Magyarázzuk a bizonyítványunk

Elöljáróban egy megjegyzés: a Zalaegerszeg és a Békéscsaba összecsapása még előttünk áll a teljes körből, de a tabella állását ez meccs nem fogja befolyásolni (hacsak a viharsarki egylet nem nyer négy góllal Zalában, de erre igen kevés az esély…)Az alábbi táblázat tartalmazza a honlapunk által adott osztályzatokat, a hagyományos, 1-től 10-ig terjedő skálán, illetve az azokból kialakult sorrend helyezéseit – és persze a valós bajnoki szereplést is.Kezdjük a legalján, már csak azért is, mert itt bizony telibe találtuk a jelenlegi állást! Osztályzataink alapján a Kispestet és a Békéscsabát jelöltük kiesőnek, míg a Videoton és a Sopron esetében éreztük azt, hogy a legközelebb járnak majd a veszélyes zónához. A Borsodi Liga állására pillantva egyértelmű, hogy jól gondolkodtunk, hiszen pontosan ez a négy csapat található az említett helyeken. Tény azonban, hogy jelenlegi formája alapján a Sopron csak átutazó ezen a vidéken, hiszen Komjáti Andrással megindult felfelé a csapat, de a most előttük álló ellenfeleket vélhetően nehezebb lesz maguk mögé szorítani, mint a mögöttük lévőket.

A közép- és élmezőnyben már jóval nagyobb a kavarodás, legalábbis osztályzatainkhoz képest. Több csapat is a várakozástól eltérően szerepelt, de persze ezzel nemcsak minket, hanem a közvéleményt is meglepték. A Zalaegerszeg, a Dunaferr és részben az Újpest gyengébben, míg a Debrecen és részben a Győr, valamint a Siófok jobb eredményeket ért el a szezon eleji tippekhez képest.

A tavalyi bajnok ZTE szereplésére kielégítő magyarázatot adhat a vándorcirkuszokra emlékeztető ország- és világjárásuk: nemzetközi mérkőzéseik, illetve saját stadionjuk alkalmatlansága folytán idejük nagy részét korántsem pihentető utazgatással töltötték. (Három "hazai” kupameccsüket is három különböző pályán játszották!) Más kérdés, hogy egy története legnagyobb lehetősége előtt álló egyesület hogyan kerülhet ilyen méltatlan helyzetbe, illetve a magyar játékosok miért bírják ilyen rosszul a más tájakon megszokottnak mondható szerda-szombat ritmust, de ennek feszegetése más lapra tartozik. Maradjunk annyiban: az említett okok a zalai játékosoknak, és így honlapunk osztályzatait kiosztó munkatársainak is felmentést adnak.

A Dunaferr lecsúszása már keményebb dió. Adatbanki értékelésünkben utaltunk a nyáron távozók által hagyott űrre, de továbbra is úgy érezzük, hogy az újvárosiaknak még így is jobb helyezésekért kellene küzdeniük. Hogy a gyengébb szereplésre magyarázatot adhat-e a klub kétségtelenül nehéz anyagi helyzete, az kérdéses, hiszen Magyarországon kevés egyesület tud valóban biztos hátteret nyújtani a szakmai munkához. Úgy érezzük, hogy – a labdarúgásban oly’ gyakran főszerepet játszó balszerencsét leszámítva – sem a Dunaferrnek, sem nekünk nincs valódi mentségünk; a csapatnak a szereplésre, nekünk az év eleji tippünkre.

Az Újpest helyezése nem tekinthető teljes kudarcnak: magunk is megjósoltuk, hogy nehezen fog összeállni a csapat, és ebben nem is tévedtünk. Emiatt kisebb hátrányt szedtek össze a lila-fehérek, de játéktudásukat elnézve nem kell módosítani szezon eleji értékelésünkön: hosszú még a szezon, és az Újpest továbbra is a bajnokesélyesek közé tartozik. Ugyanígy nem kell sokat magyarázni a Győr szereplését, a Rába-partiakat honlapunk is a középmezőny élére várta, bár úgy éreztük, hogy a dobogótól – ha helyezésben nem is, de pontszámban – messzebb lesznek. Az ETO azonban példás csapatjátékot mutatott, így képes volt valamivel a várakozások felett teljesíteni.

A Siófok szereplése volt a szezon eddigi legnagyobb meglepetése – büszkén jegyezzük meg, hogy honlapunk sem a kiesőjelöltek közé, hanem a stabil középmezőnybe jelölte a Balaton-partiakat. Csank János csapata azonban még ennél is jobb eredményeket ért el, s csupán az első teljes kör utolsó fordulója taszította le őket a dobogóról. Egyetlen mérkőzésükön sem játszottak alárendelt szerepet a sárga-kékek, csupán a három tavalyi dobogós tudta őket legyőzni – s ebből két esetben, az MTK és a Zalaegerszeg ellen is azzal zártuk tudósításunkat, hogy a Siófok nem érdemelt vereséget, sőt… Az ellenfél kapuja előtti határozottabb fellépéssel a dobogón is biztosan megvethetné lábát az újonc, s Csank János személye a garancia arra, hogy a szervezett csapatjáték további eredményeket hoz majd a Siófok FC számára.

A Debrecenről is elismerőleg kell szólnunk, hiszen a hajdúságiak a képzeletbeli dobogó harmadik fokán zárták az első 11 fordulót. "Bármilyen teljesítmény elképzelhető ebben a szezonban a Lokitól, a kiesés elleni küzdelemtől a felsőházi csatározásokig” – írtuk adatbanki értékelésünkben, és a cívisvárosban bizonyára örömmel veszik tudomásul, hogy a jobbik véglet vált valóra. Elmondható, hogy ezúttal jól sikerültek a debreceni igazolások, Szentes Lázár pedig jó érzékkel állította össze a nagy feladatok megoldására is képes csapatot.

És végül a két éllovas! Osztályzataink alapján a Ferencvárosnak kellene az élen állnia, de a zöldek nincsenek is messze a csúcstól, vagyis nem tévedtünk sokat. A magyarázat egyszerű, tulajdonképpen ugyanazt lehet ismételni, amit értékelésünkben is leírtunk: remek támadók, stabil védelem, kiválóan összerakott csapat. Ez az utolsó mondat egyben az éllovas MTK Hungária sikerének a kulcsát is jelenti. A kékek játékosállománya talán egy hajszálnyival gyengébb bajnoki címre hajtó riválisaiknál, Egervári Sándor szisztematikus munkája azonban nemcsak pótolta ezt a különbséget, hanem egyben a bajnokság legkiegyensúlyozottabb gárdáját is faragta a Hungária körútiakból.

A Nemzeti Sport Online teljesítménye tehát ezen értékelésben jónak mondható – igaz persze, hogy mi sem találtuk fel a spanyolviaszt, azaz osztályzataink nagyjából (de azért nem teljesen) egybeesnek azzal, amit a közvélemény is jósolt a bajnokság rajtja előtt. És hogy mi várható a folytatásban? Sok változásra nem számítunk, év elejei értékelésünket továbbra is vállaljuk. A vártnál gyengébben szereplő csapatok előtt még van lehetőség a javításra, a jobban szereplők pedig nem dőlhetnek hátra, hiszen nekik pontosan ugyanannyi meccsük lesz arra, hogy lerontsák eddigi szereplésüket. Tudják: a meccsnek csak akkor van vége, ha a játékvezető hármat fújt a sípjába…