiai felkészülést, először Olaszországban alapoztunk, azóta a tatai táborban gyötröm magam. A válogatott közben egy isztambuli edzőtáborba is elutazott, én azonban itthon maradtam. Év elején úgy terveztük, hogy az oroszoknál készülök, a legjobbjaikkal, ám visszatáncoltak, biztosan taktikáznak, és nem akarják kiteregetni a lapjaikat. Ezért az ukránokat cserkészték be nekem, és az Eb-ezüstérmes Sztrizsakkal gyakoroltuk órákon át a kapaszkodást. Itt volt még egy ukrán, Petrenko, meg a mieink közül Bures Anti, Kaló Béla is. Olyan finomságokat is csináltak velem, hogy háromszor hat percen keresztül váltották egymást ellenem egypercenként. Nem volt rossz terhelés. A kondimmal, úgy érzem, nincs baj.

– És a technikával? A szombathelyi Magyar Nagydíjon nem sikerült megpörgetni az elődöntőben a kilencvenhat kilós egyiptomi Gabert, a döntőben, López ellen meg pontot sem sikerült elcsípnie…
– Ez volt az olimpiai főpróbám, és sajnos – de az is lehet, hogy szerencsére – nem sikerült, ez ugyanis csak még keményebb munkára ösztönzött. Sokat kell még finomítanom a pörgetést, de a többi elemet is. A hátralévő egy hónapban is mindent az olimpiának rendelek alá, és maximális erőbevetéssel dolgozom. Még éjjel is Athénra készülök.
– Ezt hogy csinálja? Nem alszik?
– De igen, méghozzá speciális sátorban, amely magaslati levegőt kreál. A kajakosbarátaim ajánlották, úgyhogy áprilistól ebben alszom.
– És miről álmodik a magaslati levegőn?
– Az Olümposz csúcsáról. De álmodozás helyett inkább megdolgozom érte. Aztán majd meglátjuk… ---- Az agresszív birkózás lehet a nyerő taktika
A Magyar Nagydíjon Deák Bárdos nem volt túl jó formában. Az elődöntőben egy 96 kilós olimpiai résztvevőt, az egyiptomi Gabert nem tudta megpörgetni, a döntőben pedig a kubai Mijain López legalább egy sebességgel gyorsabb és felkészültebb volt nála. Lehet, hogy Misi fásult volt, úgy tudom, rengeteget dolgozott előtte, és azóta is fanatikusan készül, mindent arra tett fel, hogy ez az olimpia sikerüljön neki. Továbbra is ő a magyar csapat első számú éremesélyese, ha jól sikerül neki az utolsó egy hónap, természetesen a dobogó legtetejére is felállhat. Mivel a technikai elemek nem túl széles skáláját alkalmazza, a győztes recept az lehet számára, hogy állásból folyamatosan bontja a támadásokat, folyamatos terhelés alatt tartva ellenfelét felőrli annak erejét, aktív, agresszív birkózással parnterhelyzeteket harcol ki, és megcsinálja a pörgetéseket. Meg persze igyekszik elkerülni a nyílt harcot, nem bonyolódik közelharcba, és hát a kapaszkodást sem erőlteti. A birkózásának kulcsa a pörgetés, ezért is volt aggasztó, hogy sem a kubait, de még az egyiptomit sem tudta megpörgetni. De mondom, butaság volna temetni őt, biztosak lehetünk benne, hogy a Magyar Nagydíj óta emberfelettit dolgozott a pörgetést, kapaszkodást gyakorolva. Nem lesz könnyű dolga, hiszen az eddigi aranyvárományosok – az amerikai Gardner, az orosz Patrikejev vagy Barojev, a kazah Curcumija – mellé a kubai Mijain López is csatlakozott, és persze egyetlen másodpercre sem szabad megfeledkeznünk a görög Kuciubaszról, aki már szerzett érmet világversenyen, és a hazai pálya pedig, mint tudjuk, mindig egy kicsit lejt, néha pedig nagyon.

