Nagyon sokba került a lecke

Mégis: a valóságot jól érzékeltette, hogy a Budapest–Stuttgart úton még FTC-mezekben szolgálatot teljesítő csinos légikisasszonyok a visszaúton már a hagyományos egyenruhájukban dolgoztak (ami, persze, a hölgyek vonzerejét mit sem csorbította). A csapat tagjainak láthatóan jólesett a szponzori elismerés, ennek ellenére föltűnően szótlan volt a társaság az egész út alatt. Garami József szakmai igazgató is fáradtnak, kedvetlennek tűnt.
– Nagyon csalódott?
– Minden vereség bánt és megvisel, ám most azért vagyok különösen boszszús, mert úgy vélem, elmulasztottunk egy nagy lehetőséget – fejtegette a 63 éves mesteredző. – A két mérkőzésen ugyanis több helyzetünk volt, mint a németeknek, mégis kiestünk, mégpedig egy roppant balszerencsés góllal. Mert noha Felix Magath a találkozó után állította, hogy az előkészítő Jochen Seitz tudatosan adta középre a labdát, remélem, nem sértem meg kollégámat, ha azt mondom, én azért ebben nem vagyok ennyire biztos…
– Sokáig rágódik egy-egy vereségen?
– Ahogy hazaérek, beteszem a kazettát a videóba, és újra végignézem a mérkőzést. Szeretek úgy megjelenni a mecscset követő első tréningen, hogy magamban már elemeztem a történteket.
– Tud önnek újat mondani egy meccs a fotelből nézve?
– Az összkép aligha változik, de a szakmailag fontos részleteket nem árt többször visszapörgetni. A kispadról magával visz bizonyos emlékeket az ember, ám a másodperc tört része alatt rögzülő képek néha csalókák, a felvétel viszont kíméletlenül kiemeli a hibákat.
– A visszavágó előtt azt mondta, az Üllői úton erőn felül teljesített a Fradi. A stuttgarti ütközetről mi a véleménye?
– Nemigen lehet összehasonlítani a két meccset, egészen más volt a koreográfiája a hazai találkozónak, és más a németországi előadásnak. Otthon előnyszerzésre törekedtünk, űztük-hajtottuk a VfB gárdáját, s bárki bármit mond utólag, bizony kiharcolhattuk volna a megnyugtatónak gondolt kétgólos előnyt. Alighanem ott úszott el igazán a továbbjutás… A Gottlieb Daimler-stadionban mindkét együttes igyekezett leszűkíteni a másik fél mozgásterét, nagy erőket mozgósított a védelmének megszervezésére, hiszen érződött, amelyik gárda gólt lő, annak az öltözőjében elkezdhetik hűteni a pezsgőt. A futball furcsa fintora, hogy miközben a második félidőben lassan-lassan már a mi forgatókönyvünk érvényesült, egyre lendületesebben futballoztunk, jött Joannisz Amanatidisz találata…
– Nem sokan tudták volna azon melegében megmondani, hogyan is került a görög csatár elé a labda…
– Ez azonban nem menti a védőinket, egy kupameccsnek ugyanis nem lehet egyetlen olyan pillanata sem, amikor a játékos elábrándozik a pályán, vagy azt hiszi, hogy… Ezt most egy életre megtanultuk, csak hát ez a lecke nagyon sok pénzünkbe került.
– Felix Magath azt nyilatkozta az öszszecsapást követően, a bíró olyan szellemben sípolt, ahogy azt ők a bajnoki meccseiken megszokták, így számukra nem okozott problémát alkalmazkodni e felfogáshoz.
– Fölösleges lenne utólag azzal tölteni az időt, hogy a játékvezető ténykedését elemezgetjük. Maradjunk annyiban: azt azért végig éreztük, hogy Stuttgartban játsszuk a meccset… Az egy félidő alatt kiosztott öt sárga lap óvatossá tette a futballistáimat, vigyázni kellett, nehogy emberhátrányba kerüljünk. A tizenegyessel kapcsolatosan is akadnak fenntartásaim, de az az igazság, hogy a büntető már csak a ráadást jelentette, a sorsdöntő az első VfB-gól volt.
– Nem nagy okosság, de tény: rúgott gól nélkül nemigen lehet továbbjutni…
– No igen, azok az átkozott helyzetek… Pedig az idei UEFA-kupa-sorozatban eddig nem panaszkodhattunk az eredményességre, hiszen az első két rivális, az AEL Limassol és a Kocaelispor ellen tíz gólt szereztünk. Akkor szinte minden sikerült. Emlékezzünk csak, Tököli Attila olyan szituációban is a kapuba talált, hogy szinte nem is hittünk a szemünknek, a VfB ellenében viszont semmi sem sikerült. Persze nemcsak szerencse, hanem idegállapot kérdése is, ki mikor képes gólt rúgni.
– S az sem lehet mellékes, mennyit enged az ellenfél…
– Bizonyosan előbbre járnánk, ha hétről hétre olyan ritmusban kellene futballoznunk a bajnoki meccseken, mint a Stuttgart ellen. De azért óva intenék mindenkit, hogy lebecsülje a ciprusiakat vagy a törököket, én igenis értékes sikernek tartom e két együttes legyőzését is. Manapság már nincsenek olyan vetélytársak, akiken könnyed játszadozással túl lehetne lépni.
