Még mindig imád vezetni

– Miben volt más ez a bajnoki cím?
– Annyiban, hogy sokkal jobban oda kellett figyelnünk a felkészülésre és a versenyekre. Nagyon megerősödött ugyanis a mezőny, ezt az is bizonyítja, hogy amíg tavaly egy-másfél perccel tudtuk nyerni a versenyeket, addig az idén volt, hogy tíz másodperc volt a különbség a végén. Már az év elején tudtuk, hogy nagyon szoros lesz a küzdelem, úgyhogy nem kockáztathattunk például egy defektet. Egy kidurrant abroncs ugyanis olyan hátrányt jelenthet, amelyet nem nagyon lehet ledolgozni. És mi nem kaptunk defektet az idén.
– Ez annak is köszönhető, hogy ön megfontoltabb lett?
– A raliversenyzők ellentétben a Formula–1-es sofőrökkel idősebb korban érnek be. Ebben a szakágban nagyon fontos a tapasztalat, nekünk pedig az van bőven...
–Sokan mondják, hogy ön taktikázik. Direkt közel engedi az ellenfeleket, hogy azután megsemmisítő csapást mérjen rájuk.
– Versenykörülmények között különböző állapotokba kerülnek a ralisok. Van, amikor gyorsan kell menned ahhoz, hogy előnyt szerezz, olyankor kockáztatni kell. Aztán olyan helyzet is van, amikor már megnyugtató az előnyöd, és akkor megpróbálsz ezekből a másodpercekből minél kevesebbet visszaadni az ellenfeleknek. Ilyenkor már a biztonságra törekszel, egy fokozattal lejjebb veszel bizonyos kanyarokat, nem mész bele a gödrökbe, nem vágod le a kanyarokat. Ez tényleg egy játék, de nem egymással, hanem az idővel.
– Ki lehet számolni, hogy csak egy-két másodperccel legyen lassúbb adott pályán, ne pedig tizenöt-hússzal?
– Nem, legalábbis én nem tudom.
– Mitől van az, hogy tíz-húsz másodperceket is javulnak egy-egy pályán a tavalyi, tavalyelőtti időkhöz képest? Az autók ugyanis látszólag ugyanazok.
– Ez egyáltalán nincs így, hiszen a fejlesztés folyamatos. A jó szereplés egyébként sok mindentől függ. Jónak kell lennie az autódnak, ki kell találni, hogy milyen gumit használ az ember, összhangnak kell lennie a pilóta és a navigátor között. Az autó is évről évre változik – köszönhetően a szervizcsapatunknak, a Schmidt Racingnek –, van, hogy ahol tavaly még csak harmadik fokozatban fordultál, ott egy évvel később már negyedikben is elférsz. Ehhez azonban ismerni kell az autót.

–Évi nyolc verseny elég ahhoz, hogy az ember tökéletesen megtanulja a kocsiját?
– Ennyi idő alatt valóban nem lehet maximálisan megismerni egy WRC-t. A tesztelésre szinte senkinek sincs lehetősége, pedig ezek az autók néha furcsa dolgokat művelnek az emberrel.
– Lehet, hogy ezért akarja a nemzetközi szövetség kivonni a nemzeti bajnokságokból a WRC-ket?
– Nem hinném, inkább a költségek csökkentése lebeg a szakemberek szeme előtt. Ez azonban nem megy egyik napról a másikra, és szerintem nem is használna a nemzeti bajnokságoknak, ha a csúcstechnikát jelentő World Rally Carokat kivonnák a forgalomból. Sokat veszítene az érdekességéből például a hazai sorozat.
–Térjünk vissza egy kicsit a hét végi viadalhoz? Milyen emlékekkel tért haza Pécsről?
–Emlékezetes futam volt. Bevallom, nagyon feszült voltam – főleg az első nap. Egy gombóc volt a gyomrom helyén, és az volt a legfurább, hogy máskor csak el kellett határoznom, hogy gyorsabb leszek, és könnyedén megtettem, most azonban volt bennem egy gát. Úgy éreztem, hogy nem kellene kockáztatni, mert bennem van egy esés, vagy hibázási lehetőség.
– Ennek ellenére végig volt esélye a futamgyőzelemre.
–Bíztam benne, hogy a zárónapon száraz lesz az út, ehhez képest reggeltől szakadt az eső, és hamar elfogyott az előnyünk. Bevallom, ez nem nagyon zavart, mert megbeszéltük Tóth Imivel, hogy nekünk elég Benik Balázs előtt célba érni, hiszen már akkor is bajnokok vagyunk. Nem volt nagy a különbség köztünk és Érdi Tibiék között, de úgy gondoltam, nem érdemes becsúszni az árokba, csak azért, hogy veretlenek maradjunk. Aztán az utolsó előtti szakaszon sokat faragtunk a hátrányunkból és felcsillant a győzelem reménye. Nem mentünk mi extrajó időt, csak olyat, mint Érdiék az előző körben, de a többiek talán már nem siettek annyira. Azután a záró szakasz elején elszállt a remény, mert megpördültünk. És ez nagy tanulság volt számomra.
– Ezek szerint még mindig tud újat tanulni a raliról. Pedig jó néhány év eltelt a kezdetek óta.
– És én nagyon sokat változtam ezalatt. Sokkal higgadtabb lettem, tapasztaltabb, nyugodtabban viselem a kiélezett csatákat.
–A rajt előtt még mindig ugyanazt érzi, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt?
– A start előtt a legnagyobb a drukk, de az első három kanyar után már felhőtlenül tudjuk élvezni az autózást. Igen, nekem még mindig örömet jelent, ha versenyautót vezetek...