Sike András (Szöul olimpiai bajnoka 57 kilóban, kétszeres vb-bronzérmes, Európa-bajnoki ezüst- és bronzérmes, a junior kötöttfogású válogatott edzője) ---- JURIJ PATRIKEJEV (OROSZORSZÁG)
Kétszeres Európa-bajnok, két éve Seinäjokiban éppen Deák Bárdost verte meg a döntőben, és egy vb-bronzot is begyűjtött 2002-ben. A 25 éves orosz a kapaszkodás mestere, az akciózós birkózás magas szintű mívelője, technikai repertoárja igen széles. Deák Bárdos Mihály az állóképességével verheti meg. Persze kérdés, hogy ő vagy Haszszan Barojev indul az olimpián, utóbbi harcolta ki a kvótát (szintén Deák Bárdos ellen nyert a vb-döntőben…), viszont a sérülés után visszatérő Patrikejev nyerte az idei Eb-t Haparandában… Édes gondok, a bőség zavara gyötri az orosz kapitányt, a történelem során korántsem először…

SZERGEJ MUREJKO (BULGÁRIA)
A súlycsoport egyik rangidőse. Tizennégy éve szerepel felnőttvilágversenyeken, első érmét még 1993-ban gyűjtötte be, egy vb-ezüstöt és egy Eb-bronzot. Atlantában még moldávként állhatott a dobogó legalsó fokára, egy évre rá már bolgárként nyert Európa-bajnokságot. Ô az egyetlen, aki elmondhatja magáról, hogy aranyat nyert világversenyen a Karelin-éra során, igaz, csak azért, mert az orosz sérülés miatt kihagyta a kouvolai Eb-t. Összesen 11 érmet szerzett, még az idén is sikeres volt, a haparandai kontinensbajnoságon csípett el egy bronzot. Sydneyben csak 19. volt, de Athénben öt közé is kerülhet.

XENOFON KUCIUBASZ (GÖRÖGORSZÁG)
Aranyérme még nincs felnőttvilágversenyről, ám három esztendővel ezelőtt már harmadik volt a patraszi világbajnokságon, tavaly pedig szintén bronzérmet kaparintott meg a belgrádi kontinensviadalon. Vitathatatlanul a veszélyes ellenfelek közé tartozik: ha felszívja magát, és egy-két fontos pillanatban a bírói kar is megsegíti őt (azért erre nem árt felkészülni Athénban) a hazai szőnyegen, akkor sokáig juthat. Ez azt jelenti, hogy akár a dobogóra is felkapaszkodhat.

RULON GARDNER (EGYESÜLT ÁLLAMOK)
A legenda legyőzésével kis túlzással ő maga is legendává vált. De legalábbis mindenki tudja, hogy ő az, aki a sydneyi döntőben megfosztotta negyedik aranyától az addig legyőzhetetlen Karelint. Bár sem birkózótudásával, sem a finálé után bemutatott, kecsesnek nem nagyon nevezhető cigánykerekével nem kápráztatta el a közönséget, azóta nyert már Patraszban világbajnoki aranyat is, 2001-ben. Egy évre rá kis híján megfagyott egy motoros szántúra során, jobb lábán egy ujját amputálták is, úgyhogy egy évet kihagyott, Byers "helyettesítette" (ő is aranyat nyert 2002-ben a moszkvai vb-n, Deák Bárdos ellenében…).

MIJAIN LÓPEZ (KUBA)
A kubai izomkolosszus bemutatkozott Szombathelyen, a Magyar Nagydíj elődöntőjében Branda Gyulával szemben 5:0-ra nyert, a fináléban pedig 4:0-ra Deák Bárdos ellenében. Nemcsak erős és technikás, hanem nehézsúlyú létére hihetetlenül robbanékony, mondhatni, fürge is. Az olimpiai részvételt a februári kvalifikációs torna megnyerésével harcolta ki. Az utóbbi időben rengeteget fejlődött, de fiatal, mindössze 22 éves még, s rutintalanságában rejlik a gyengéje – hajlamos a könnyelműségekre, kihagyásokra. Ha viszont nem hagy ki, akkor kihagyhatatlan a döntőből.


