Zöld ünnep a csúszkálás után

Igen, igen, újfent a Bozsik-stadion sokszor szapult gyepszőnyegét – jelen esetben annak helyét – kell szóba hozni. Hiszen az eső áztatta "pálya” alkalmatlan volt mindennemű sporttevékenységre. Bár az FTC kapusa, Szűcs Lajos szerint egykori klubjánál, a német Kaiserslauternnél negyedennyire mély talajon már nem játszottak volna, Hanacsek Attila játékvezető kivezényelte a hidegbe a feleket.
Látványos játékot általában hiába vár a néző, most valódi futballra remény sem lehetett. De a játékosok becsületére legyen mondva, valamennyien csúsztak-másztak, küzdöttek.
Ezzel együtt véglegessé vált: a Kispest-Honvéd az utolsó helyen várja majd a tavaszt. Az is egyre biztosabbnak tűnik, hogy az új szezon kezdetén már nem Szurgent Lajos, hanem valaki más, a hírek szerint a horvát származású Marijan Vlak lesz a piros-feketék vezetőedzője. Ám a váltásról konkrétan még nem esett szó, de azt tegyük hozzá gyorsan, hogy Szurgent Lajosra az ősz végéig, azaz a péntek esti találkozó utolsó percéig bízták a csapatot.
– Az ön leváltásáról szóló pletykákat egyre több helyről hallani. Foglalkozik-e ezekkel?
– Természetesen én is hallottam ezeket, de nem kell velük sokat törődni – mondta Szurgent Lajos. – Eljön majd az ideje annak, amikor leülök a klub vezetőivel, és megbeszéljük a jövőt. Gondolom, majd elmondják, mik a terveik. Természetesen arra is felkészültem, hogy nekem kell kialakítani a téli programot, és kikérik a véleményemet arról, hogy hol kell megerősíteni a csapatot.
– Ha jók az információink, akkor öntől különösebb következmények nélkül elbúcsúzhatnak, hiszen csak az őszi szezon végéig szólt a megbízatása.
– Igen, ez így van, amikor felkértek vezetőedzőnek, ebben maradtunk.
– És ha a kispesti vezetők nem önnel képzelik el a jövőt, mihez kezd majd?
– Nézze, engem pályaedzőnek szerződtettek, és ez a kontraktus érvényben van. Számomra nagyon fontos a Kispest, összenőttem ezzel a klubbal. Minden képzettségem megvan ahhoz, hogy a továbbiakban is segítsem az egyesületet, és ha erre igényt tartanak, nagyon szívesen leszek a továbbiakban is pályaedző. De minden feladatot elvállalok, mert nekem tényleg a Kispest sikere a legfontosabb.
– Abból ősszel nem volt sok… Hogyan értékeli a szezont?
– Az irányításom alatt lejátszott találkozókról azt gondolom, nem kell elmarasztalnom egyetlenegy játékosomat sem. Gondoljuk csak végig: legyőztük azt a Siófokot idegenben, amely nem nagyon kapott ki saját pályáján. Vagy említhetném a Békéscsaba elleni sikert, amelyre ugyancsak büszkék lehetünk, mert a lila-fehérek előtte legyőzték a bajnok Zalaegerszeget és az Üllői úton a Ferencváros vendégeként is szereztek három pontot. Sopronban nem sikerült győznünk, ziccereket hibáztunk, úgy pedig nehéz sikeresnek lenni. Abból a szempontból is elégedett vagyok, hogy a fiatalok nem vallottak szégyent, többségük jól játszott.

– Említette a Sopron elleni találkozót, amellyel kapcsolatban érdekes hírek kerültek napvilágra. A jól értesültek úgy tudják, néhány játékos a tippmixen saját csapata vereségére fogadott.
– Ugyan már, ne vicceljen! Azon a meccsen jól játszottunk, mint említettem, helyzeteink is voltak. Ezen kívül a játékvezető befújt ellenünk két tizenegyest, szerintem komolytalan az egész pletyka. Nem is kell vele foglalkozni.
