Gebrselassie államfői álma

Mert igaz ugyan, hogy valamivel több, mint egy hete Párizsban csak második lett a 10000 méter döntőjében honfitársa, Kenenisa Bekele mögött, Brüsszelben mégis megpróbálkozott saját, 1998-ban felállított világrekordjának megdöntésével. Nem is maradt el sokkal a 26:22.75 perctől: mindössze öt és fél másodperc hiányzott ahhoz, hogy 18. világcsúcsát ünnepelhesse. Gebre a nyilvánvalóan csalódást okozó futam után is emelt fővel és végtelen türelemmel válaszolgatott az őt megrohamozó zsurnalisztáknak. Pedig amint kijött a pályáról, egy a végletekig elgyötört ember vánszorgott oda a sebtében összehajigált raklaphalom mellé, hogy honfitársai hathatós segítségével átöltözzön. Spártai életmódjáról – legyen bármilyen gazdag is – legendák keringenek. Állítólag utálja az ötcsillagos szállodákat, és legszívesebben "a ruhásszekrényben lakna”. E jelenetet látva el kell fogadnunk, hogy ő már csak ilyen. De végtelen profizmusára jellemző, hogy néhány perc múltán már a világ összes tv- és rádióállomásának, valamint újságjának nyilatkozik. Mint a Nemzeti Sportnak is.
– Haile, elkísérhetem az interjúszobáig?
– Természetesen. De ha kérhetem, menjünk egy kicsit lassabban. Nekem csak az elmúlt fél órában volt nagyon sietős.
– Gratulálok, elképesztően nagyot futott.
– Most örülök is, meg nem is. Mert bár nyolcezer méterig minden nagyon jól alakult, a vége előtt öt körrel váratlanul visszaestem. De ezzel nincs vége az ostromnak. Meglátja, hamarosan világcsúcsot javítok!

Rekord tízezren és maratonin

– Érdekes, hogy bár több mint öt éve érte el tízezres rekordját, ennek megjavítása még mindig ott motoszkál a fejében!
– Tudja, az atlátikában – de szerintem az összes sportban – az embernek mindig újabb és újabb célokat kell maga elé tűznie. Ha nem látnék lehetőséget a fejlődésre, azonnal abbahagynám. Ebben az évben nagyon jól sikerült a felkészülésem, még ha a világbajnoki döntőben ki is kaptam. Az edzéseredményeim alapján biztos voltam abban, hogy képes lehetek a csúcsjavításra.
– Tízezren vagy maratoni távon várhatjuk öntől a rekordot?
– Mindkettőn – állítja nagyon határozottan, és annyira belelkesedik, hogy a lépcsőfokokat már kimondottan gyorsan veszi. Hihetetlenül gyorsan képes regenerálódni. – Meglátja, nagyon rövid időn belül mindkét távon világcsúcsot fogok javítani. Ebben biztos vagyok.
– Igen ám, de a két távon nem lehet egyszerre versenyezni, ezt ön is pontosan tudja.
– Persze, a tavalyi londoni maratoni nagy lecke volt a számomra. Utána elveszítettem a gyorsaságomat. De tanultam belőle, legközelebb csak az athéni olimpia után futok maratonit.
– Az olimpia előtt lesz még egy világverseny, a budapesti fedett pályás világbajnokság. Eljön majd hozzánk?
– Természetesen. És ez nem kötelező udvariasság a részemről. Biztosak lehetnek benne, hogy ott leszek a háromezer méter rajtjánál jövő márciusban.
– A brüsszeli hajráját látva, a végsebességével már nincs gondja.
– Szerencsére megint jól megy a vége, de ez ma már semmire sem biztosíték. Korábban is mondtam, hogy örökké nem uralkodhatok a kedvenc távomon. A fiatalok, mint Bekele, no meg a kenyaiak, mindig ott loholnak a nyakamban. Sőt, újabban van, hogy én futok mögöttük. De ez a világ rendje. Már a nálam tíz évvel fiatalabbakkal kell versenyeznem. Azért igyekszem…

