Kényszerpihenő Budapesten

– Volt már ilyen hosszú kihagyása a pályafutása során?
– Nem. Egyszer eltört a kulcscsontom, de nem kellett távol maradnom egy viadalról sem – válaszolt kérdésünkre a Tour de France első magyar indulója, Bodrogi László, aki a Katari körversenyen ért sérülése után tért haza egyhetes gyógykezelésre.
– Kikérőt kellett írnia, hogy itthon ápolhassák?
– Dehogy! Telefonon megbeszéltem a csapat vezetőivel, hogy apu itthon a Dolofiziomed Centerben jó lehetőséget talált a kezelésre, mivel ez elősegítheti a gyógyulásomat, természetesen nem mondtak rá nemet. Elvégre ez az ő érdekük is. Egyébként nemrég beszéltem a csapatorvosunkkal is, amikor visszatérek, Belgiumban egy specialistával is megvizsgáltatnak, aki hasonló kerékpáros-sérülésekkel foglalkozik.
– Vagyis nem azért volt szükség a hazatérésre, mert a magyar egészségügy kedvezőbb helyzetben van, mint a francia.
–Persze, hogy nem erről van szó. A legfontosabb az, hogy így apu is figyelemmel kísérheti a gyógyulásomat, mágneses rezonanciás felvételeket készített a sérülés után és most is, ezek alapján pedig kijelenthető, hogy sokat javult az állapotom.
– Nem fájdalmasak a kezelések?
– Egyáltalán nem, de a gyógytorna után többnyire izomlázam van.
– Egyébként hogyan tudta megütni a szeméremcsontját?
– Azt hiszem, hogy egyáltalán nem ütöttem meg, a kerékpárosnadrágomon legalábbis semmilyen nyoma sem volt ennek. Inkább az történhetett, hogy amikor a bukásnál leestem a kerékpárról, a lábam természetellenes irányban rándulhatott meg, s mivel a szeméremcsonton tapad le néhány izom, ez a mozdulat ránthatott rajta akkorát, ami töréshez vezetett.
– Jól bírja a tétlenséget?
– Két hétig még úgy-ahogy elment, de most már nem érzem túl jól magam, nagyon hiányzik a kerékpározás.
– Így legalább volt alkalma hazatérni. Mikor volt itthon legutóbb ilyen hosszú ideig?
– Tavaly nyáron, a bajnokságok idején.
– Bizonyára sokan megállítják néhány szóra, mi az, amit a legtöbbször megkérdeznek?
– Elsősorban a sérülésemről, az állapotomról és a visszatérésem időpontjáról érdeklődnek. A válaszom pedig mindig ugyanaz, remélem, hogy már a jövő hét végén elkezdhetem az edzéseket, s utána két-három héten belül újra versenyezhetek. Természetesen addig a tavaszi és nyári versenyprogramomról sem tudok sokat, hiszen minden a visszatérésem időpontjától függ majd.

– Kik azok, akiket ilyenkor feltétlenül felkeres?
– A szüleimet és a nagyszüleimet. Barátaim már nem nagyon vannak Magyarországon, hiszen már hosszú ideje nem itt élek. Idestova hét éve…
– Azért azt egy hét alatt is érezheti, hogy egyre többen szorítanak önért Magyarországon is.
– Érzem én, sokfelé hallom, hogy ismernek, hogy összekapcsolják a nevem a Tour de France-szal, az interneten is rengeteg az érdeklődő, de azt nem tudom felmérni, hogy mennyien szurkolnak nekem. Ennek bizonyára az a legfőbb oka, hogy tényleg keveset vagyok itt.
– Árulja már el, nagy a változás hét év alatt?
– Nagyon nagy. Mindenfelé bevásárlóközpontok nőttek ki a semmiből, az emberek sokkal feszültebbek, s valahogy mintha többen lennének az utcákon, mint régen. Ami leginkább szembetűnő: mindenki ideges, mindenki rohan, az utak szörnyű állapotban vannak, közlekedni nagyon nehezen lehet.
– Össze lehet hasonlítani a külföldi otthonaival?
– Egy ideig éltem Észak-Olaszországban, Milánó környékén, a közlekedési viszonyokat vagy a zsúfoltságot esetleg össze lehet hasonlítani, de az emberek jóval derűsebbek arrafelé. Eltekintve az autósoktól, akik rendszerint ott is idegesek. Franciaországban viszont sokkal nyugodtabbak a körülmények.
– A hírek szerint egy kis településen vásárolt magának házat.
– Ney egy másfél kilométer hosszú falu, Genftől kilencven kilométerre, a Jura hegységben, ötszázötven méterrel a tengerszint felett. Ideális hely az edzések szempontjából is, hiszen felfelé és lefelé is találok utakat, de az igazat megvallva, a hosszú emelkedők hiányoznak. A közelben legfeljebb nyolc-tíz kilométeres nehéz emelkedőket találok.
– Könnyen befogadták a helyiek?
– Ezzel nem volt gond, tudták, hogy indulok majd a Touron, úgyhogy nagy érdeklődéssel fogadtak. Egyébként is nagyon barátságosak a falubeliek.
– Az idei Tour de France érinti majd azt a vidéket is?
– Körülbelül százötven kilométernyire lesz Neytől az útvonal legközelebbi pontja, de a szomszédok már megígérték, hogy mindenképpen ott lesznek az út mellett, és szorítanak értem.
– Tavaly megnyerte a Párizs–Nizza prológját a francia fővárosban, és a legendás sárga trikó szinte tökéletes mását is felhúzhatta. Ebben az évben a százéves Tour de France rajtja is Párizsban lesz…
– És elég nagy dobás lenne, ha a Touron is felvehetném ezt a sárga trikót, az ugyanis azt jelentené, hogy megnyertem a jubiláló verseny prológját. Nem titok, hogy erre készülök.
– A sérülése nem húzhatja keresztül a számításait?
– Bízom benne, hogy nem. Egyébként önnek sem tudok mást mondani, remélem, hogy már a jövő hét végén elkezdhetem az edzéseket.

SztárChat Bodrogi Lászlóval