Párizs megér egy misét

– Most boldog vagy mérges?– Hát nem vagyok boldog, bár a második helyem valamelyest kárpótol azért a bizonyos tizenöt másodpercért – sóhajtott nagyot Staicu.– Mikor tudta meg, hogy a táv jelentős részén macskaköves az út?– Akkor, amikor már késő volt. Eredetileg Los Angelesben álltam volna rajthoz, de az nem jött össze, így egy másik verseny után kellett néznem. A nagy maratonik mezőnyébe rendkívül nehéz bekerülni, így annak is örültem, hogy Rómában fogadtak. Sőt, nagyon kedvesek voltak velem. Odafigyeltek rám, ha volt valami kérésem, azonnal teljesítették. Jól éreztem magam az Örök Városban, és ez annak ellenére is igaz, hogy a nehéz terep miatt most szinte nincs is ép bőr a talpamon. De már az indulásnál tudtam, mire számíthatok, hiszen a korábbi világcsúcstartó Tegla Loroupe-nak is csak 2:32:00 órás maratonija van Rómában. Nem véletlenül…– A magyar szövetségben azt mondták, valamikor a nyár folyamán még jó lenne, ha futna egy félmaratonit, hogy bebizonyítsa, stabil a formája. Majd ezek után indulhatna a párizsi vb-n.– Még semmi sem végleges, a tárgyalások folynak. Korábban arról volt szó, hogy a decemberi, 2:29:59-es milánói maratonim után fussak még egyet, amelyen bebizonyítom, hogy jó formában vagyok. Úgy gondolom, ennek a kérésnek eleget tettem. Én magaslaton szeretnék a vébére készülni, semmi értelmét nem látom annak, hogy onnan lejöjjek csak egy futás kedvéért. A nemzetközi versenyek szervezői általában stabil futónak tartanak, évről évre visszahívnak. Nagyon jó lenne, ha ezt a bizalmat a magyar szövetség részéről is érezném. Mert Párizs helyett elmehetek máshová is futni, ahol komoly pénzt kereshetek. Én csak Magyarországot szeretném képviselni, méghozzá méltó módon. Remélem, azért lesz rá lehetőségem.