Varázspálca nélkül vár a hívásra

Egy évvel ezelőtt, a téli felkészülés kezdetén történt, hogy az olimpiai válogatotthoz került Róth Antal helyett Tóth Bálint lett a PMFC szakvezetője. A pécsiek ekkor a negyedik helyen álltak az NB I B-s bajnokság Nyugati-csoportjában, mégis bíztak abban, hogy a tavaszi idény végén újra élvonalbeli együttes lesznek. Ám a remények nem váltak valóra, a piros-feketék az aranyérmes Siófoktól tíz ponttal lemaradva csak az ötödik helyen zártak, ráadásul ekkor már réges-rég nem Tóth Bálint felelt a szakmai munkáért. Számára a búcsút a pécsi kispadtól az idény hetedik meccse jelentette, amikor is a tréner korábbi együttese, a Lombard 3–0-ra legyőzte a Pécset. Az összecsapás és a szerződésbontás óta majd kilenc hónap telt el, ám a szakember nem tagadja: az a bizonyos tatabányai mérkőzés, a rövid pécsi edzősködéssel együtt, mély nyomokat hagyott benne.– Emlékszik még arra a nyilatkozatra, amit edzőként utoljára adott bajnoki találkozó után?– Szó szerint talán nem sikerülne felidéznem, de azt tudom, mit akartam mondani a Tatabányán elveszített kilencven percet követően– felelte Tóth Bálint. – Személy szerint engem nagyon bántott, ahogy alulmaradtunk, ugyanakkor azt is hozzátettem, nem biztos, hogy a futballisták hasonlóan éreznek.– Engedje meg, hogy idézzem önt: "Nagyon szégyellem magam, nem vagyok meggyőződve arról, hogy a játékosaim is ugyanígy vélekednek.” Aztán két nappal később, közös megegyezéssel, szerződést bontott a klubbal…–Valóban szégyenletesen teljesítettek a pályán lévők, ám azt tudni kell, hogy az az összecsapás egy folyamat lezárása volt. Abba a három hónapba, amit Pécsett töltöttem, szinte belebetegedtem. Azt az időszakot az ellenségeimnek sem kívánom. De ne gondolja, hogy haragban voltam az egész világgal. Az igaz, hogy az egyik meghatározó futballistával akadtak gondjaim, ám nem olyanok, amiket ne lehetett volna orvosolni. Az egyik vezetővel viszont komoly problémáim voltak, a kettőnk közötti rossz viszonynak főszerepe volt az idő előtti szerződésbontásban. – Miként éli azt meg, hogy az a Pécs, amely önnel nem igazán alkotott maradandót, most magabiztosan vezeti az NB I B-s bajnokságot, és a feljutás első számú esélyesének számít?– Nézze, annak, hogy akkor miért maradtak el a remélt eredmények, hosszasan lehetne sorolni az okait. Talán elég, ha egyet említek: az a Siófok, amely végül megnyerte a bajnokságot, a téli felkészülés során tizenkét labdarúgót igazolt, míg mi mindössze kettőt… Ettől függetlenül örülök a pécsi sikereknek, és azt gondolom, a szerepvállalásommal valamit én is hozzátettem ezekhez az eredményekhez. Ha csak annyit sikerült elérnem, hogy némileg háttérbe került az az ember, akivel konfliktusba kerültem, akkor már segítettem az utánam következőknek.– Állás nélküli edzőként mivel telnek a napjai?– Amióta eljöttem Pécsről, rend és nyugalom van körülöttem. Járom a pályákat, az NB III-as ESMTK– Pénzügyőr találkozót éppúgy szívesen megnézem, mint az élvonal valamelyik csúcsrangadóját. Igyekszem edzői szemmel, és nem szurkolóként figyelni ezeket a mérkőzéseket, hogy egyszer majd hasznosíthassam a látottakat.– Most, amikor egyik edzőváltás követi a másikat, nem bántja, hogy a neve nem vetődik fel a jelöltek között?– Azért, mert az újságok nem írnak arról, hogy a jelöltek között lennék, olykor rám is gondolnak a különböző klubok illetékesei. Ugyanakkor őszintén remélem: rövidesen lejár azoknak a kollégáknak a kora, akik varázspálcáról mesélnek, amikor a vezetőkkel tárgyalnak. Nekem soha sem volt erősségem a mesemondás…– Köztudomású, hogy ezer szállal kötődik a Vasashoz. Aligha tévedek, ha azt mondom, szomorúsággal tölti el mindaz, ami mostanság Angyalföldön történik…– Sokat beszélgetek egykori futballistákkal, a piros-kékekhez kötődő szakemberekkel, és kivétel nélkül valamennyien nehezen éljük meg az eseményeket. Az egészben az a legborzasztóbb, hogy nincs lehetőségem, lehetőségünk a változtatásra.– Egyre távolabbi emléknek tűnik a pécsi szerepvállalása. S a nyáron már négy éve lesz annak is, hogy az akkor második ligás Lombard FC Tatabányát a Magyar Kupa döntőjéig vezette. Lát reális esélyt arra, hogy a közeljövőben kispadhoz jusson?– Azzal mindenki tisztában van, hogy Magyarországon igencsak nehéz olyan csapatot találni, ahol garantálni tudják a jó szerepléshez szükséges feltételeket. Eddig is vonzottam azokat a munkákat, ahol szinte a semmiből kellett valamit felépíteni, és azt hiszem, ezután sem egy működő mechanizmushoz kell majd önmagam adnom. Mindez nem azt jelenti, hogy olyan klubnál már nem vállalnék állást, ahol gondok vannak, ám egyedül nem akarok hadakozni a világgal. Ha nem érzem, hogy a vezetők mögöttem állnak, akkor nincs miről beszélni…