Néhány lépéssel arrébb Garami József, a Ferencváros szakmai igazgatója telefonnal a kezében lépett ki a vendégcsapat számára fenntartott öltözőből.
– Esetleg máris gratulációkat fogadott?
– A feleségemet hívtam, ő ugyanis nagyon izgul a meccseken, ezért aztán nem is mindig tudja végignézni azokat – mondta Garami József.
– Izgalomban amiatt bővelkedhetett ez a találkozó, mert ilyen körülmények közepette meglehetősen esetlegessé vált a játék, és ez többnyire a szerényebb kvalitású gárdának kedvez.
– Nagyon küzdelmes találkozó volt, erre számítottunk; nemcsak egymással, hanem a talajjal is meg kellett küzdenünk. Alázatosan futballoztunk, mindent megtettünk a sikerért, ezért úgy érzem, megérdemeltük a győzelmet.
– Az első félidőben a Ferencváros támadott, gólt mégsem sikerült elérnie. Nem tartott attól, hogy ez megbosszulja magát?
– Már a nyitószakaszban is akadt három-négy olyan szituáció, amely góllal kecsegtetett, de a felvetésre válaszolva: bíztam a védőjátékunkban. A második rész elején meg már biztosan éreztem, betalálunk a hazaiak kapujába, a kérdés csak az volt mikor?
– Győzelmével a Ferencváros a tabella tetejéről várhatja a folytatást. Gondolom, kellemesebben telnek majd így az ünnepek.
– Az biztos… Óriási dolog, hogy elsők lettünk az őszi szakaszban, és az is nagy örömömre szolgál, hogy ilyen sok pontot gyűjtöttünk. Egyébként nem gondoltam volna a bajnokság kezdetén, hogy harmincnyolc pontra lesz majd ehhez szükség. Az MTK ismét remekelt, és ez várható a tavasszal is. Úgyhogy a folytatás roppant nehéznek ígérkezik, noha öt meccsünk közül hármat az Üllői úton vívunk. Utazunk Zalaegerszegre és Debrecenbe, fogadjuk az Újpestet, a Győrt, valamint a Videotont. De olyan messze van még a tavasz, hogy most átadjuk magunkat az ünneplésnek.
Kriston Attila találatáról, a második vendéggólról igencsak tömören nyilatkozott: "Jókor voltam jó helyen.”
Dragóner Attila is hasonlóan jókedélyű volt, hogy bár nem játszott (sérüléséből még nem épült fel teljesen), a meccs alatt az érdeklődés középpontjába került. Az történt ugyanis, hogy amikor a zöld-fehérek kapitánya, Lipcsei Péter megszerezte az első gólt, a megbeszéltek szerint kiintegetett a kispesti "díszpáholyban” helyet foglaló Dragónernek. A kispesti nevelésű védő örömét pedig a hazai szurkolók nem nézték jó szemmel, végül a rendezők vezették ki a szektorból a válogatott játékost. "Higgadtan tudomásul vettem, hogy elvezetnek” – mosolygott Dragóner, majd arról szólt, miként látta társait kívülről: "Nagy újdonsággal nem szolgálok, ha azt mondom, a talaj mindent meghatározott. Az első félidőben a csapat alkalmazkodott a körülményekhez, a másodikban már mindenki azt nyújtotta, ami tőle elvárható.”
Végül Lipcsei Pétert, az őszi bajnokikon hét gólt és ugyanennyi gólpasszt jegyző ferencvárosi középpályást kérdeztük a mérkőzésről.
"Mindegy számomra, ki rúgja a gólt, elsődleges a csapatérdek, a győzelem – öszszegzett Lipcsei. – Az persze öröm, ha én találok a kapuba. Ezen a találkozón mindenképpen nyerni akartunk, és ez sikerült is, bár abban a tekintetben szerencsénk volt, hogy Bárányos Zsolt megsérült, mert amíg a pályán volt, nagyszerűen fogta öszsze a Honvédot. Mindenesetre egy dolgunk maradt: megünnepelni az őszi elsőséget. Bár az igazi bulit a remélt aranyérem kiosztása utánra tervezzük…”