Gál már Cottbusra hangol

– Hogy van Marian Dragulescu?
– Jobban. Már vasárnap este, a versenyt követően odamentem hozzá, és jobbulást kívántam neki. Akkor azt mondta, hogy nincs nagy baj, csak a selejtező során egy kicsit megnyomta a bokáját, de három-négy nap, és újra a régi lesz – mondta Gál Róbert, aki tartalékként a román versenyző viszszalépését követően tudott elindulni a párizsi Világkupa ugrásdöntőjében, ahol a második helyet szerezte meg.
– Minek köszönheti a második helyét?
– Elsősorban a szerencsének, mert ugyebár ritkán fordul elő ilyen visszalépés. Másrészt pedig annak, hogy a hirtelen adódott lehetőség nem zavart össze, és bár fejben és fizikailag sem készültem fel erre a döntőre, igazából le tudtam szűrni, hogy mi kell ehhez a sikerhez.
– Vagyis taktikázott.
– Igen. Mivel láttam, hogy előttem nagyon sok rontás volt, úgy gondoltam, biztonsági ugrásokra kell törekednem. Ioan Suciut nem tudtam volna megverni, de a duplacsavar elegendő volt ehhez az eredményhez. Mivel ez volt az idény első versenye, nem lehetett tudni, ki milyen állapotban van. Én is voltam már jobb formában, de a vállsérülésem, no és az, hogy nyakig benne vagyunk a világbajnoki felkészülésben, egyelőre ilyen teljesítményt tud kihozni belőlem.
– Azért ez nem rossz.
– Nem, egyáltalán nem. A verseny után fülig ért a szám, mert igazából nem is álmodoztam ilyen eredményről. Sőt, szombaton a selejtező után kifejezetten szomorú voltam, hogy nem sikerült bejutnom a fináléba.
– A párizsi eredmény tükrében hogyan készül az e hét végi cottbusi Világkupára?
– Lelkesen. Jó lenne, ha Cottbusban és azt követően Szalonikiben is sikerülne bejutnom a fináléba. És ahogy a párizsi eredményem is mutatja, a döntőben már bármi megtörténhet…