A sok nem mindig jelent többet is…
Az egy versenyzôre jutó „személyzetben” igen jól állnak a görögök. Lépten-nyomon ott nyüzsög öt-hat-tíz formaruhás fiatal, akinek az lenne a feladata, hogy megkönnyítse a küldöttségek dolgát. Egyelôre inkább hátráltatnak. Senki sem tud semmire felelni, illetve továbbküld egy másik helyszínre. Hogy aztán ott se tudjanak segíteni, felvilágosítást adni például arról, hogy mikor indul busz a szállodába.
S van egy mániájuk: az akkreditációs kártyát mindig látni akarják. Hiába mutattad fel, amikor beléptél mondjuk, az étterembe – anélkül egyébként be sem mehetnél –, ha onnan az ugyanabban az épületben lévô WC-re akarsz menni, nem mehetsz, csak kártyával. Balogh Gábort pedig a futás rajtjához nem akarták odaengedni kártya nélkül, Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitány rohant vissza és kereste elô a vívózsákból a becses kelléket.
Szóval van még min és mit javítani…
A sok nem mindig jelent többet is…
Az egy versenyzôre jutó „személyzetben” igen jól állnak a görögök. Lépten-nyomon ott nyüzsög öt-hat-tíz formaruhás fiatal, akinek az lenne a feladata, hogy megkönnyítse a küldöttségek dolgát. Egyelôre inkább hátráltatnak. Senki sem tud semmire felelni, illetve továbbküld egy másik helyszínre. Hogy aztán ott se tudjanak segíteni, felvilágosítást adni például arról, hogy mikor indul busz a szállodába.
S van egy mániájuk: az akkreditációs kártyát mindig látni akarják. Hiába mutattad fel, amikor beléptél mondjuk, az étterembe – anélkül egyébként be sem mehetnél –, ha onnan az ugyanabban az épületben lévô WC-re akarsz menni, nem mehetsz, csak kártyával. Balogh Gábort pedig a futás rajtjához nem akarták odaengedni kártya nélkül, Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitány rohant vissza és kereste elô a vívózsákból a becses kelléket.
Szóval van még min és mit javítani…
Aztán a nyitó számban mindhárom versenyzőnk jól célzott, igaz, sokan, egészen pontosan tizenöten lőttek 180 kört vagy afölött.
A vívóteremben sajnos csak egy öröm ért minket, mégpedig az a hír, hogy az előzetesen bejelentettekkel ellentétben az olimpián mégsem itt rendezik meg a vívást. A terem ugyanis elég pici, most sem jutott a nézőknek hely a szűkre méretezett lelátókon, pedig csak a női verseny résztvevői, edzők és más szakemberek voltak kíváncsiak az asszókra – és hol van ettől egy olimpia közönsége?! De megnyugtattak minket, hogy épül egy hatalmas csarnok, jövő augusztusban ott rendezik az öttusa lövészetét és vívását. A másik három helyszín viszont a mostani lesz. De maradjunk még a vívásnál! Horváth Viktor továbbra sem találja azt a formáját, amellyel 2001-ben vb-ezüstérmes lett, a 720 pont nagyon kevés. Ugyanennyit vívott Kállai Ákos is, aki egy hete a katonai vb-n úgy lett ezüstérmes, hogy 972 pontot szerzett a páston. Az utóbbi napok feszültsége, az, hogy a szerencsétlenül járt Martinek János mellett ébren töltötte az éjszakákat, most jött ki rajta.
"Néha mintha ott sem lettem volna. Alig bírtam nyitva tartani a szemem” – mondta Kállai, akinek lelkiállapotáról a szemébe szökő könnyek árulkodtak.
Egyedül Balogh Gábor állta a sarat, bár az elért 860 pontnál ő is jóval többre képes. A számot 1000 ponttal az orosz Szabirhuzin nyerte, és ezzel a verseny titkos esélyesévé lépett elő, mert a mai öttusában a jó vívás ugyanolyan sokat jelent, mint a gyenge – csak ellentétes előjellel.
Miközben a hideg, szeles időben a nézők kabátban, sapkában és kesztyűben dideregtek – a versenyzők a nyitott medencében rótták a hosszakat. Senki sem irigyelte őket. Nyáron jó ötlet a nyitott uszoda, de ilyenkor?
A legrizikósabb szám előtt a tizedik helyen álló Baloghnak még volt reménye a kvótaszerzésre (az első két helyezett nyer olimpiai részvételt), két honfitársa azonban a mezőny második felében volt. Az élboly olyan sűrű volt, hogy Baloghot csupán 36 pont választotta el az első helyezettől.
A lovaglás alatt olyan széllökések voltak, hogy felborították a pálya szélén lévő kerítést – de ez volt a legkisebb baj. A nagyobb az – a versenyzők szempontjából mindenképp –, hogy igen vegyes volt a lóállomány. Csupán ketten teljesítették a maximális 1200 ponttal a pályát – az egyik Kállai volt –, hárman feladták, de akadt 100 (!) -pontos produkció is. Balogh nagyon okosan, jól lovagolt, két akadályt vert, és ugyanígy zárt Horváth is.
A záró futásnak Balogh a 7., Horváth a 14., Kállai a 17. helyen vágott neki. A futópályát egyébként éles kanyarok nehezítették, így nem lehetett igazán lendületesen futni, a szűken kimért futófolyosóban pedig előzni szinte lehetetlen volt.
A győzelmet és ezzel az első orosz férfikvótát Szabirhuzin szerezte meg, a másodiknak beérő Horbacz pedig a lengyelek első kvótaszerzője.
Világkupa-döntő, AthénFérfiak: 1. Rusztem Szabirhuzin (orosz) 5468 pont, 2. Marcin Horbacz (lengyel) 5464, 3. Edvinas Krungolcas (litván) 5432, 4. Meliah (fehérorosz) 5424, 5. Senior (amerikai) 5420, 6. Gebhardt (német) 5400, …8. Balogh Gábor (magyar) 5368 (lövészet: 184 kör/1144 pont, vívás: 860 pont, úszás: 2:09.30/1252 pont, lovaglás: 1144 pont, futás: 10:08.67968), …15. Horváth Viktor (magyar) 5160 (182/1120, 720, 2:08.11/1264, 1144, 10:22.85/912), …17. Kállai Ákos (magyar) 5132 (182/1120, 720, 2:19.81/1124, 1200, 10:08.45/968)