Tizennegyedszer gyülekeztek a távfutás szerelmesei Bécsben, hogy vasárnap megkezdjék ötnapos csatájukat egymással, a 352 kilométeres távval, no meg az elemekkel. Ezúttal a szervezők igazán megadták a módját a kezdésnek, hiszen az Ernst Happel-stadionban dördült el a startpisztoly. Az első két körben még csak hideg volt, az aréna szélvédett lelátóit elhagyva azonban már a jeges szembeszél is megkeserítette a futók dolgát, a viadal szabályos túlélőküzdelemmé vált.
A határnál a végül nyerô Vozár még együtt futott Chawawkóval (1) és Janickival (2) (Fotó: Árvai Károly)
A határnál a végül nyerô Vozár még együtt futott Chawawkóval (1) és Janickival (2) (Fotó: Árvai Károly)
A férficsapatok versenyében a Shalk-Szuperinfó számított a legesélyesebbnek, csakhogy a második futója, Zabari János rövidnadrágban és pólóban vágott neki a maga távjának, és szinte megfagyott menet közben a hegyek között. A Human-Soft váltóembere, Zatykó Miklós ezt kihasználva elhúzott vetélytársától, és ötperces előnnyel adta át társának a váltóbotként szolgáló rajtszámot. A nők versenyében a DHL csapata is nehézségekkel találta magát szemben. Farkas Katalin – szintén a második szakaszon – kénytelen volt átengedni az első helyet az Euro-Ment futójának, Benkó Gabriellának, de a Kovács Ida, Kiss Ágnes, Farkas Katalin, Garami Katalin, Vajda Zsuzsanna összeállítású csapat gyorsan visszavette a vezetést, és a nap folyamán már nem is engedte át másnak. Az egyéniek küzdelme a szokásoknak megfelelően alakult. Bogár János rendkívül erős tempót diktálva gyűrte a kilométereket, messze legnagyobb vetélytásai előtt haladva. Utána következett a címvédő orosz Anatolij Kruglikov, a 2000-ben és 2001-ben is győztes Vozár Attila, a tavaly három napon keresztül remeklő lengyel Jaroslaw Janicki, valamint honfitársa, Tomasz Chawawko. Vozár támadott volna, ám az edző, Tóth Sándor folyamatosan nyugalomra intette a békéscsabai futót. "Várj! – hangzott az utasítás. – Hadd fussanak előtted a többiek, utazz velük együtt, Bogárral pedig ne törődj!” Vozár fegyelmezetten betartotta a taktikai utasítást, tudta, hogy a hatszoros bajnok Bogár sokkal gyorsabb nála. Csakhogy az 1998 óta ezen a versenyen nyeretlen atléta az utóbbi években egyre többször állt meg – ha vezetett, ha nem. Erre az időszakra nem kellett sokáig várniuk az üldözőknek. Bogár előnye olykor már 11 percre rúgott már, ám fél táv után rohamosan fogyni kezdett, noha az üldözők mindössze tartották korábbi tempójukat. Bogár egyre gyakrabban gyalogolt, e sorok íróját meglátva például akkurátusan lehúzta a kesztyűjét, és megállt egy kézfogás erejéig. "Megint egy jó ok a megállásra” – mondta kesernyés mosollyal. A magyar határt ugyan még szinte egyszerre lépte át Vozár és a két lengyel, utána azonban a magyar futó támadásra szánta el magát. Az utolsó nyolc kilométeren majdnem 45 másodpercet vert Chawawkóra, az általa mégis esélyesebbnek tartott Janicki pedig több mint két és fél percet kapott tőle.