A végén indult be az MU

Néhány köröm gyaníthatóan áldozatul esett az idegesen rángó fogsoroknak hétfő este az Old Traffordon: az Everton szenzációsan tartotta magát a 9. forduló záró találkozóján, ám a Manchester United káprázatosan hajrázott. Más kérdés, hogy ekkora verést aligha érdemeltek a vendégek, hiszen a 86. percig 0–0-ra állt a mérkőzés, ám a befejező periódusban ellenállhatatlannak bizonyult az MU: Scholes közeli, ballábas lövése törte meg a kékeket, akiknek nem sokkal később egy vitatható, ráadásul piros lappal megfejelt tizenegyes teljesen elvette a kedvüket (Weirt küldték le, a labdát Van Nistelrooy küldte be). A hosszabbításban Scholes berámolt még egyet, jóllehet azt maga Sir Alex Ferguson is elismerte: "Messze nem felelt meg a három–nulla a meccs képének, hálásak lehetünk a sorsnak, hogy győztünk egy olyan Everton ellen, amelyhez foghatóan jót én ebben a stadionban még nem láttam.” Ferguson nem minősítette szenvedésnek együttese produkcióját, mi több, közölte, "néha egészen fantasztikusan járattuk a labdát, támadásszövésünk olykor lélegzetelállító volt, csak éppen a hálóba nem tudtuk eljuttatni a labdát. Sajnos, az utolsó döntések rendre rosszra sikeredtek, ám amint betaláltunk, attól kezdve nem volt pardon.” "Az embert érik csalódások a futballban – no, ez egyike volt a legkeservesebbeknek, amin átmentünk az utóbbi időben – közölte a liverpooliak szakvezetője, David Moyes. – Valósággal belebetegedtem, amikor bekaptuk a gólt, hiszen rengeteg erőfeszítésünk veszett kárba.”Szintén a Premiership híre, hogy az Arsenaltól elszenvedett vereséget követően a Sunderland vezetősége úgy döntött, hozzányúl az érinthetetlennek hitt mesterhez, és hét év után megköszöni Peter Reid közreműködését. A tabella 17. helyén szerénykedő Fekete Macskák edzője szinte teljesen összeforrott a klubbal, ám a szurkolók szemében ez nem számított sokat az idei bukdácsolás láttán, s Bob Murray elnök végül meghajolt a tömeg akarata előtt: "Ahhoz képest, amikor Peter átvette az irányítást, momentán teljesen eljelentéktelenedett együttesnek tűnik a csapatunk. Borzalmasan nehéz volt meghozni ezt a döntést, ám a klub mégiscsak elsőbbséget élvez.”

Természetesen rögvest össznépi találgatás indult az utódlást illetően, jó angol szokáshoz híven a bukmékerirodák már akkor közzétették oddsaikat, amikor a leváltott menedzser még öszsze sem pakolt irodájában. A szabadon kószáló munkaerők közül a Leedstől kirúgott David O’Learyt, továbbá az elitligában egy sor klubnál megfordult George Grahamet tartják a legesélyesebbnek, s mindkettejük rögtön jelezte: boldogan vállalja a feladatot, amennyiben rá gondolnak az elnökség ülésén.
Jóval lejjebb, a profifutball legalsó osztályában keres magának munkát Paul Gascoigne, aki a a harmadik divízióban szereplő Exeterhez jelentkezett be. A jó öreg Gazzáról legutóbb a Burnley mondott le, azóta különféle hírek keltek vele kapcsolatban szárnyra, szó volt amerikai és új-zélandi szerződésről is, az egykori irányító azonban úgy döntött, inkább a trénerkedést választaná. Más kérdés, hogy amennyire örvendenek neki Exeterben, legalább annyira konfúz a helyzet. A klub vezetői ugyanis amondóak, akad számos, Gazzánál kvalifikáltabb edző is a kandidálók között, épp ezért arra igyekeznek rávenni Pault, hogy öltsön inkább mezt, és futballozzon a csapat színeiben. Hogy Gascoigne végül a partvonal melyik oldalán tűnik fel, még kérdés, ugyanakkor az egyesület társelnöke, a kanálhajlítgatásairól elhíresült Uri Geller leszögezte, Gazza mindenképpen kell, ugyanis "pszichésen óriási lökést adna a társaságnak”.