Atlétika mindenekfelett

Lassan felérünk az emeleti interjúszobába, így már a többi újságíró is őt faggatja. Ô meg válaszolgat rendületlenül, bár néha elnéző mosoly kíséretében engedélyt kér tőlünk egy kis energiaszelet elmajszolására.
– Az ezúttal ön mögött másodikként célba érkező Nicholas Kemboit ismerte már korábban is?
– Fogalmam sem volt, ki ő, akinek a leheletét szinte végig a nyakamban éreztem. Csak annyit tudtam, hogy kenyai. Közöttük annyi tehetség tűnik fel évente, mint égen a csillag.
– Igaz, csakhogy szinte mindegyikük egy-két évig van a csúcson, miközben ön és általában az etiópok sokkal tovább képesek a legjobbak között maradni.
– Nézze, nálunk nincs annyi tehetség, mint náluk, ezért aztán a konkurencia is kisebb. Az ő energiáikat sokszor már az is felemészti, hogy a hazai bajnokságon az első háromban végezzenek, és így bekerüljenek a világbajnoki vagy olimpiai csapatba. Nálunk, ha valaki jó eredményeket ér el, képviselheti az országot. No, és azt sem szabad elfelejteni, hogy nálunk a nagy világversenyek előtt egy hónapig senki sem szerepelhet pénzdíjas versenyeken. Párizs előtt is mindenki hazament edzőtáborozni – Derartu Tulut és engem kivéve. Meg is lett az eredménye, hiszen remekül szerepelt a csapat.
– Ön és Tulu viszont nem nyert.
– Ez is a szövetség politikáját látszik igazolni. A kenyaiak összevissza versenyeztek mindenfelé. Korábban ők is központi edzőtáborokban készültek a világversenyekre. Akkoriban remek eredményeket értek el, most viszont… No, de ez már legyen az ő problémájuk.
– Mit szól Bernard Lagat eltiltásához?
– Sajnos ez már nem csak az ő gondja. Nem is csak a kenyaiaké. Ez az egész atlétika nagy baja. Ô azon kivételek közé tartozik, aki sokáig ott volt a tűz közelében, erre tessék, megbukott. Az ilyen esetek rettenetesen sokat ártanak a sportágnak. Az emberek nem bíznak bennünk, elfordulnak tőlünk. Ön is láthatta, milyen remek hangulat volt a brüsszeli versenyen. Ám ha csalódnak bennünk, a stadionokat nem lehet többé megtölteni, az pedig egyet jelent a sportág halálával. Most, hogy beválasztottak a nemzetközi szövetség tanácsába a sportolói bizottság tagjaként, minden erőmmel azon leszek, hogy ezt a folyamatot valahogyan megállítsuk.
– Hallani arról is, hogy nem elégedett ennyivel, és politikai pályára akar lépni.
– Így van. De ez nem holnap lesz. Nekem még hosszú évekre megvannak a terveim az atlétikával kapcsolatban. De úgy tíz év múlva visszatérhetünk erre a kérdésre.

Pártok nélküli politikus

– De mégis, milyen pozíciót szeretne betölteni, és főként milyen párt színeiben?
– Sohasem szeretnék egyetlen pártnak sem tagja lenni. Én nem miniszterelnök, hanem államfő szeretnék lenni. És nagyon úgy tűnik, hogy az emberek is ezt akarják. Ezt a pozíciót kívülállóként is be lehet tölteni.
– Nem fél attól, hogy a politika megváltoztatja?
– Egyáltalán nem. Én – és ezt önök tudják igazolni – nem sokat változtam az évek során, bármit is értem el a sportpályafutásom alatt. Miért változnék meg, csak mert mondjuk én vagyok Etiópia elnöke? És a másik nagy előnyöm a politikusokkal szemben, hogy mint minden sportoló, én is nagyon közvetlen tudok lenni az emberekkel. A nép persze mindig elégedetlenkedik, hiszen a dolgok sohasem mennek tökéletesen. De azt gondolom, hogy rendkívül sokat tudnék tenni Etiópia felemelkedéséért. És talán elhiszik nekem azt is, hogy nem az anyagiak miatt vágyom erre a pozícióra, és azt sem gondolom, hogy híresebb és ismertebb leszek általa, mint most vagyok.
– Igen ám, de több rendkívül sikeres sportoló belebukott már a politikába. Gondoljon csak Pelére vagy Sebastian Coe-ra! Az ő esetük intő példa lehet.
– Mint már mondtam, az embernek lehetőség szerint távol kell tartania magát a politikai pártoktól. Az előbb említett, valóban rendkívüli sportemberek, úgy tudom, ezt nem tették meg. Nagyon bízom abban, hogy én inkább olyan elnök leszek, mint Nelson Mandela, akit az egész világon mindenhol megsüvegelnek. De még egyszer mondom, még hosszú ideig szeretnék a futásnak élni, mert ez szerzi számomra a legnagyobb örömöt. És bizony igyekeznem kell, ha azt akarom, hogy tízezren még a saját rekordomat dönthessem meg. Hiszen mint láthatták, a kenyaiak ott vannak a nyomomban, és Kenenisa Bekele is egyre erősebb. Könnyen lehet, hogy rövidesen az övé lesz nemcsak a táv világbajnoki címe, hanem még a világcsúcsa is. Úgyhogy nincs mese, nemsokára megint meg kell próbálkoznom a csúcsdöntéssel.