Duplázott a védő Bagoly Gábor

Mintha megállt volna az idő.
Ha valaki egy órával a mérkőzés kezdete előtt lépett be a Dunaferr öltözőfolyosóján található VIP-helyiségbe, ugyanúgy Egervári Sándorral találkozhatott, mint korábban három éven keresztül minden hazai meccs előtt. A különbség annyi volt, hogy a mesteredző nem az újvárosiak szabadidőruháját viselte, ahogy azt megszokhattuk tőle, hanem farmerban, mosolyogva beszélgetett a körülötte lévőkkel. Aki csak egy pillanatra is benézett a helyiségbe, az azonnal odament hozzá, hogy gratuláljon neki jelenlegi csapata, az MTK Hungária pénteki, Videoton elleni győzelméhez, no és hogy emlékeztesse őt egy-egy sikerre, amit az irányítása alatt ért el a Dunaújváros. Volt mire emlékezni, de Egervári természetesen nem nosztalgiázni jött, hanem, hogy feltérképezze a kék-fehérek következő ellenfelét, az Újpestet. Azt az alakulatot, amelyet alaposan megerősítettek a felkészülési időszakban.

Azonban a megváltozott erő-viszonyok ellenére hihetetlenül jól kezdte az összecsapást a hazai gárda, hiszen Rósa Dénes lövése kis híján kettétörte az újpesti kapufát. A piros-fehérek rövid passzos, pontos futballja szemre is tetszetősnek bizonyult, az első tíz percben egyértelműen a vendéglátók akarata érvényesült a pályán. Ami Siófokon, a Zalaegerszeg elleni Szuperkupa-döntőn a vendégek talán legnagyobb erőssége volt az első játékrészben, vagyis hogy a széleken játszi könnyedséggel tudtak az ellenfél védelme mögé kerülni, abból szinte semmi sem látszott az első félidőben. Viszszafogott volt az újpestiek középpályás sora, a két ék, Kovács Zoltán és Tokody Tibor csak elvétve találkozott a labdával. Az idő előrehaladtával kiegyenlítődött a játék, jobbára a mezőnyben gyűrték egymást a csapatok, de gólveszélyt továbbra is csak a hazai próbálkozások jelentettek. Valahogy olyan érzése volt az eseményeket szemlélőnek, hogy Horváth Péter akkor fordul le az őrzőjéről, amikor akar, és hogy hiába igazolt a lila-fehér együttes magyar szinten sztárokat, az összeszokottság jelenthet annyit, mint a nagyobb egyéni tudás.

Hogy a futball olykor igazságtalan tud lenni, azt megmutatta a 39. perc, amikor is teljesen váratlanul, tulajdonképpen az első lövési kísérletből, Tamási Zoltán révén előnyhöz jutott az Újpest. Az újvárosiak kapusa, Németh Viktor tulajdonképpen akkor ért először a labdába, amikor a hálójából kivette azt, ám mindez nem változtatott a tényen: a vendégek várhatták előnnyel a folytatást.
A második játékrész kis híján úgy kezdődött, mint az első, hiszen hárompercnyi játékot
követően Horváth Péter fejese csattant a kapufán. Erre szokták azt mondani, hogy jó csapatnak szerencséje van, és bizony az Újpestnek ekkor még szerencséje volt…
Újabb három perc elteltével azonban már nem számíthatott a kapufára a vendéggárda: Bagoly Gábor révén teljesen megérdemelten egyenlített a piros-fehér tizenegy. Tombolt a stadion dunaújvárosi érzelmű része, ugyanis Tornyi Barnabás labdarúgói egyértelműen ráerőltették akaratukat a vendégekre, és ha a kapu előtti utolsó passzok pontosabbak, akkor előnyhöz is juthatott volna a Dunaferr. Ami a vendégoldalon gondot jelentett, vagyis hogy a széleken a védelem mögé kerüljön valaki, az erőssége volt az újvárosiak futballjának, tudniillik Bükszegi Zoltán és Rósa Dénes is befutotta az oldalvonal melletti területet. Csakhogy hiába volt mindez látványos, a centerezések kivétel nélkül gyatrára sikeredtek.

Aztán egy saját térfélen való labdavesztés újpesti részről, és Bagoly Gábor találata máris azt jelezte, hogy hátrányba került az újpesti alakulat. A hátralévő percekben a fővárosiak elkeseredetten próbáltak változtatni az eredményen, csakhogy a hazaiak nem tették meg azt a szívességet, hogy kiengedjék kezükből az előnyt. A ráadás perceiben újabb gólt ért el az Újváros; az eredmény csak azok számára meglepetés, akik nem látták a kilencven percet. A hazaiak mind erőnlétileg, mint pedig futballban ellenfelük fölé nőttek, és teljesen megérdemelten szerezték meg a három pontot.