Huszonnégy év után jutott ki ismét az Európa-bajnokságra a görög válogatott, és bár az ottani szurkolók mentalitásuk miatt máris rózsaszínben látják a világot, Otto Rehhagel csapatának vérmes reményei nem lehetnek a tornával kapcsolatban. A selejtezőcsoportjában némi meglepetésre Spanyolországot és Ukrajnát is maga mögé utasító gárda vészes gólszegénységben szenved, a spanyol és a portugál együttessel szemben pedig csak a védekezésre építve aligha lehet diadalokat elérni. Ha sikerül megszerezni az első győzelmet világversenyen, Görögország már elégedett lehet.
Otto Rehhagel (jobbra) a Spanyolország ellen gyôztes gólt szerzô Szteliosz Jannakopulosz
Otto Rehhagel (jobbra) a Spanyolország ellen gyôztes gólt szerzô Szteliosz Jannakopulosz
Nehéz megérteni a görögöket. Kitalálták a demokráciát, most meg jól érzik magukat a személyi uralomra épülő Ottokráciában. Rengeteg mitológiai hőst – például Héraklészt – adtak a világnak, erre most kreálnak maguknak egy új héroszt, Rehhaklészt. Ezúttal azonban nem akarják ráerőltetni az egész világra a felfedezéseiket, inkább megtartják maguknak. Hátha Otto Rehhagel a későbbiekben esetleg az ő rovásukra gardíroz majd egy válogatottat… Mert az újkori görög futballsikereket mindenki a német szakember nevével hozza öszszefüggésbe. Ma már senki sem emlékszik a finnek elleni 5–1-es vereségre, az Eb-selejtezők katasztrofális rajtjára, a spanyoloktól, majd az ukránoktól kapott pofonra, sokkal fontosabb téma, hogy mire megy a csapat Portugáliában. "Esélytelenek vagyunk, de szolgálhatunk meglepetéssel – igyekezett visszafogni a görögöket Rehhagel. – Hihetetlenül lelkes az egész csapat. Portugáliában csak egy célunk lesz: meg akarjuk mutatni, hogy a görögök is tudnak jól futballozni. Ugyanazt tudom kérni, mint a legfontosabb, a spanyolok elleni selejtezőnk előtt. Mindenki mezbe öltözve üljön a televízió elé, és szorítson értünk."
Rehhagel ugyan nem említette, de a gárda még egy céllal vág neki a nagy kalandnak: szeretné megszerezni az első győzelmét jelentős futballeseményen. Az 1980-as Európa-bajnokságon egy döntetlen (a későbbi győztes NSZK ellen) és két vereség, az 1994-es világbajnokságon pedig három vereség (ami még ennél is fájóbb, rúgott gól nélkül) volt a mérleg. Ezen két tornán kívül még csak részvételt sem tud felmutatni az együttes… Ugyanakkor jó példa éppenséggel akad, hiszen Dél-Korea szintén az első győzelem reményében vágott neki a 2002-es világbajnokságnak, aztán meg sem állt a negyedik helyig. Útközben pedig begyűjtött három diadalt. Ha a görögöknek ennyi összejönne Portugáliában, minimum negyeddöntősök lennének. Persze, ők már azért az egyért is szinte az életüket adnák! Hogy ezt miként tudják elérni? Elsősorban Rehhagel mesterfogásaira építve. Az edző elfogadtatta az alapelveit – 1. pont: "Mindenki csak azt gondolhatja, amit én akarok." 2. pont: "Mindenki csak az én véleményemet mondhatja." –, aki nem volt hajlandó beállni a sorba (Zikosz, Georgiadisz, Georgatosz) elűzte a válogatott környékéről, sikerült rendet teremtenie a hagyományosan kaotikus futballkörnyezetben, és elkezdhetett dolgozni. Alapvetően a 4-4-2-es felállást gyakoroltatta a csapatával, ugyanakkor igyekezett rugalmasan kezelni ezt a szisztémát, és ha az ellenfél stílusa úgy kívánta, a védekező 5-4-1-es vagy a támadó 3-4-3-as hadrend is azonnal előhúzható volt az arzenálból. Az túlzás nélkül állítható, hogy a hellének a védelmükre alapozva érték el sikereiket, az első két meccsen összeszedett négy gólt követően a Nikopolidisz – Dabizasz, Dellasz, Szeitaridisz, Fisszasz (Venetidisz) sor egyszer sem hibázott. Sorozatban hat tétmeccs kapott gól nélkül – ilyen még nem fordult elő a görög válogatottal. Ezzel szemben a góllövéssel hadilábon áll a gárda, a nyolc meccsen összehozott nyolc találat édeskevésnek tűnik… Ha az utóbbi részleg Portugáliában csődöt mond, és netán a védelem is betlizik, Rehhagelnek alighanem újfent szembesülnie kell a kritikákkal. Előfordulhat, hogy durvábbakkal, mint anno, a bemutatkozásakor. A sikerek ellenére is akadnak csendes bírálói – elsősorban azt róják fel neki, hogy nem vesz részt a görög edzői szemináriumokon, nem foglalkozik az utánpótlással, illetve semmibe veszi az olimpiai válogatott érdekeit –, ha ehhez még sikertelenség is párosul, a mostani euforikus hangulat könnyen átmehet népharagba. Akkor pedig ismét előkerülhet a demokrácia és Héraklész. ----