A csalogató kék lagúna

Kispárna, takaró, cicavízió. A légikisasszonyok légies mozdulattal takarták be az enyhén didergő, mélyen bóbiskoló utasokat, akik pedig nem akartak szunyókálni, nézhették a televíziót. Szerencsére film ment, vidám, idétlen, a képernyőn nem mutattak semmiféle kukkoló műsort, üstdob nagyságú, képernyőt betöltő hátsójú hölgygyel, bárgyú beszélgetésekkel. Azt majd otthon. Itt és most három óra a felhők felett, ennyit kell kibírnia annak, aki Izland felé igyekszik. Három óra álmodozás, hogy vajon milyen is lehet a hatalmas jégsziget, az alig háromszázezernyi lakosával, s egyáltalán, milyen lehet az az ország, ahol rendszeresen elverik futballban a magyarokat. Izland vonzó hely, még ezzel a hosszú, fárasztó repülőúttal együtt is, viszont semmi lazaság, rövidnaci, gumimatrac, strandpapucs, ezek helyett jöhet a bakancs, a sál és a jégeralsó. Nászutasok viszonylag ritkán veszik célba a szigetet, szerelmetes turbékoláshoz nem a legmegfelelőbb hely a mindennapos kisebb-nagyobb szélvihar, no meg a hétköznapok egyhangúsága.
Persze, ahogy vesszük.
Izlandon nyugodt a tempó, nincs közlekedési dugó, tülekedés, átkozódás egyik autóból a másikba, elvétve rabolnak bankot, törnek be a szomszédhoz és talán még a legöregebb halászok sem emlékeznek rá, mikor volt itt utoljára hídlezárás.
Kevés jó ember nagy helyen is elfér.
Mindezek helyett itt van a sok jég, dupla whisky nélkül (azt képzeljék el, hogy alkoholt csak speciális boltokban árulnak, aki pedig egy izlandi mámoros, tizennégy Celsius-fokos éjszakán sört akar inni a jéghideg óceánparton, azt barátságosan letartóztatja a rendőr…), no meg az állandó szél. Ám a hely gyönyörű, és ha az ember történetesen ráér, és nem kell az izlandi csatárok után futkosnia, akár még bele is szerethet. Pénteken úgy sütött, szikrázott a nap, meg-megcsillanva az óceán vizén, no meg a sok-sok irdatlan nagy terepjáró ablakán (itt ez a népautó, szinte mindenki Jeepen jár…), hogy még a helyiek is gyanakodva nézegettek felfelé, mitől is lehet ilyen barátságos jókedve a teremtőnek. Csak a szélgép, azt kapcsolná ki valaki, mert az csak rángatta azt a kevés fát, amely megkapaszkodott a földben és taszigálta az utcán bandukoló turistákat.
Panaszra azonban nem volt semmi ok.
A válogatott tagjai is vidámnak tűntek, ők különben már csütörtök este landoltak Keflavíkban, majd még aznap este rövid, ámde pörgős átmozgató tréningen vehettek részt. Pénteken pedig jöhetett délelőtt a városnézés, a gejzírek, lávakitörések megtekintése, aztán délután az újabb tréning. És ez még mind semmi. Az igazi látványosság a vezérkarra vár, az MLSZ-elnök, Bozóky Imre távollétében az alelnök, Puhl Sándor volt a főnök, és az ő vezetésével a vezetőség tagjai meg sem álltak a kék lagúnáig. Hogy Brooke Shields, a fölöttébb vonzó amerikai színésznő felbukkant-e ott a habokból, azt nem tudni, az viszont biztos, hogy a magyar futballvezérkar tagjai megmártóztak a meleg vízben, amelynek állítólag olyan a gyógyereje, mint a Tenkes kapitányában látott iszapnak, amellyel jól bekenték a labancokat. A kék lagúna, a gejzírből feltörő csodavíz olyan nevezetessége Izlandnak, mint nekünk a Hortobágy, no meg a jó fűszeres gulyásleves.
Szóval, szombatig minden magyar remekül érezte magát az izlandi fővárosban, hát még az, aki már tizenkét esztendeje itt lakik. Mert hogy milyen kicsi a világ, azt bizonyítja, hogy még itt is belebotlik az ember hazánk fiába, történetesen a Belányi családba. Belányi Zoltán, a családfő a Stjarnan csapatában kézilabdázik, emellett testnevelést tanít, felesége Gabriella asszony szintúgy. Tizenkét év. Hihetetlen. Ôk már izlandinak számítanak, és talán akkor sem költöznek el innen, itthagyva a barátságos tornádókat, ha Belányi Zoltánnak lejár a szerződése. Az ő felbukkanása egyébként egyben azt is jelenti, hogy lesz magyar szurkoló szombat délután ott, ahol 1993-ban és 1995-ben is történelmi csapást mért az izlandi válogatott a magyar labdarúgásra. Azt a két váratlan győzelmet azóta is büszkén emlegetik a helyiek, bár aligha lehet őket nagyképűséggel vádolni. A pénteken megjelenő két legnagyobb napilap, a DV, no meg a Morgunbladid egyöntetűen azt írja, hogy rendkívül nehéz találkozó vár az izlandi csapatra. A mérkőzéssel kapcsolatos egyik cikk címe különben az, hogy a "Támadáson a hangsúly”, ami egyben azt is jelenti, hogy a derék izlandiak igyekeznek majd minket a kapunkhoz, sőt a kapunkba préselni. Ezt otthon, sajnos, nem láthatják, és most csak abban bízhatunk, hogy szombat este Deák Horváth Péter rádióközvetítését hallgatva, vagy a számítógép előtt ülve a www.mlsz.hu honlapot böngészgetve azt mondják majd a kellemesebb éghajlatú Budapesten: jó lett volna látni, hogy a hideg Izlandon hogy szereztek meleg perceket a mieink a szigetlakóknak.