Demeter bravúros győzelme

Ez már önmagában is világszenzációnak tekinthető, ám két információval még mindenképpen érdemes kiegészíteni a történteket. Magyar férfijátékos utoljára kilenc esztendővel ezelőtt, az 1994-es birminghami Eb-n volt képes hasonló bravúrra (Németh Károly az akkor címvédő francia Jean-Philippe Gatient verte), ami pedig a mostani siker értékét még magasabbra emeli, hogy Schlagert a májusi világbajnoki győzelme óta európai játékos nem győzte le – az október elejei Világkupán a dél-koreai Rju Szeung Mintől és a kínai Vang Haótól kapott ki –, a kontinensről erre elsőként Demeter Lehel volt képes.
– Történjék ezután bármi, életem egyik legszebb sikereként könyvelem el majd el ezt a győzelmet – mondta az érthetően rendkívül boldog Demeter. – Ha őszinte akarok lenni, sokat segített, hogy a klubcsapatok Szuperligájának keretében már többször is játszottam ellene, így ismerem, és talán ezért nem voltam görcsös és nem gondoltam arra, hogy "jaj, istenem, a világbajnokkal játszom”.
– Milyen ellenfél Werner Schlager?
– Okos, nagyon okos. Nehéz vele szemben állni az asztalnál, mert rendkívül tudatosan keresi az ellenfél gyenge pontjait és megpróbál azokból előnyt kovácsolni. Ellenem általában az a taktikája, hogy igyekszik kizökkenteni a ritmusból, nem hagyja, hogy játsszam a saját játékomat. Eddig legfeljebb csak megszorítani tudtam, most először sikerült őt legyőznöm.
– A válogatott a lengyelek elleni Eb-selejtezőn és most is nagyszerűen helytállt, olyannyira, hogy mind több elismerő véleményt kap. Belülről milyennek látja a csapatot?
– Azt hiszem, most nagyon együtt vagyunk, mindannyian kiéheztünk már a sikerre. Ráadásul szerintem jól keveredik a tehetséges fiatalok és a rutinosabb játékosok aránya. Az előbbiek közé elsősorban Zwickl és Jakab tartozik, de talán én, a magam huszonöt évével sem számítok még nagyon öregnek.
A mérkőzés után egyébként Demeter mellett, vagy inkább előtt – kell-e mondani – Werner Schlager volt a legnagyobb kedvenc: számtalan autogramot osztott ki, ismerős és ismeretlen emberekkel beszélgetett, interjúkat adott és mindezt mosolyogva tette: rendkívül szimpatikus volt, semmit sem változott azokhoz az időkhöz képest, amikor még csak egy játékos volt a sok közül, amikor még nem ő volt "a” világbajnok.
– Miért lennék másmilyen? – kérdezte Schlager. – Attól, hogy májusban megnyertem a világbajnokságot, még ugyanúgy le kell mennem az edzésre és készülnöm kell a következő meccsemre. Nem gondolom, hogy én most legyőzhetetlenné váltam, igenis naponta meg kell dolgoznom azért, hogy újra és újra nyerni tudjak. Még akkor is ha tudom, hogy ez úgysem sikerülhet minden alkalommal.
– Látszólag nem viselte meg a Demetertől elszenvedett veresége…
– Nem, mert tisztában vagyok az okával. Itt nem az volt a kérdés, hogy Demeter milyen teljesítményt nyújt majd, hanem, hogy a hosszú kihagyás után én mire leszek képes. A világbajnokság után lábujjsérüléssel bajlódtam, hónapokat ki kellett hagynom, a párizsi győzelmem óta, a Világkupa után most másodszor álltam asztalhoz úgy, hogy gyakorlatilag alig-alig edzettem. Jól ismerem Demetert, tudom, mi kell ellene, most azonban az edzéskihagyás miatt egyszerűen nem tudtam megcsinálni. De természetesen ezzel nem szeretném az érdemeit kisebbíteni, mert el kell ismernem, nagyon jól játszott.
– Úgy hírlik, óriási népszerűségnek örvend Ausztriában. Nem okoz gondot a hirtelen jött népszerűség?
– Sokat és sokfelé hívnak, ez kétségtelen, de én ezt nem érzem tehernek. Az asztalitenisz nálunk nem tartozik a legnépszerűbb sportágak közé, ám az én sikerem kapcsán kezdik felfedezni. Nagyon fontos lenne, hogy minél több gyerek kezdjen el pingpongozni, és a magam módján ehhez szeretnék én is hozzájárulni. Szerencsére az osztrák sajtó is rájött, hogy a síelőkön és a focistákon kívül van itt még egy pali, akivel érdemes foglalkozni.
– Árulja el, mi a titka? Mivel lehet legyőzni a legyőzhetetlennek tartott ázsiaiakat, kínaiakat?
– Aki látta már a távolkeletiek edzéseit, az tudja, hogy azok fantasztikusak. Sokat, talán mindent tudnak az asztaliteniszről, technikailag nagyon nehéz felvenni velük a versenyt. Az európai játékosok viszont mentálisan jobbak, ezt az erényünket kell kihasználnunk. Az asztalitenisz lélektana nagyon fontos, minden mérkőzésen vannak olyan pillanatok, amikor egy mentálisan jobb játékos a maga javára fordíthatja a meccset. Ha van titok, akkor talán az lehet, hogy ezeket a pillanatokat kell kihasználni.
– Az edzője Karsai Ferenc, aki immár kilenc éve készíti fel, tud ebben segíteni?
– Maximálisan. Amióta ő dolgozik velem, gyökeresen megváltoztak az edzéseim. Alapelve, hogy nincs két egyforma játékos, ezért nem is lehet mindenkivel ugyanazt csináltatni, egyénenként külön kell foglalkozni az emberekkel. Nagyon jó a viszonyunk, szinte olyanok vagyunk, mint egy család, így az én sikerem egyben az övé is. Örülök, hogy összehozott vele a sors, mert nagyon nagy része van abban, hogy én lehettem az osztrák férfi-asztaliteniszsport első világbajnoka.