Az NS athéni tippje

1. Jurij Patrikejev (Oroszország)
2. Mijain López (Kuba)
3. Deák Bárdos Mihály (Magyarország) ---- 2000, Sydney, olimpia (130 kg, a súlycsoportok 2002 januárjától változtak meg)
1. Gardner (amerikai), 2. Karelin (orosz), 3. Debelka (fehérorosz), …11. Deák Bárdos Mihály
2001, Isztambul, Európa-bajnokság (130 kg)
1. Deák Bárdos Mihály, 2. Bakir (török), 3. Murejko (bolgár)
2001, Patrasz, világbajnokság (130 kg)
1. Gardner, 2. Deák Bárdos Mihály, 3. Kuciubasz (görög)
2002, Seinäjoki, Európa-bajnokság (120 kg)
1. Patrikejev (orosz), 2. Deák Bárdos Mihály, 3. Ahokas (finn)
2002, Moszkva, világbajnokság (120 kg)
1. Byers (amerikai), 2. Deák Bárdos Mihály, 3. Patrikejev
2003, Belgrád, Európa-bajnokság (120 kg)
1. Ahokas, 2. Deák Bárdos Mihály, 3. Kuciubasz
2003, Créteil, világbajnokság (120 kg)
1. Barojev (orosz), 2. Deák Bárdos Mihály, 3. Curcumija (kazah)
2004, Haparanda, Európa-bajnokság (120 kg)
1. Patrikejev, 2. Sztrizsak (ukrán), 3. Murejko ---- (Helyszín: Ano Liosszia-csarnok. A súlycsoportban 21 induló lép szőnyegre, hét hármas csoportba sorsolják őket. A legnagyobb mázlista az alsó ág csoportgyőztese lesz, aki közvetlenül az elődöntőbe jut, míg a felső három csoport győztesére még egy meccs vár a négy közé jutásért. Az elődöntők győztesei az aranyért, a vesztesei a bronzéremért csapnak össze. Az időpontokat magyar idő szerint jelöltük.)
Augusztus 24.:
8.30–10.30: csoportmérkőzések
16.30–19.00: csoportmérkőzések
Augusztus 25.:
8.30–12.00: selejtezők a négy közé jutásért, helyosztók az 5. helyért
16.30–19.30: a 3. helyért és döntő ---- Polyák Imre, Tokió olimpiai bajnoka, a Hírességek Csarnokának tagja, a Nemzet Sportolója:
– Én elsősorban azért érzek együtt Misivel, mert hozzám hasonlóan nagyon sok ezüstöt nyert már – vébén, Eb-n. Én is három ezüst után nyertem aranyat a tokiói olimpián, és tudom, hogy nem szabad feladni. Ezt tudom tanácsolni Misinek is: dolgozzon még keményebben, és ne lankadjon a kedve. Előbb-utóbb összejön a vébéarany, és remélem, most Athénban az olimpiai arany is. Egyetlen apróságon múlhat, hogy ki ér a csúcsra, hiszen irtózatosan erős a konkurencia a nehézsúlyúak között is.

Hegedüs Csaba, a Magyar Birkózószövetség elnöke, München olimpiai bajnoka:
– Hat világverseny óta Misi ott van a döntőben, azt hiszem, ez sok mindent elárul. Munkáját látva annyit mondhatok, ennél többet nehezen lehet tenni a sikerért, már csak a szerencsén, vagy inkább a Jóistenen múlik, hogy ezúttal végre felálljon megérdemelt helyére, a dobogó tetejére. Persze ebben az irtózatos mezőnyben, amikor már a hétből öt kvóta megszerzése is hatalmas sikernek számít, akkor sem vethetünk a szemére semmit, ha nem ér oda az első helyre, de szurkoljunk, és higygyünk a sikerében. Azt hiszem, ha Misi aranyérmet nyer, nem lesz olyan birkózó, szakvezető a világon, aki azt mondaná, hogy nem érdemelte meg.