– Akárhogy is volt, a kupasorozat folytatására már nem maradt feladata a Fradinak, és most megint várni kell egy évet az áhított látványos diadalra.
– Azért nem töltöttük hiába az időt. Nekem az a véleményem, s remélem a szurkolóink is így látják: alakul, formálódik a csapat. Egyre több a markáns szakmai jegy, ami alapján rá lehet ismerni a Ferencvárosra. Ha a kulcsemberek együtt maradnak, és néhány poszton sikerül megerősíteni a társulatot – mert bizonyos posztokon szükség lenne új arcokra –, akár már jövőre is merészebb terveket szövögethetünk.
Hogy mindebből mi válik valóra, ma még csak tippelgetni lehet, annyi azonban bizonyos: a következő kupasorozatát Lipcsei Péter nélkül kezdi a Fradi. A zöld-fehérek csapatkapitányát ugyanis, miután a 14. percben sárga lapot kapott a labda elrúgásáért, a 91. percben kiállította Kosztasz Kapitanisz játékvezető.
– Az történt, hogy a Stuttgart javára megítélt tizenegyest követően megkérdeztem a bírót, tulajdonképpen miért is ítélt büntetőt – idézte fel a történteket Lipcsei Péter. – Komolyan mondom, semmiféle durvaság nem hagyta el a számat, igaz, azt azért még megjegyeztem Kapitanisznak, hogy szépen besárgította a csapatunkat már az első félórában. Erre megint elővette a sárga kártyát, aztán meg, mivel ez volt a második intésem, a pirosat is.
– Ennyire nehezen tűrte volna a kritikát a ciprusi?
– Utóbb azzal magyarázta döntését, hogy csapatkapitányként azt még megkérdezhettem tőle, miért adott tizenegyest, de az már sárga lapot ér, ha az első félidei működését minősítem. Az a furcsa ebben a történetben, hogy amikor a játékvezető sípolt, Zvonimir Soldo hevesen reklamált, mert azt hitte, a Fradi kapott szabadrúgást. Ehhez képest jött a VfB tizenegyese… Egyébként én magam úgy láttam, hogy mielőtt Kevin Kuranyi visszafejelte a labdát, lökte Dragóner Attilát. Aztán az már elképzelhető, hogy pillanatokkal később Dragan Vukmir szabálytalankodott, legalábbis az engem Pestről felhívó ismerősök azt mondták, hasonló helyzetben ítéltek már tizenegyest máskor is.
– Ha nincs az az értelmetlen sárgája a meccs elején, most aligha kellene az UEFA fegyelmi testületének határozatára várnia. Pedig mostanság többször is szóba került, hogy Lipcsei Péter mennyivel higgadtabban, megfontoltabban futballozik, mint pályafutása elején…
– Szépítgethetném a történetet, de az az igazság: tényleg buta dolog volt elrúgni a labdát. Hallottam, hogy Tököli lesállása miatt sípol a játékvezető, még leállíthattam volna a lövőmozdulatot, de ott, abban a felfokozott idegállapotban belerúgtam egy nagyot a labdába. Utána rögvest belém hasított a felismerés, hogy ezt alighanem kár volt megtennem, ám akkor már nem volt visszaút. Egyébként nem minket segített Kapitanisz, ugyanakkor azt sem lenne illendő elhallgatni, hogy például Bognár Zsolt akár piros lapot is kaphatott volna még az első félidőben.
– Egyszóval: nem a játékvezetőn múlott a kiesés…
– Jobb helyzetkihasználással kiharcolhattuk volna a továbbjutást. Félreértés ne essék, nem másokat kritizálok, hiszen nekem is adódtak lehetőségeim, volt például egy-két olyan szabadrúgásunk, amikor jó szögből rúghattam el a labdát, mégsem sikerült eltalálnom a kaput. Pedig csütörtökönként orrvérzésig gyakorolom a szabadrúgásokat, és elárulom, nem is rossz hatásfokkal, most mégis körbelövöldöztem a kaput. Sajnálom a szurkolóinkat, főleg azokat a fanatikus drukkereket, akik a németországi utazást is vállalták a kedvünkért.
– Milyen kárpótlást ígérhet nekik?
– Szerintem nem kell lesütött szemmel járkálnunk a kiesés miatt, mert becsülettel harcoltunk. Persze sok végiggondolandó tanulsága van a VfB elleni párharcnak, de nem szabad most megroggyani, ezt a stuttgarti reptérre menet már a buszban elmondtam a játékostársaimnak. A Fradi-öltöző falára kitűztünk egy papírt azzal a mondással, hogy a "rossz emlékek elégnek, a jók ragyognak”. Ennek szellemében kell folytatnunk, s ha megnyerjük a bajnokságot meg a Magyar Kupát, amiben őszintén hiszek, azzal a szurkolóink is bizonyosan elégedettek lesznek majd.