Kis és Palik ünnepelt a célban

Volt, aki kifejezetten a verseny miatt utazott Egyiptomba, mások a nyaralásuk egy napját áldozták erre. És talán nem is tudták, mekkora örömet szereznek a puszta jelenlétükkel.
Ezek a fiúk – a Kis Sándor, Czeglédi Péter és a Palik László, Darázsi Gábor páros –, akik majdnem három héten át küzdöttek a különböző terepviszonyokkal, és túl voltak 8552 kilométeren, már nagyon várták, hogy magyar hangokat halljanak. És nagyon megérdemelték az ünneplést, ugyanis a világ legnehezebb terepraliversenyén értek célba.
A negyedszázados jubileumát ünneplő Dakar-ralin, amely vasárnap befejeződött. Igaz, a zárónap már csak afféle ráadás volt, a 34 kilométeres szelektív szakasz inkább volt alkalmas arra, hogy a mezőny megmutassa magát a szépszámú közönségnek, mint arra, hogy bárki is előrébb kerüljön az összetettben.

Felére csökkent a mezőny

De őszintén szólva, a pozícióharc és a szakaszgyőzelem ezúttal senkinek sem volt fontos. Csak túl akartak lenni rajta, csak pihenni akartak a sátorban alvás és a hajnali ébredések után, csak egy jó hosszú, meleg fürdőre vágytak. Legalábbis a mezőnynek az a része, amely talpon maradt a végére, vagyis 98 motoros (165 indulóból), 61 autós páros (128) és 27 kamionos legénység (49).
"Megígértem, hogy itt leszek – mosolygott Kis Sándor. – Nagyon jó érzés volt áthaladni a céldobogón, mert bizony ennek a versenynek voltak izgalmas és félelmetes pillanatai is. A csapatunk nagyszerűen oldotta meg a feladatát, volt, hogy napokig nem aludtak a fiúk, de az autó reggelre mindig menetkész állapotban volt. Néhány szakaszon kifejezetten gyorsan tudtunk autózni, de sajnos a tizennyolc órás büntetés miatt nem volt esélyünk az összetettbeli jó eredményre.”
Érdekesség, hogy az autókrosszban nyolc bajnoki címet gyűjtő Kis Sándor, csakúgy mint Palik László, alig több mint egy éve került bele a terepralisportba. Ennek ellenére a 2000-ben célba érő Szalay Balázson kívül egyedül nekik sikerült teljesíteni a sivatagi show távját.
Az ismert tévékommentátor bevallotta, egyelőre nem is nagyon tudja felfogni, hogy mi történik vele. Nem érti, hogyan történhetett, hogy büntetés nélkül és egyetlen ellenőrzőpont kihagyása nélkül megúszta a Dakart.
"Egy évvel ezelőtt is ott voltam a célban, és nagyon fájt a szívem – kezdte Palik László. – Most újra itt vagyok, és azt hiszem, sohasem voltam még ennyire boldog. Talán csak akkor, amikor a kislányom megszületett. Nem tudom, hogy megérdem-lem-e egyáltalán, de tény, hogy ezúttal átengedett a sivatag, és ez igazán felemelő érzés. És akkor arról még nem is beszéltem, milyen sokat jelentett nekem, hogy ennyi magyar volt a pálya szélén, és hogy mind szurkoltak, gratuláltak.”

Lóra cserélték a lóerőket

Azt mondják, a Dakaron mindenki győztes, aki célba ér, de azért az a legnagyobb sztár, aki megnyeri a versenyt.
Richard Sainct őszintén szólva nem az a sztártípus. Inkább csöndes, viszszafogott fiúnak mondaná az, aki nem látta még motorozni. Mert bizony a KTM-jén nagyon is virtuóz, úgy száguld vele, mintha ezer ördög kergetné. De arra mindig figyel, hogy ne kockáztasson túl sokat. Valószínűleg ez a megfontoltság a sikerének titka. A 32 éves francia versenyző tavaly az összes versenyt megnyerte, amin elindult, ő lett a Világkupa győztese, úgyhogy igazán jó előjelekkel várhatta a Dakart. Miközben a legfőbb ellenfelei sorra elvéreztek, neki szinte semmi gondja sem volt, így 1999 és 2000 után a harmadik Dakar-diadalát ünnepelhette Sarm el-Seikben.
A dobogóra két csapattársa, Cyril Despres és a tavalyi első helyezett, Fabrizio Meoni kísérte el, ahonnan aztán együtt nézték végig a helyiek izgalmas lovasbemutatóját. Utóbb ők hárman is lóra cserélték a lóerőket, igaz, Meoninak volt egy kis gondja, mivel az ő paciján volt nyereg, és abban az akrobata ült, úgyhogy ő hátrébb csúszott. Így esett, hogy a félelmet nem nagyon ismerő olasz két kézzel kapaszkodott az egyiptomi lovasba, és nagy megkönnyebbülést érzett, amikor leszállhatott.
Despres viszont nagyon is elemében volt, fél térdre ereszkedett a ló hátán, tisztelgett a fotósoknak, és ha nem állítják meg, talán el is vágtat, ehelyett azonban inkább az enyhén megszeppent Sainct-et ijesztgette.

Fortuna szeszélye

Az autósok menetét stílszerűen ókori hangulatú kocsiverseny zárta, ám a legnagyobb látványosságot mégsem ez jelentette, hanem az a három Mitsubishi, amely felsorakozott a dobogón. Először a harmadik helyezett Stéphane Peterhansel érkezett, aki két nappal ezelőttig még a verseny legfőbb esélyese volt. Az első szelektív szakasztól kezdve vezetett, ám szombaton egy szikla rommá törte az egyik kerekét és vele együtt a felfüggesztést is. A motorral korábban hatszor nyerő francia tehát elveszítette győzelmi esélyét. Sőt, dobogóra sem állhatott volna, ha szombaton este a versenybíróság nem sújtja tízórás büntetéssel Miki Biasiont. A korábbi kétszeres ralivilágbajnok megnyerte az utolsó előtti szelektívet, ám amikor este az összekötő szakasz végén megérkezett a dobogóra, lefelé már nem akart elindulni az autója. Bedöglött a váltó, amelyet muszáj volt megcsinálni, viszont a dobogó után tiltott zóna következett – ezért kapott Biasion büntetést.
Peterhansel lett tehát a harmadik, Jean-Pierre Fontenay pedig a második a régebbi típusú Pajeróval. A francia versenyző örült az ezüstnek, de jobban szerette volna, ha csatában szerzi meg, nem pedig így, a honfitársa balszerencséje árán.
És akkor felgurult a céldobogóra a harmadik Pajero. A benne ülő férfinak fülig ért a szája, mint mindig, és zavarban volt, mint mindig, ha nyilatkoznia kell. "Nagyon boldog vagyok, hogy meg tudtam védeni a címemet – mondta hajlongások közepette Maszuoka Hirosi. – A viadal elején remek csatákat vívtunk Peterhansellel, de az utolsó héten már visszafogottan autóztam. Az egyetlen esélyem az volt, ha hibázik, vagy ha elromlik az autója. Sajnálom őt, de biztos vagyok benne, hogy csatázunk mi még egymással!”
Maszuoka tehát a tavalyi viadal után az idén újra nyerni tudott, s ez egyben a Mitsubishi nyolcadik Dakar-győzelmét is jelentette.
No meg egy izgalmas, fárasztó, hosszú és nagyon nehéz verseny végét.