Szalay motorja megadta magát

Az első nap még nem túl megterhelő a mezőny számára – a szervezők csak egy huszonöt kilométeres szakaszt jelöltek ki speciálisnak, a többi 438-at összekötő szakaszként teljesítette a mezőny.
Pontosabban a mezőnynek az a része, amely még versenyben volt. Jó néhányan búcsúztak idő előtt – egy súlyos sérülés is történt, a spanyol Mochales kettős kéztörést szenvedett –, és sajnos valószínűleg két magyar páros is közöttük volt.
Pedig ha valakinek, akkor Szalay Balázsnak és Laklóth Aladárnak volt esélye arra, hogy teljesítse a jubileumi sivatagi show távját. A mérnökembernek ez már az ötödik Dakarja – ráadásul az idén Laklóthtal közösen megnyerték az egyhetes Fáraó-ralit –, most azonban nem adatott meg neki, hogy bizonyítsa, milyen jól vezet a dűnék között.
Az egész Európában kezdődött, amikor a második szakaszon elkezdett forrni a hűtővíz, és Szalay kénytelen volt 170 fokos olajjal teljesíteni a távot. A kompra való felszálláskor úgy tűnt, megoldódik a probléma, mert a hengerfejet egy castellóni műhelyben megköszörültették, ám végül kiderült: nagyobb a baj, mint gondolták. Pedig reggel, a tuniszi kikötőben még nagyon bizakodóak voltak.
"Castellónban olyan reménytelennek tűnt minden, de aztán megesztergálták a hengerfejet, és újra feléledt a remény – mondta Laklóth. – A helyiek segítőkészségére jellemző, hogy Castellónban egy civil beült az autójába, és elvezetett minket Valenciáig, hogy biztosan odaérjünk.”
Szóval a hajóról leszállván a csapat munkához látott, ám hiábavaló volt a fáradozás – a motor ugyanúgy melegedett. Nem volt más hátra, fel kellett adni a harcot. "Az autót visszavittük a kompra, Aladár hazament vele, én pedig itt maradtam – így Szalay. – Nem maradt más, vezetem a szervizautót, a kamionunk ugyanis továbbra is versenyben van. Nagyon csalódott vagyok, de el kell fogadnom, hogy ez is a verseny, a kiesés is benne van a pakliban.”
Sajnos ezt Liszi Lászlónak és Rack Györgynek is be kellett látnia. Pedig a rutinos navigátor reggel még nagyon optimista volt – a törött lengőkart meghegesztették, és volt rá esély, hogy kibírja az esti szervizig. Nos, ha a páros a gyorsasági célját nem is érte el időben a páros – útközben technikai gondjaik adódtak –, sikerült "összetákolni” a kocsit, így ha lapzártánk után elérték a tábort, akkor jelentős időbüntetéssel ugyan, de a duó folytathatja a versenyt.
Nos, amint azt a fenti példák mutatják, a technika ördöge valóban nagy úr, ezért aztán Kis Sándor és Czeglédi Péter igazán szerencsésnek mondhatja magát amiatt, hogy őket eddig megkímélte.
És ez még nem minden. A korábbi nyolcszoros autókrosszbajnok úgy vezet, mint az álom – mindennap egy kicsit előrébb végez a szelektív szakaszon. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezek a kemény pályák nagyon fekszenek Kis vezetési stílusának, hiszen a "vasszöcskében” eltöltött majdnem két évtized alatt tökéletesen megtanulta a kemény talajú pályák minden előnyét és buktatóját. Márpedig a vasárnapi szelektív szakasz pontosan ilyen volt. Rázós, keréknyomoktól szabdalt, kemény talajú. Nem meglepő tehát (pontosabban egy ilyen erős mezőnyben nagyon is örömteli meglepetés), hogy Kis vasárnap a 26. helyen tudott célba érni, és ezzel az összetettben felzárkózott a 23. pozícióba.
Ugyancsak remekül szerepelt Benyó Miklós és Maurer Péter – a magyar bajnok páros kamatoztatta a terepraliban szerzett tapasztalatait, és a szériamotorral felszerelt dízel Terracant a 37. pozícióban terelte célba. (Ez egyben a kategória kilencedik (!) helyét jelentette számára.)
Egy kicsit hátrébb Jakab Tamás és Fenesi József is megbízhatóan célba vitte a Chevroletet. A pénteki, tengerparti szelektív szakaszon elszenvedett defekt a jelek szerint nem hagyott nyomot a kocsin, amely az első afrikai szakaszon is megbízhatóan célba vitte a gazdáját.
Palik László és Darázsi Gábor egyáltalán nem rohant. A sofőr saját bevallása szerint szép nyugodtan, afféle "nyugdíjas, városnézős” tempóban hajtott végig a 25 kilométeres szakaszon. A neheze ugyanis még mindig hátravan, és a dűnék között tökéletes autóra lesz szükségük. Nos, a Toyotájuk továbbra is hibátlan, eddig összesen addig kellett vele foglalkozni, amíg lemosták róla az út porát.
És akkor az élmezőnyről.
A motorosoknál a spanyolok nagy kedvence, Joan Roma végzett az élen. A Nani becenévre hallgató pilóta elmondta: a lassú, koszos pályán nem volt könynyű irányítani a kéthengeres KTM-jét, rengeteg irányváltásra kényszerült. Mögötte hatalmas meglepetésre a brazil De Azevedo érkezett, akinek ez az első jelentős eredménye. A brazilok már tizenhat éve szerepelnek a Dakar-ralin, de ilyen jó eredményük még sohasem volt korábban. Negatív szenzáció, hogy a tavalyi ezüstérmes Alfie Cox csak a tizenhatodik helyen zárta a napot – a dél-afrikai így visszaesett az összetett negyedik helyre. A viadal egyik legnagyobb favoritja, a címvédő Fabrizio Meoni hatodikként érkezett, de ez abszolút nem zavarja, azt mondja, az ő versenye csak hétfőn kezdődik.
A verseny történetének első magyar motorosa, Szilvási Péter gond nélkül vészelte át a hajóutat, a szelektív szakaszt is teljesítette, bár őszintén szólva már ő is az igazi sivatagos részeket várja.
Az autósoknál Stéphane Peterhansel a második szakaszgyőzelmét aratta az új Mitsubishi Pajeróval, bizonyítva annak versenyképességét. Pedig a francia pilóta saját bevallása szerint még hibázott is a szakaszon, így is sikerült azonban megelőznie a második helyen érkező, egykori N-csoportos ralivilágbajnokot, a belga De Meviust.
A harmadik dobogós pozícióban a finn veterán, Ari Vatanen érkezett, aki annak ellenére volt képes ilyen remek időeredményre, hogy új szemüveget használt, amellyel egy kicsit furcsák voltak számára a távolságok. Rossz hír, hogy a két évvel ezelőtti győztes Jutta Kleinschmidt defektet kapott a harmadik kilométernél, úgyhogy a célba már három keréken érkezett. A német hölgynek ez a tizenharmadik Dakarja, és úgy tűnik, ez nem hoz neki szerencsét, hiszen a viadal elejétől kezdve gondjai vannak.
És a neheze még csak ezután következik…