Jöttek, láttak, győznek?

A Libertadores-kupa ezévi győztese egy hete Ázsiában van, s ott akklimatizálódva és felkészülési meccseket játszva próbálja kiegyenlíteni azt a néhány dollármilliónyi hátrányt, amely a főkönyvek sarokszámai között feszül, s szakértők szerint egyértelműen a spanyolok irányába billenti a mérleg nyelvét.
Mindazonáltal nem ildomos lenézni a latin-amerikaiakat, elvégre kontinensük egyik legpatinásabb klubjának számítanak. Mást ne mondjunk, mindöszsze négy hónappal fiatalabbak a Realnál, azaz idén éppúgy a centenáriumukat ünneplik, mint az "anyaország” legnagyobb egyesülete. Ezen túlmenően, a "helybéli” BL-nek számító Libertadores történetében eddig csupán ötször fordult elő, hogy nem a három főméltóság, azaz Brazília, Argentína vagy Uruguay együttese győzött – ezen öt alkalomból háromszor az Olimpia ért révbe. A Paraguayban csak "Kupakirálynak” becézett gárda az első diadalt követően rögvest a Világkupát is elhódította, jóllehet az 1979-es sikernek van némi "stichje”, hiszen az akkor – épp a malőr miatt utoljára – oda-vissza alapon vívott finálét lemondta a BEK-győztes Nottingham Forest, azaz az Olimpia a döntőt elvesztő Malmőt verte meg oda-vissza. Másodszor, tizenegy évvel később már az "igazi” európai csúcscsapattal kellett farkasszemet nézniük, és a tokiói összecsapáson a fénykorok fénykorát élő Milannal szemben esélyük sem lehetett a paraguayiaknak (0–3). Minthogy Libertadorest nem szokás minden esztendőben nyerni, az asuncióni gárda akár most vagy soha hangulatban is készülődhet a fináléra, elvégre egy Real elleni siker – ráadásul a centenárium évében – a klubhistória csimborasszója lehetne. Nery Pumpido, az Olimpiát győzelemig katapultáló tréner (továbbá legenda: a ’86-os világbajnokságon ő volt az aranyérmes argentinok kapusa) mindenesetre feltűnően magabiztos: "Ha a Santander és a Villareal nem fél a Realtól, akkor mi mitől rettegjünk? Remélem, látványos meccset vívunk, és mi nyerünk. Illetve, ez nem is remény. Pontosan ez fog történni.”
Természetesen a hispánok is megpróbálják valamelyest fényesíteni a jeles esztendőt, elvégre a BL-győzelem helyretette a századik évad első felét (otthon ugyebár a bajnoki címről és a kupagyőzelemről is lemaradtak Zidane-ék), ám a mostani sikeren áll vagy bukik, hogy a második rész is tűrhetően zárul-e, dacára az augusztusi Európai Szuperkupa-sikernek. Elvégre az őszre eddig minimum a siralmas a leginkább megfelelő jelző: az utolsó tizenkét partin mindössze egy győzelmet aratott a Madrid, a bajnokságban hetedik, a BL-ben öt kör óta nyeretlen, ráadásul az utolsó pályán töltött 270 perc rúgott gól nélkül pörgött le – ha a Real egy tőzsdén szereplő gazdálkozó cég volna, részvényeit alighanem nyilvánosan vetnék máglyára a feldühödött befektetők.
"Csak ne kezdjünk aggodalmaskodni, ez az első – szögezte le Roberto Carlos. – Minden mérkőzésen kidolgozzuk a helyzeteket, előbb-utóbb megint minket fog szolgálni a labda, és eljut a hálóig.” Kevésbé volt filozofikus Vicente del Bosque: "Az idény kezdetekor az egyik legfontosabb célkitűzésünk a Világkupa elhódítása volt – közölte az edző, aki két éve szintén a kispadon ült, midőn a Real kikapott a Boca Juniorstól. – Mindannyian, akik részesei voltunk a Boca elleni vereségnek, rossz szájízzel távoztunk Japánból, épp ezért úgy gondoljuk ideje kiköszörülni a csorbát. Azaz nyerni akarunk, mi több, jól játszani, s tovább növelni a Real szurkolótáborát.” Ugyanezt visszhangozta a csapatkapitány, Fernando Hierro: "Kilencven perc alatt eldől minden. Azaz muszáj elfelejtenünk mindazt, ami a Boca ellen történt, s csak arra szabad koncentrálnunk, hogy elnyerjük ezt a trófeát. Nem tudunk sokat az Olimpiáról, ám maga az a tény, hogy a paraguayiak eljutottak ide, tiszteletet ébreszt bennünk. Kemény meccs vár ránk, ám meg kell mutatnunk, hogy igazi klassziscsapat vagyunk.”
A legtömörebb összefoglalást a királyi gárda angol légiósa, Steve MacManaman adta: "Ez a meccs nem több, mint odarepülni, játszani, hazautazni. A felkészülés szempontjából nem ideális ez a menetrend, de ha már egyszer eljött ide az ember, akkor megpróbálja elvinni magával a kupát.”

A Világkupa (klub-világbajnokság) döntői