Branda Gyula, a legnagyobb hazai rivális:
– Misivel rengeteget dolgoztunk, dolgozunk együtt, és kívánom neki, hogy megnyerje Athénban az aranyat! Úgy érzem, most nincs olyan meghatározó ember a súlycsoportban, mint a Karelin-érában, úgyhogy van esélye, hogy odaérjen az első helyre. Szerintem négy ember között dől el a verseny: Gardner, Barojev vagy Patrikejev, López és Misi közül kerül ki a három dobogós.

Veréb Krisztián kajakozó:
– Misi teljesen biztos, hogy nyerni fog! Bár lehet, hogy inkább a szurkoló, mint a szakember beszél belőlem. Gyerekkori jó barátok vagyunk, mindketten miskolciak. A közös kondiedzéseken ismerkedtünk meg, még vérre menő birkózó–kajakos focimeccseket is vívtunk csapatainkkal. Aztán ő Szegedre igazolt, én meg Pestre, de tartottuk a kapcsolatot, amióta meg mindketten pestiek vagyunk, hetente összejárunk. Misi jólelkű, jószívű ember, igazi barát, akire mindig lehet számítani. Csak akkor kell vele kicsit óvatosabban bánni, amikor fogyaszt. Látom, hogy regeteget dolgozik, úgyhogy megérdemelné a sikert. ---- 2001. augusztus 17-e, fülledt meleg, kánikula. Deák Bárdos Mihály a Müller Ferdinánd-edzőteremből egy fárasztó edzés után kirohan levegőért a folyosóra. Kilöki a lengőajtót. Illetve csak szeretné. Mellényúl, az ajtón lévő üvegablakba tenyerel, ami összetörik. Amikor reflexből visszarántja a karját, a törött üveg tőrként hasítja fel könyökhajlatának belső felét. Az artériát. A helyszínen szorítókötéssel úgy-ahogy elállítják a verzést. A mindig poénkodó vasasos még heccel is a mentősökkel, hogy lám-lám, mentőautóban még úgysem feküdt. Aztán a kórházban, amikor a többórás műtét után magához tér, lehervad arcáról a mosoly: közlik vele, hogy nem hogy a szeptemberi vb-n nem indulhat, de könnyen előfordulhat, hogy soha többé nem birkózhat. Ha az üvegtábla másfél milliméterrel odébb is kárt tesz a karban, átvágja az ideget…
Miután karját egy hétig kezelték a kórházban, hetekig tartó rehabilitáció következett. "Szerencsére" a szeptember 11-ei események miatt elmaradt a New York-i vb, amelyet decemberben, Patraszban rendeztek. Deák Bárdos gőzerővel készült, noha csak október elején lépett először szőnyegre.
Ezüstérmet nyert.
Reméljük, Athén előtt szerencsésebb kézzel nyitogatja az ajtókat… ---- "Ha Misi betartja az edzői utasításokat, és nem kezd a saját feje után birkózni, azaz folyamatosan terheli az ellenfelet, hajtja, iramot megy, és megcsinálja a pörgetéseket, odaérhet az első helyre, vagy a dobogóra – mondja Bódi Jenő, a válogatottnál Komáromi Tibor segítője, Deák Bárdos edzője a Vasasnál. – Júniusban Budapesten vendégeskedett két ukrán birkózó, egyikük az Eb-ezüstérmes Sztrizsak, akit azért szerveztünk be, mert egyrészt nem indul az olimpián, másrészt a kapaszkodás nagymestere, az Eb-n például mindenkit leszaltózott. Misi rengeteget gyakorolta ellene a kapaszkodást, és látványos fejlődés tapasztalható nála. Kicsit elhanyagoltuk a földmunkát, ezért a pörgetések nem is mentek annyira a Magyar Nagydíjon, de azóta ezen is rengeteget dolgoztunk, és van még egy hónap az olimpiáig."